Álarc Mögött |JK ff|

◈Tizennegyedik◈

Több dolog volt, amit meg kellett még keresnem, mint gondoltam. Már négy napja egyfolytában Máltával foglakozom, és szinte meg sem álltam. Sok ötletem volt, de le kellett szűkítenem, mert túl sok volt az információ.

Ma hamarabb szabadultunk el mind ketten, így SeJin ki is használta az alkalmat, és lefeküdt aludni. Én a nappaliban dolgoztam egy darabig, de az agyam felmondta a szolgálatot, így mindent felvittem a szobámba.

A már megszokottá vált banán tejemmel a kezemben ültem a kanapén, miközben a csatornák között kapcsolgattam. Természetesen egy normálisat sem találtam, mivel nem volt semmi olyan, ami számomra értékelhető lett volna. Így hát fogtam, és bekapcsoltam a PS-t, mert nem volt jobb dolgom.

Épp a játékok között válogattam, amikor valaki csengetett. Fejben elátkoztam azt, aki hirtelen látogatást tett hozzánk, ugyan is a nagybátyám éppen aludt.

Nyöszörögve az ajtóhoz csoszogtam, és egy "mi a faszt akarsz" fejjel ki is tártam azt. Meglepődve konstaláltam, hogy nem a postás, nem a szomszéd, nem valami idóta, hanem Jungkook várakozik.

- Szia - köszönt végül egy kis idő után. Arca nagy részét maszk takarta, a fejére pedig egy beanie volt húzva, ami ízlésesen a szemébe nyomta a haját. Egy fehér rövidujjú felsőt, és egy fekete szaggatott farmert viselt, ami azta kurva... Ennek ennyire izmos a lába??

- Szia - köszöntem neki vissza, majd félre álltam, hogy be tudjon menni mellettem.
Levette a cipőjét és gond nélkül beljebb sétált, majd gondterhelten leült a kanapéra.

- SeJin alszik, de szólhatok neki - javasoltam kicsit össze zavarodva. Egyedül jött, ami számomra furcsa volt. Mármint oké, nincsenek össze ragasztva a srácokkal, csak nekem még új volt, hogy egyedül láttam őt.

- Nem kell - legyintett egyet, miközben térdeire támaszkodott. Lehuppantam mellé, ügyelve rá, hogy meg legyen közöttünk a kellő távolság. Kicsit kellemetlenül éreztem magam. Általában leszarom az emberek rólam alkotott véleményét, de most valahogy idegesített, hogy Jungkook smink nélkül és laza, itthoni cuccban lát.

A férfi feszült volt, láttam rajta, hogy valami nem stimmel. Nem akartam egy vérbeli köcsög lenni, ezért rákérdeztem.

- Baj van? - vontam fel szemöldököm folyamatosan az arcát pásztázva.

Kook felsóhajtott, majd megvonta vállait és megcsóválta a fejét.

- Igazából hülyeség - kezdte halkan, majd óvatosan rám nézett - Mindegy - legyintett egyet, majd már fel is állt, hogy távozzon. És igazából hagyhattam volna, hogy menjen, mert tulajdonképpen semmi közöm nincsen hozzá, de valahogy nem volt szívem ezt tenni. Pedig soha nem vagyok ilyen kedves, türelmes és megértő senkivel.

- Kook - szóltam utána, mire lassan megtorpant és visszafordulva rám nézett - Csüccs - paskoltam meg a matracot magam mellett. A férfi egy pillanatig habozott, majd a szája szélét rágva végül visszaült és rám vezette tekintetét.

- Nem vagyok SeJin, de hátha tudok segíteni - húztam fel lábaimat törökülésbe.

- Tényleg nem fontos...

- Ha nem lenne fontos, akkor nem jöttél volna el idáig - szóltam közbe, mire elgondolkodva bólintott egyet - Szóval mondd - biccentettem egyet.

- Ma próbán nem ment minden úgy, ahogy kellett volna - kezdte kétségbeesetten - Egy csomó lépést elrontottam, össze kevertem a koreográfiát, a hangom is elcsúszott, nem jöttek ki a magasabb hangok - rázta meg a fejét.

Sóhajtottam egyet, majd felálltam és a konyhába mentem.

- Túl kemény vagy magaddal szemben - állapítottam meg kivéve a hűtőből a banán tejet.