Álarc Mögött |JK ff|

◈Negyedik◈

Összeszedtem néhány papíromat, betettem a táskámba, és leindultam a nappaliba, ahol SeJin már várt rám. Kicsit el volt borulva kint, így most nem öltöztem olyan könnyedén. Egy fekete szaggatott farmert vettem fel, felülröl pedig egy sötét szürke ujjatlant, amire egy fehér kardigánt vettem fel, ügyelve arra, hogy az egyik vállamon mindig lelógjon, mert baromira tetszett ez a stílus. Egy nyaklánc, karkotő, gyűrűk, és néhány fülbevaló volt a kiegészítőm, mivel imádtam ilyen dolgokat hordani. Az orromban is ott csillogott a kis kő, amit még egy éve lyukasztattam ki.

- Mehetünk - bólintottam egyet a nagybátyámra nézve, aki kicsit idegesen várakozott rám.

Szó nélkül elindult kifelé, én pedig követtem, és beültem mellé az anyósülésre. Viszonylag hamar odaértünk a kórházhoz, bár SeJin majdnem végig telefonálta az egész utat, gondolom volt valami fontos dolga, amit mindenképp el kell intéznie.

Kiszálltam, de legnagyobb meglepetésemre ő is követte a példámat, és a kocsit is lezárta.

- Be tudok menni egyedül is - pillantottam rá.

- Tudom - piccentett egyet.

Végül jött velem ő is, és egyébként utólag belegondolva, nem volt hülyeség, mert teljesen eltévedtem volna. Így hamar megtaláltuk a rendelőt, ahova egy kis várakozás után be is hívtak. Rohadtul fájt, ahogy kiszedték azokat a szarokat a fejemből, pedig már nem egyszer történt ez meg. Lefertőtlenítették, kaptam rá kenőcsöt, és beragasztották az államat, és a szemem melletti részt is. A számat rohadtul csípte az, amit rákentek, így még a kocsiban is tátott szájjal lélegeztem, hogy nehogy össze érjenek az ajkaim.

Nem sokkal később már úton voltunk SeJin cége felé, én pedig azon gondolkodtam, hogy mikor múlik el a csípő, zsibbadó érzés a szám jobb oldaláról.

- Nem kell semmit sem csinálnod, csak kövess - húzta be a kéziféket a nagybátyám, miután leállította a motort.

- Oké - bólintottam egyet. 

Az emberek, akik már jól ismerték SeJin-t, kicsit furán néztek rá, majd pedig rám, az összevert képű csajra. Nem akartam glaibát okozni a nagybátyámnak, így egyik vadparasztnak sem szóltam be, pedig szívesen elküldtem volna őket melegebb éghajlatokra, de féltem, hogy az a rokonom állásába kerülhet, azt pedig nem akartam. Kettőnk közül legalább neki legyen munkája. 

Bementünk egy hatalmas terembe, ahol már voltak egy páran, köztük a hét férfi, akikkel nem olyan régen találkoztam. Mindenki felénk fordult, jobban mondva felém, ami őszintén rohadtul idegesített. Nem vagyok egy UFÓ, csak szimplán össze vert az apám.

- Ülj le oda - biccentett a fejével a terem egyik végébe, ahol néhány ember foglalt helyet székeken. Sóhajtva oda sétáltam, majd nem foglalkozva az engem vizsgáló tekintetekkel levágtam magam az egyik szabad gurulós székre, majd magam mellé téve a táskámat elővettem a telefonomat. 

SeJin oda sétált a srácokhoz, akikről sütött az összezavarodás, feltételezem nem tudták, hogy minek vagyok ott. Egy ideig beszélgettek, majd csatlakozott hozzájuk még néhány ember. 
Ezután mindenki helyet foglalt valahol, és helyet adtak a tagoknak. A nagybátyám odasétált hozzám, és mellém húzva egy széket leült, tekintetét egy pillanatra sem vette le a bandájáról.
Megszólalt a zene a hangfalakból, én pedig unottan rájuk néztem. Mind a heten egyszerre mozogtak, és nem volt benne hiba. Könnyeden vették a lépéseket, harmóniában mozogtak, szinte jól esett a szemeimnek nézni őket.

- Ők... - mutattam sorban három tagra - A legjobb táncosok - állapítottam meg hangosan.

- Mivel ők a vezető táncosok - bólintott egyet SeJin - Utánuk néztél? - vonta fel szemöldökét.