Аddiстѕ - TaeKook [Befejezett]

29. fejezet ~ Ideje, az adjon Isten-nek

~at one point i started to look more down, than the sky~
Clean: on [tizennyolc napja]

Az a kocsi, melyet indulatok hajtanak, nem tud féktávolságon belül megállni. A viták elkerülésének legjobb módszere, ha megadjuk magunkat, mielőtt frontális támadást kapnánk. Ez nem gyengeség. A harag rossz tanácsadó, de igencsak meggyőző a dumája. Nincs veszedelmesebb dolog, mintha indulatainkat és főleg a haragnak hirtelen fellobbanását nem tanultuk fékezni, mert mihelyt mi nem tudunk urai lenni az indulatosságnak, ez erőt vesz rajtunk, és fölöttünk uralkodik, úgy hogy többé nem bírunk szabad akarattal. 

Istenem, ha megszámolnám az ujjaimon, hogy hányszor fojtottam magamba haragomat, csak azért, hogy másoknak jó legyen, valószínűleg az ujjperceim se lennének elegek. Kétségtelenül bánatos vagyok. Elveszett. Féltem magamat, hogy ez egy olyan mélypont, amiből vérfürdővel lehet csak kimásznom, de olyan nincs, hogy gödör alján maradok. Haragudtam, de olyan szinten, hogy migrént okoztam magamnak, már pedig az ember nehezen hajtja fejét hajnali háromkor, ha halántékát ilyesfajta fájdalom szurkálja. Nem akartam ezt, de minden büntetés egyszer bekövetkezik, így úgy voltam vele, hogy Isten most bocsájtotta ezt rám. 

Hogy fáj-e? Igen, nagyon. Testileg és lelkileg is megvisel, de őszintén attól sokkal jobban tartok, hogy mi lesz, ha Jungkook felébred és szembesül azzal, hogy mit tett. Mert igazából, csak egy báb volt. Egy csúnya randidroggal Chanyeol aljas patkány módon becuccolta, és nem bírta irányítani saját magát. Most már megértettem Jungkook miért nem nyúlt soha az anyaghoz. Nem akarta, hogy ezt lássam, vagy megéljem. De őszinte leszek, mert a kis seb amit okozott rajtam, nem volt akkora gond, mit amit a saját tudata fog megélni. Mert engem nem ez ráz meg, hanem az a fajta önutálat amit érezni fog maga iránt, ha rájön. 

A utca fényei halványan megvilágították izmos hátát, szépen simogatták a fotonok tetoválásának éles vonalát. Ugyan arcát nem láttam, de tudtam, hogy békés, nyugodt, s az elmúlt órák fáradalmait piheni. Felkeltem ágyából, majd kiindultam a nappaliba, hogy igyak egy pohár vizet. 

Az ülés se volt túl kellemes, de a gyaloglás, csak furcsa, pingvin csoszogáshoz tudott csak hasonlítani. Fájt derekam, hasam, csípőcsontom és persze alfelem is. Talán az volt a legrosszabb, a mellett, hogy hátamon, combjaimon, és a nyakam körüli harapások és szívásnyomok iszonyatosan viszkettek, vagy épp sajogtak, ha egy mozdulat miatt elfordítottam testem. 

Ha úgy vesszük Jungkook azelőtt tényleg visszafogta magát. Gondterhelten támaszkodtam a pultnak, ahogy lehúztam az a kis vizet, s eszembe kúsztak a tegnap esti durva jelenetek. Ez förtelmesebb mint a BDSM pornó, tényleg rettenetes volt, és még akkor sem lett kellemesebb mikor már beletörődve sorsomba, hagytam hogy azt csinálja velem, amit akar. Akár egy rongybaba, amit csak széttép a tudatlan kisgyerek, ki csak játszani akar.