Álarc Mögött |JK ff|

◈Második◈

Egy újabb fél napot tudhatok magam mögött, amit elkönyvelhetek sikertelen munka vadászatnak. Két helyen megijedtek a sebekkel borított fejemtől, és ki is küldtek, valószínűleg abban a hitben, hogy valami bűnöző vagyok. Vicces volt, rohadt jót szórakoztam rajta, aztán meg egész egyszerűen bemutattam az épületnek kívülről, amiért ennyire elítélik az embert.

Végül csak bementem egy kávézóba, és kértem elvitelre két kávét. Magamnak egy karamellás lattet, SeJin-nek pedig egy jeges americanot, mert évekkel ezelőtt még ez volt a kedvence, és csak remélni tudtam, hogy ez azóta sem változott. 

Útközben felhívott az egyik barátom, akivel még Amerikában ismerkedtem meg, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Tulajdonképpen ő spanyol, és mivel én is folyékonyan beszélem a nyelvet, nem volt gond azzal, hogy megértessem magam. Angolul is felső fokon beszélek, és már a japán is elég jól megy. De természetesen a kibaszott cégeket ez nem érdekli, nekik redvás diploma kell! Aigo...

Még mindig a telefonon lógtam, amikor beléptem a házba. Mentem is volna tovább, ám az előtérben megtorpantam, mivel nem egy, hanem nyolc férfi cipő hevert a bejárat előtt. Kicsit összezavardova léptem be a nappaliba, még mindig a készülékbe motyogva. 
Felvont szemöldökkel néztem végig a hét emberkén, akik elfoglalták a helyiséget, és extra hangos viselkedést tanusítottak. Ketten a kanapén ülve kontrollerrel a kezükben a tévét bámulták, négyen csocsóztak, egyikük pedig a konyhában csinált valamit. 

- Figyelj, holnap visszahívlak - motyogtam a telefonba spanyolul, a hét férfi pedig egyszerre a hang irányába, azaz felém.

Az ő arcukra is őszinte meglepődöttség ült ki, mivel addig észre sem vették, hogy beléptem. A telefont a farzsebembe csúsztattam, miközben rágózva körbe néztem a nagybátyámat keresve. 
Szó nélkül elindultam SeJin szobája felé, ott hagyva a hét ismeretlent. Bekopogtam az ajtón, de mivel nem kaptam választ, és miután benyitottam sem találtam meg, így feltételeztem, hogy nincs itthon.
Visszasétáltam a nappaliba, ahol az addig hangos társaság most egy kis körben halkan beszélgetett, mint valami ügynökös filmben, ahol épp a gonosz ellen szőnek valami tervet.

- Hol van SeJin? - pillantottam rájuk unottan, miközben őket kikerülve a konyhába mentem, hogy letegyem a hozott italokat.

Egyikük felegyenesedett és szóra is nyitotta a száját, de ezzel egy időben lépett be a helyiségbe a nagybátyám, akit egy "Ezek meg kik, és mi a halált keresnek itt?" nézéssel ajándékoztam meg.

- Oh, el is felejtettem mondani - kapott a fejéhez a férfi, aki egy szatyorral a kezében mellém sétált - Srácok, ő itt az unokahúgom JiAhn - mutatott be a férfiaknak SeJin, mire mind bólintottak egy nagyot, ezzel jelezve, hogy most már értik miért vagyok itt - Anna - becézett le a nagyátyám, amit már nagyon régen nem tett - Ők itt a bandám, a BTS - mutatott a hét férfira. Egy ideig összevont szemöldökkel bámultam hol őt, hol pedig a csapatot, amíg le nem esett a tantusz. Hát én már hallottam róluk, és még a tévében is láttam őket egyszer, de mivel kurvára nem hallgatok K-pop-ot, így kicsit elkerülték a figyelmemet. 

- Jaa - csaptam össze tenyereimet - Vágom - bólintottam egyet csettintve.

- Fiúk, mutatkozzatok be - nézett a bandájára, akik eléggé megilletődve álldogáltak a nappali közepén. 
Mozgolódtak egy kicsit, majd egymásra néztek, de végül elkezdték.

