Álarc Mögött |JK ff|

◈Tízedik◈

Reggel ismét korán keltem, mivel megígértem Sejin-nek, hogy bemegyek vele dolgozni. Legalábbis megnézem, hogy hogyan telik egy napja, mit csinálnak, és hogy tulajdonképpen nekem mi lenne ott a teendőm. 

Egy magasított derekú rövid nadrágot vettem, fel és egy pólót, ami kicsit láttatni engedte a hasamat, ezzel együtt az oldalamon végig húzódó tetoválást is. Nem volt feltűnő, de nekem nagyon sokat jelentett.

Függőlegesen egy szó volt az oldalamon; ,,freedom", azaz szabadság, a végén pedig egy kis liliom nyílik szét, a kedvenc színeimben pompázva. Akkor varrattam, amikor már nem kellett aláíratnom semmilyen papírt sem a szüleimmel. Megfogadtam, hogy addig kűzdök, amíg szabad nem leszek, és amíg ott nem hagyom végre az alkoholista apámat, aki miatt többször is az öngyilkosság szélére kerültem. 
Több tetoválásom is van, de azok nem látszanak, csak például ha nincs rajtam ruha. A fülem mögött egy pontos vessző, ami azt szimbolizálja, hogy ahelyett, hogy lezártam volna az életemet egy ponttal, azaz kioltottam volna azt, folytattam egy vesszővel, és tovább mentem. Van egy pillangó az egyik lapockámon, és néhány kis madárka a mellkasomon, amik szintén a szabadságot jelképezik.

A hajamat hátra dobtam a vállam fölött, a napszemüvegemet pedig a fejem tetejére tettem, miközben a táskámmal együtt lementem a lépcsőn.

- Bemegyünk valami kávézóba, mert mindjárt elalszom? - pislogott rám álmosan a nagybátyám, aki pont akkor ment a nappaliba. Halványan elmosolyodtam. Csóró, gondolom megint késő estig dolgozott.

- Oké, de én jegeset iszok - bólintottam egyet.

- Bezzeg te - biccentett a fejével felém, miközben töltött magának egy pohár vizet - Friss vagy, mint mindig - forgatta szemeit irigykedve.

- Bocs, nekem jól kell kinéznem - vontam vállat nagyképűen.

- Miért, kinek akarsz tetszeni? - kezdte el húzogatni szemöldökét.

- Csak és kizárólag magamnak - bólintottam egyet határozottan.

- Azt hittem már valamelyik tagnak a bandából - mosolyodott el sejtelmesen.

- Ugyan - vetettem rá egy lenéző pillantást - Nekik? - vontam fel szemöldököm - Sok kell ahhoz, hogy bármelyiket is csípjem - sóhajtottam egyet drámaian.

- Pedig nem olyan jeges a te szíved - mutatott rám a pohárral a kezében.

- Oh, dehogyisnem - vágtam rá egyből.

- Csak tudni kell veled beszélni - könyökölt a pultra.

- Ez igaz - értettem egyet - Megyünk? El fogunk késni - pillantottam a telefonomra. 

- Igen - kapott észbe, majd megitta az utolsó cseppet is az üvegből, a mosogatóba tette, és felkapva a táskáját az előtérbe sietett, én pedig utána mentem. Felkaptam a cipőmet, és kimentem a házból. SeJin jött utánam, és kinyitva a kocsit, mind a ketten behuppantunk.

Meg álltunk egy kávézónál, ahol én végül banán turmixot kértem, mivel otthon nagyon rákattantam arra a cuccra, amit Jungkook szokott inni. 

- Fogd - nyomott a kezembe két szatyrot, amiben néhány ital sorakozott jól lezárva, hogy véletlenül se follyon ki. 

- Ez mi? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- A fiúknak viszem, meg néhány kollégának - magyarázta meg ennyivel, majd belekortyolt saját americanójába.

- Még kávét is veszel nekik - biccentettem elismerően - Követelj fizetés emelést - javasoltam, mire a nagybátyám válaszul elnevette magát.