Álarc Mögött |JK ff|

◈Tizenkilencedik◈

Reggel arra ébredtem, hogy valaki finoman rázogatja a vállamat. Időbe telt, míg realizálódott bennem, hogy hol vagyok, és, hogy mi történik, mert egy pillanatra azt hittem még álmodok. Morogtam egyet, majd sóhajtva megfordultam, és kisepertem a szemembeől a fekete hajamat, ahogy fél szemmel SeJin-re pillantottam.

- Bocsi, nem akartalak felébreszteni. Ma nem jössz be? - mosolyodott el gondolom a friss kinézetemen. Hang nem jött még ki a torkomon, ezért csak megráztam a fejemet, és megdörzsöltem a szemeimet - Rendben - bólintott egyet, ahogy felállt az ágyam széléről.

- Majd... - kezdtem rekedtesen - Később megyek be. Beviszem az önéletrajzom - közöltem vele még mindig álmosan. A nagybátyám szemei felcsillantak a szavak hallatán, és szinte ugrott egyet örömében.

- Komolyan? - kérdezte izgatottan, mire csak biccentettem egyet.

- Ühüm - hümmögtem válasz gyanánt.

- Ez az - boxolt egyet diadalittasan a levegőbe. 

- Menj, még a végén elkésel - hessegettem el.

- Jól van - húzódott még nagyobb vigyorra a szája, ahogy oda jött hozzám, és nyomott egy puszit a fejem tetejére, majd intve egyet ki is ment a szobámból. Halványan elmosolyodtam, ahogy visszahajtottam a fejemet a puha párnára, hogy pihenjek még egy pár órácskát. 

Tízkor végül magától kipattant a szemem, és már nem tudtam vissza aludni, így elkezdtem készülődni. Egy farmer short-ot, és egy egyszerű fehér pólót választottam, amit enyhén beletűrtem a nadrágba. A sminkemet nagyon visszafogtam, mert a melegben úgy is leolvadt volna az arcomról. A hajamat felkötöttem egy laza kontyba, a fejem tetejére pedig feltoltam az ebben az időben elmaradhatatlan napszemüveget. 

Lent csináltam magamnak egy gyors reggelit, amit hamar el is fogyaszottam. Magamhoz kaptam a papírjaimat, és a táskámmal együtt elhagytam a házat. Nem volt sok kedvem emberek közé menni, így hívtam egy taxit, hogy el vigyen a kiadóhoz. Természetesen nem teljesen az épület előtt tetettem ki magam, hanem jóval előtte, így egy kicsit sétálnom is kellett, de nem bántam, jól esett egy kis gyaloglás. 

Aztán jött a már megszokottnak nyilvánítható veszekedés a biztonságiakkal, mert (érthető okokból) nem akarták elhinni, hogy az egyik itt dolgozó rokona vagyok, és igazából egy állás interjúra jöttem. 

Szemforgatva hívtam fel végül SeJin-t, hogy leszarom hol van, azonnal jöjjön a bejárathoz, mert nem akarnak beengedni. 
Miután a nagybátyám eljött értem, egy elégedett mosollyal az arcomon léptem át a küszöböt, és indultam el a férfivel az oldalamon.

- Egyébként... - pillantott rám hirtelen - Hogy hogy el fogadod az állást? - mosolyodott el.

- Nem mondtam, hogy elfogadom. Meghallgatom a feltételeket, és a dolgokat, amiket majd csinálnom kell, és ha tetszik, akkor igent mondok - magyaráztam  neki a dolgot.

- Értem - bólintott egy nagyot.

Megálltunk az első emeleten, egy hatalmas kétszárnyú ajtó előtt. Egy asztal volt elhelyezve a terem bejárata mellett, ahol egy öltönyös férfi üldögélt a gép előtt. Érkezésünkre illedelmesen felállt, majd megkérdezte, hogy miben segíthet. SeJin közölte vele, hogy a főnökhöz jöttem, elmondtam a nevemet is, arra az esetre, ha a főnök elfelejtette volna, hogy ki vagyok. A srác, aki gondolom a titkár lehetett meghajolt, majd kopogott hármat az ajtón, és nem sokkal később be is lépett. Pár percet várakoztunk a folyosón, majd miután kijött az öltönyös fickó, és egy karlendítéssel jelezte, hogy toljuk be a seggünket, mind a ketten beléptünk, majd megálltunk a bejáratnál és illedelmesen meghajoltunk. A pasasnak volt ízlése, az már egyszer biztos. Az irodája nagy volt, a fehér, szürke színek domináltak, és hatalmas ablakok húzódtak az egyik oldalon. Néhány kisebb szobor, növény, és festmény sorakozott egymás mellett a padlón, és a falon.