Álarc Mögött |JK ff|

◈Huszonegyedik◈

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem, és az sem segített rajtam, hogy korán kellett kelni. Tegnap nem kellett volna meginnom az egész üveg bort, mivel rohadtul megártott. Nem hánytam, és nem is voltam rettentően kiütve, de a másnaposság mindig megtalál. 

Végig vihogtam a haza felé vezető utat, mert találtam valami vicces képet, és egyfolytába azt mutogattam a nagybátyámnak, aki nem nagyon tudta kezelni a helyzetet, tekintve, hogy nem nagyon viselkedem így. Csak bámult rám, és röhögött a reakciómon. Biztos idegesíttem vezetés közben, de a világért nem mondta volna el, hisz jó kedvem volt, és túl figyelmes személy.

Nyöszörögve kászálódtam ki az ágyból, és tántorogtam el a fürdőig. Megmostam az arcomat, és egy darabig a mosdókagyló két oldalán támaszkodtam, ahogy nem tudtam eldönteni, hogy megéri-e munkába menni. De mivel nem akartam nagyjából a második napomon kirúgatni magam azzal, hogy nem megyek be, vagy elkések, így egy hatalmas sóhajtással kezdtem el készülődni. 

Nem volt kedvem semmihez, ezért az sem érdekelt, hogy mit veszek fel. Kinézve az ablakon láttam, hogy nincs valami fényes idő, így egy szaggatott fekete farmer és egy fekete pulcsi mellett döntöttem, amihez társítottam egy szintén fekete beanie-t. A sminekmet visszafogtam, csak egy természetes hatásra törekedtem, és arra, hogy eltakarjam a fekete karikákat a szemeim alatt, amit még egy kilóméterről is ki lehetett szúrni. A hajamat csak szimplán kiengedtem, és hagytam, hogy az arcom két oldalán előre omoljon a sapka alatt.

A táskámmal a kezemben vánszorogtam le a konyhába, ahol már ott találtam SeJin-t.

- Jó reggelt - köszönt nekem frissen.

- Mhm - morogtam vissza neki kedvtelenül, majd levágtam magam az egyik bár székre és felkönyökölve a pultra megtámasztottam a fejemet.

- Beteg vagy? - pillantott rám aggódva.

- Másnapos - motyogtam csukott szemmel, mire a férfi hangosan felnevetett, majd pedig megveregette a vállam.

- Mondtam, hogy ne idd meg mind - csóválta fejét a tegnap elfogyasztott mennyiségre utalva.

- Már mindegy - sóhajtottam egyet - Beugrunk kávéért? - emeltem fel a fejemet, ahogy rá néztem.

- Be - biccentett egyet - De előbb vegyél be valami gyógyszert - javasolta az ötletét, ami valóban nem volt hülyeség, mivel a fejemben ezernyi kismókus szaladgált.

Nem sokkal később már úton voltunk a cég felé, kezemben az energiabombával, ami remélhetőleg segít majd ébren maradnom egész nap.

Morcosan léptem át az épület küszöbét a kávémmal a kezemben.

- Az irodában leszek - intettem egyet a nagybátyámnak, majd a következő elágazásnal le is kanyarodtam tőle, hogy ott hagyva őt egy csendesebb és nyugodtabb helyre menjek.

Nekem még nem volt irodám, és abban sem voltam teljesen biztos, hogy lesz, így továbbra is a SeJin-ét használtam.
Az asztalán volt egy levél, de mivel az én nevem volt rajta, feltételeztem, hogy nekem írták. Kibontottam a borítékot, és elolvastam a szépen megfogalmazott és megszerkesztett szöveget, amiben az állt, hogy menjek az ügyintézők irodájába, hogy tisztázni tudjam a dolgaimat. Nem nagyon értettem, hogy ez pontosan mit is jelent, de sóhajtva útnak indultam, mert nem akartam húzni a dolgot, jobb túl esni ezen.

Egy ideig kóvájogtam, mert nem tudtam, hogy merre találom a helyiséget, de miután megkérdeztem az egyik takarítót, oda is találtam. Bekopogtam, és miután meghallottam a varázsszót be is nyitottam. Udvariasan, azonban lüktető fejjel meghajoltam és próbáltam leplezni, hogy mindjárt elalszom. Megszólított az egyik nő, aki a teremben elhelyezett asztalok egyike mögött ült, mire oda sétáltam elé, és engedelmével le is ültem a székre.