Аddiстѕ - TaeKook [Befejezett]

27. fejezet ~ Peek-a-Boo

~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: on [tizenhét napja]

A fenyegetéseket mindig vedd komolyabban, mint az ígéreteket! Fontos, hogy felismerd magadban az érteket. Hogy megtudd, hogy benned is van valami, amit megoszthatsz. Ha most épp csalódott vagy, nem gáz. Ha csalódottnak érzed magad, az azt jelenti, hogy többet vársz az életedtől, mint amennyit jelenleg nyújt. És ez jó. Gyakran az élet kihívásai mutatják meg, hogy valójában mire születtünk. Arra jöttem rá, hogy a  szép hitek, szép eszmék, szép elméletek, és a ronda valóság csakis úgy tarthatók egybe, hogy ha hazudok. Minden kiüresedett valóság, minden nihil, minden kiderült hazugság lehetőség arra, hogy újraindítsd az életedet úgy, hogy az igaz, úgy, hogy az a sajátod legyen. 

Ó, sors, mért üldözöl engem? ! Mért nem születtem száz évvel ezelőtt? Vagy inkább: száz évvel később. És még jobb lenne, ha egyáltalán meg se születtem volna. Azt mondja nekem ma egy alak: "Viszont lesz majd mit mesélnie az unokáinak!" Micsoda faszkalap! Mintha egyetlen vágyam az lenne, hogy öregségemre mindenféle ostobaságot mesélhessek az unokáknak arról, miként akadtam fenn a kerítés tetején! Miként találtam meg életem társát! Miként hagytam darabjaimat, szaporán széthullani! Miként, hagytam a legfontosabbat szem elől téveszteni! Tudjátok, az élet egy lyukas ejtőernyő, ami végül ki se nyílik, -nagy szopás. De legalább az élvezi, akit szopsz.

Hivatalosan is vissza mentem suliba. Ugyan először szinte gyomorideggel, azt hittem, majd megfulladok a sok rám szegezett, megvető tekintet miatt. Azt hittem, hogy mindenki elítél, mert hát nem maradt senki annyira empatikus, és csendes, hogy ez ne legyen téma, mikor visszajövök. Ugyan az emberek arról is tudtak, miként úsztam ezt meg, s végül kitisztult a szemek előtt az üveg, de így is ítélkeztek felettem. Volt, hogy kedves üzeneteket kaptam szekrényembe, volt, hogy kellemes meme-eken nevetgéltek rajtam, mintha nem láttam volna, minimum négy oldalon, voltak olyan bátrak is akik szemtől szembe kóstolgattak, de annyira azért nem voltam bárányka, hogy ezt hagyjam. Vagy Jungkook "védett meg", vagy épp legjobb barátnőm szedett szét minket, és utólag belegondolva, igazuk volt. Ha tudtam, hogy én jól cselekszem, miért megyek bele ezekbe a gyerekes balhékba? Válaszom; a kísértés nagy úr, s azt hiszem ezzel teljes mértékben tudok azonosulni. 

Egy hete anyámék is beregisztráltak egy elvonóra. Ugyan először szinte megtébolyulva rontottam ki a kórház előtt a kocsiból, zokogva rohantam haza, hogy ide engem be nem dugnak. Majd nagy nehezen apán kapott el, s két biztonsági őr segítségével vittek be, majd kikötözve ültettek be az orvosom irodájába. Igazából az egész teljesen felesleges volt, csak annyira bepánikoltam attól, hogy bentlakásos lesz, hogy égettem magam, s mindenki mást is. Elmagyarázták, hogy felesleges ekkora cirkuszt csinálnom, mert szó se lesz a beköltöztetésemről, csupán terápiákra fogok járni. Egyébként utólag belegondolva, vagy mázlim volt, vagy a szeretteimnek köszönhettem, hogy a lehető legkedvesebb emberekkel dolgoztam együtt. Beszélgettünk, fesztelenül, fel sem tűnt, hogy olyan dolgokat osztok meg, amiket talán még Kookkal sem, aztán szinte el is regéltek nekem egy egész biológia könyvet, próbáltak kicsit elrettenteni is, de azon már rég túl voltam, végül pedig kísérleteztek, hogy vajon hogyan fogom bírni a továbbiakban. Minden nap be kellett vennem "placebókat", hogy saját akaratommal tartsam vissza elmémet a késztetéstől. Igazából eddig hibátlanul ment, s anyám meg is jegyezte, ha ennek vége, akkor gyakorolhatom tovább C-vitaminnal, mert igazából hatásos, de nevetséges.