Аddiстѕ - TaeKook [Befejezett]

10. fejezet ~ Csapdába csalva

~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: off [nulla napja]

A válás egy tisztességes megoldás egy már nem tisztességes élethelyzetre. A válás ilyen korban az egyik legnehezebb dolog az életben. Olyan, mint a halál, csak test nélkül. Olyan kegyetlen bosszút állok, amelyet el sem tudsz képzelni. Kiverlek a fejemből. Amikor vége van valaminek, már a reggel első pillanatában élek, amikor csak félig vagyok tudatomnál, hallom kint a madarakat, ahogy a virágokkal flörtölnek, hallom a kuncogó virágokat, az egyre féltékenyebb méheket, és megfordulok hogy kellemesebb legyen gyenge szemeimnek, de az összezuhanás kezdődik, elölről a zihálás, a jajgatás, a sokk, mert rádöbbenek hogy fájdalmas a józanul szenvedni. Nem változtatnak semmin az utolsó szavak. Semmilyen irányban.

Szó szerint magamba roskadva gyűröm két combom közé a takarómat, s próbálok lenyugodni, és nem a tegnapi napra gondolni, de nem megy. Minden egyes minutumban ott van a fejem előtt a kép, ahogy veszekedtünk, majd lekap, s megpofoz. Az egészben az a legszörnyűbb, hogy képes vagyok neki elnézni, hogy megpofozott.

Rideg, nyúzott tekintetemet rávezettem az éjjeliszekrényen elhelyezkedő vekkeremre, s amint realizáltam, hogy ilyen korán van még csak, -fél kilenc-, azt hittem elbőgöm magam. Sajgott a fejem a migréntől, na meg attól, hogy lassan kettő napja tiszta voltam, s meg is látszott már rajtam, az idézőjeles "elvonási". Kobakomat mélyen belefúrtam a párnámba, s vártam a megszentülést, a bűnbocsánatot, vagy édesanyám meleg csókját a kócos hajamban, de ehelyett csak halántékom erős lüktetését éreztem, megspékelve a húgyhólyagom képletes szétszakadásával. Szervezetem már nagyon kívánta kiüríteni a salakanyagokat magából, tekintve, hogy WC-re is lusta voltam kimenni, vagy enni magamtól egy falatot, elgondolkodtam, hogy ez normális-e.

Alapjáraton amit mindennapi tevékenységeimnek neveztem, egy átlag ember valószínűleg megrökönyödött volna rajta, de hát nem vagyunk egyformák. Szóval elsétálva a fürdőszobáig, először hideg vízzel meglocsoltam sápadt arcomat. Szemeim alatt hatalmas karikák éktelenkedtek, pedig nem aludtam keveset, sőt. Az oka valószínűleg a sok feleslegesen gyártott stressz helyzet, amit az utóbbi pár napban kreáltunk, saját hülyeségeinkre. Egyébként én viszonylag problematik életet éltem, de ez tényleg sok volt és egy kicsit meg is viselt, -ami testemen is megmutatkozott.

Arcomat véletlenül sem a törülközőbe dörzsöltem, csak hagytam, hogy az átlátszó cseppek lehulljanak ruhámra, s a talajra. A kerámia ürítőhöz sétálva, letolva nadrágomat, ráfogtam a szerszámra, s már éppen kellemesen fellélegeztem volna, de egyáltalán nem ez történt. Rendesen fájt a vizelés, melyet meg is kérdőjeleztem, nem-e vese kövem van, s éppen azt próbája péniszem leküzdeni. Nagyot sóhajtottam a kellemetlen érzésre, ami egy idő után elmúlt, -valószínűleg "nem volt bejáratva", s be kellett izzítani a testem az ilyesfajta alapvető dolgokra. Mikor végeztem, gyorsan megmondtam kezem, fogam, majd nyitottam volna ki a fürdőszoba ajtót, hogy kivegyek egy fehér pirulát, s azt összemorzsolva magamba szívjam, azonban mikor kezem hozzáért a műanyag tégelyhez, elkapott a pánik.