- Az én nevem NamJoon - mosolygott rám kedvesen egyikük - Én vagyok a csapat vezetője - tette hozzá.

- Én Jin vagyok, mind közül a leghelyesebb, és a legidősebb - bólintott egyet magabiztosan. Felvontam a szemöldököm, és a mellettem zsebre tett kezekkel álldogáló SeJin-re pillantottam, afféle "Ez komoly?" tekintettel, de csak mosolyogva legyintett egyet.

- Hoseok - villantott egy  teljes fogsoros vigyort az energetikus. 

- Jimin - intett egyet a kezével.

- Taehyung - mutatott egy béke jelet, mély orgánumú hangján pedig eléggé meglepődtem.

- Yoongi - biccentett egyet morcosan a férfi. Már csak az utolsó tag volt hátra, aki mindent megtett, hogy ne kelljen rám néznie. Azt hiszem NamJoon meglökte a vállát, mire megköszörülte a torkát, és felemelte a fejét. 

- Ju-Jungkook - dadogta el végül ő is a nevét.

Bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy király, megpróbálom megjegyezni.

- Fasza - sóhajtottam, majd SeJin-hez fordultam - Hoztam neked kávét - emeltem fel az övét - Remélem még szereted az americanot - pillantottam rá, miközben beleittam a sajátomba.

- Persze - mosolyodott el.

- Szuper - biccentettem egyet fáradtan, majd kezemben a koffeindús itallal kikerültem a nagybátyámat, és elindultam az emeletre.

- Örültem - intettem egyet vissza sem nézve, majd ott is hagytam mindnyájukat. 

Sóhajtva becsaptam magam után az ajtót, és lepakoltam az asztalra. Ha így folytatom hónapok múlva is munkanélküli leszek. De még mindig úgy voltam vele, hogy kár ezen pattogni, majd jön, aminek jönnie kell, és kész. 

Átöltöztem egy kényelmes cuccba, mivel el akartam menni futni, hogy kiszellőztessem a fejemet. Felvettem a sport cipőmet, majd a telefonommal és a fülhallgatómmal együtt lebaktattam a lépcsőn. A hét férfi megint megdermedt az érkezésemre, amit csak egy sóhajtással, és egy szemforgatással nyugtáztam.

- El megyek futni - pillantottam SeJin-re, aki a fotelban ült, és a laptopján pötyögött.

- Nem fogsz eltévedni? - kérdezte el sem szakítva tekintetét a képernyőről.

- Nem - vettem ki a hűtőből a hideg ásványvizet, majd töltöttem magamnak egy pohárral, miközben rákönyököltem a pultra.

- Találtál már valamit? - nézett át a válla fölött. Előzör nem értettem, hogy mire gondol, de aztán leesett. Említettem neki, hogy nagy erőkkel valami munkát keresek.

- Nem - vontam vállat.

- Majd csak akad valami - bólintott egyet, én pedig erre inkább nem mondtam semmit, hisz az eddigi kilátásaim szerint nem nagyon van ilyenre esélyem.

- Nem sokára mi is elmegyünk, nem tudom mikor érek haza - túrt bele gondterhelten a hajába.

- Oké - biccentettem egyet, ahogy elindultam a kijárat felé - Léptem - intettem egyet a nappalit elfoglaló férfiaknak, majd a fülembe dugva a két fülest elindítottam a zenét. Kicsit bemelegítettem, majd elindultam az egyik irányba, abban reménykedve, hogy nem tévedek el. Mindenesetre a helymeghatározás be volt kapcsolva a telefonomon, csak, hogy biztosra menjek, hogy visszatalálok...

_________________________

Hi everyone! ^^ unalmas, és rövid rész lett, remélem azért nem haragszotok, és azért tetszett ez is.
Hamarosan beindulnak az események.

Köszönöm, hogy olvassátok, sokat jelent!
Legyetek jók és vigyázzatok magatokra! 💜

~Zsuni~