Álarc Mögött |JK ff|

◈Harminchetedik◈

Ma nem kellett bemennem a céghez, de reggel szokásosan keltem, hogy elköszönjek SeJin-től.

- Legyél jó - ölelt magához szorosan, amit természetesen viszonoztam.

- Négy nap, és találkozunk - pillantottam fel rá, amikor elváltunk. 

- Tudom - bólintott egyet - Vigyázz magadra, jó? - simított rá a fejemre, mire akaratlanul is lehunytam a szememet az érintésére. Jól esett, hogy így törődik velem, és éreztem, hogy fontos vagyok neki, ami csak még jobb érzéssel töltött el. Furcsa volt, hisz ő volt az első aki bármilyen pozitív érzelmet mutatott irántam, és hozzá kell még szoknom.

- Oké - húzódtam el tőle. 

- Rohanok, még a végén elkések - pillantott órájára, mire bólintottam egyet - Biztos ne dobjalak majd el? - kérdezte sokadjára.

- Nem kell, SunBin értem jön - mosolyodtam el.

- Rendben. Vigyázz magadra - ismételte meg magát ismét, mire csak elnevetetm magam.

Intettem neki egyet, majd megvártam, amíg az ajtó becsukódik mögötte, és visszamentem a szobámba. Még korán volt, de tudtam, hogy már nem tudnék aludni, így elkezdtem összehordani a cuccaimat az újonnan vásárolt bőröndömbe.

Marcos-sal beszéltem időközben, hallgattam a történéseket az ottani barátaimmal kapcsolatban, közben pedig hajtogattam a ruháimat. 

- ...Az egyetlen baj már csak az, hogy hiányzol a képből - sóhajtott egyet a férfi a vonal másik végén, mire elmosolyodtam.

- Hamarosan találkozunk - juttattam eszébe, hogy az elkövetkezendő pár hónapban meglátogat.

- Tudom, de az nem lesz olyan - szomorodott el.

- Miért? - vontam vállat.

- Csak én megyek. Jó lenne, ha megint össze állna a csapat.

- Igen, annak én is örülnék - bólintottam egyet, ahogy visszaemlékeztem a régi időkre. Amikor mind Amerikában voltunk, felszabadultan, távol a gondoktól, és távol minden bajtól. Élveztem azt a pár hónapot, akkor voltam a legfelszabadultabb.

- Egyszer vissza mehetnénk New York-ba - vetette fel az ötletet.

- Imádnám - biccentettem egyet - De egyelőre gyűjtöm a pénzt, hogy el tudjak költözni - magyaráztam.

- Persze, megértem.

- De egyszer mindenképp össze hívjuk a csapatot - ígértem meg neki.

- Helyes - nevette el magát - Oh, te jó ég mennyire hiányzol - halkult el egy kicsit.

- Mikor is jössz? - ráncoltam a szemöldököm, ezzel valamelyest ignorálva megszólalását.

- Még nem tudom. Talán négy hónap múlva. Még nem döntöttem el.

- Már nézem a fasza helyeket - pillantottam a telefonomra, miközben a fürdőruháimat is behelyeztem a bőröndbe.

- Ajánlom, hogy valami rohadt jó helyre vigyél. Fel akarok szedni valami csajt - tette hozzá, mire akaratom ellenére is felröhögtem.

- Egy éjszakásnak?

- Persze - vágta rá, mire csak megráztam a fejem.

- Neked sem ártana - közölte velem, mire felszaladt a szemöldököm.

- Én teljesen jól vagyok farok nélkül, köszönöm - bólintottam egyet, mire Marcos felnevetett.

- Te tudod. Nekem kell valaki - jelentette ki.