Аddiстѕ - TaeKook [Befejezett]

30. fejezet ~ Világ a világ ellen

~at one point i started to look more dawn, than the sky~
Clean: on [huszonnyolc napja]

Tízből mennyire tartod magad változás biztos embernek? Fogj egy tollat és kezd el ikszelgetni, minden nap. Mérd, majd ikszeld, kezd el azzal, hogy mennyire vagy bátor. Próbáld meg megfogni serkentőben a pókot a sarokból, vagy menj ki világítás nélkül a fürdőbe, esetleg nézz meg egyedül egy horror filmet. Kalkuláld mennyit fejlődsz és képes leszel mindenre. Nincs megszabva az idő, nincsenek határok, vagy követelmények. Csak te és az akaratod. Bárcsak sosem lenne időnk megcsalni egymást! Bárcsak sosem venne erőt rajtunk az unalom, sem a hazugság, sem a kétségbeesés! Bárcsak soha ne alacsonyítana le a megszokás, lassan, komótosan, mint a boldog párokat! Az átlagember áldozat. Nem felelős, nem tehet róla. Vele tették ezt. Ha úgy érzed, te vagy a becsületes, de gyenge "Jó", akivel elbánt a tisztességtelen, de erős "Rossz"... akkor ez "Csúf" következményekkel jár az életedre. 

A legjobb színészek, táncosok és zenészek vég nélkül küzdenek és gyakorolnak, csak hogy a bemutató estéjén a nézők azt mondják, jaj, de könnyen megy nekik. A közönséget az előadás varázslata ragadja magával - a múzsa fenséges misztériuma -, nem pedig a gépiesen begyakorolt mozdulatokból fakadó teljesítmény. Senki nem tapsolja meg a 10 ezer óra gyakorlást, csupán azt a 90 perces remekművet, a verejtékszagú órák végtermékét. Szorgalmasan dolgozom - s önérzetesen - Ha lenyírják a szárnyamat - járok majd a lábamon; - ha azokat is levágják, a kezemen járok; ha azokat is kitépik - hason csúszok!

Vigyorogva fogtam a piros alkoholos filcet kezemben, s ikszeltem be a megfelelő napot. Huszonnyolc napja tiszta vagyok újra. Ha akarnék se tudnék boldogabb és büszkébb lenni, hiszen egyedül -lelkitárs támaszával- nagy dolog ilyet véghez vinni. Huszonnyolc, az azt jelenti hogy kerek négy hét, négyszer öt hétköznap és négyszer kettő hétvége, majdnem egy hónap, majdnem egy tizenketted év. Nem is tudom minek ragozom túl, mindenesetre kellemes érzés. 

Anyával és apával minden egyes nap készítettünk egy polaroid képet, megörökítve megfogadásom, s erősítve hitemet, valamint visszaépíteni a bizalmukat. Nehéz lesz, de sose lehetetlen. 

Mióta nem csak placebósan, hanem teljesen lelkileg is elfogadtam a kábítószer nélküli életet, próbálom úgy felfogni a dolgokat, mint Kook, próbálok mindenhez olyan pozitívan hozzáállni. Élvezem az anyám által gyártott ételeket, nem egy idegesítő görcsként tekintek az öcsémre, megtanultam kislányok haját befonni, képes vagyok apámmal sört és sojut inni esténként, sóvárgok Jungkook törődéséért, minden csókjáért, minden érintéséért, minden szaváért. Megtanultam értékelni a város zaját, a könyvekben a betűket, az építő jellegű kritikát, s megtanultam önzetlenül szeretni és megbocsájtani. 

Nem akartam, hogy ennek vége legyen, nem akartam semmit se, de leginkább nem vizsgázni. Minden évben voltak vizsgáink, amivel rendesen fel tudtak készíteni minket az érettségire, Jungkookkal jövőre nagyon is el kéne gondolkoznunk, hogy mihez akarunk kezdeni magunkkal. Ő biztos, hogy olyan fősulira vagy egyetemre megy ahol cégvezetést, vagy menedzsmentet tanulhat, rendkívüli magabiztossága és manipulációs képességeinek köszönhetően.  Kilépett Yoongstól és megfogatta, hogy segít amiben csak tud, de ő ezt nem szeretné tovább csinálni. Meglepő módon az idősebb ezt megkönnyebbültséggel fogadta, szinte számított rá, s aznap még könnybe is lábadtak szemei, ahogy egymás karjaiban sírdogálva csak azt hajtogatta, hogy mennyire büszke amiért, nem csak tanult anyja hibájából, de felépített egy embert is. Engem. És én ezt nem fogom győzni hálálni, vagy viszonozni életem végéig.