Utáltam magamat, amiért így éreztem, amiért Kook-ot tényleg kedveltem, amiért ilyen hatással voltak rám a pillantásai és ölelései. Nem szabadott volna így éreznem, és nem szabadott volna így viszonyulnom hozzá. Ő Jeon Jungkook. Az egyik leghíresebb énekes a világon, aki a legrendesebb férfi akivel eddigi életem során találkoztam. Hozzá valaki olyas valaki kell, aki meg tudja neki adni azt a szeretetet és törődést, amire vágyik. Aigo...
Utolsó napunk Saipan-en. A tulajjal lerendeztük a fizetséget, és minden egyebet, ami szükséges volt. Tisztán és méltón hagytuk ott a szállás helyünket az indulás előtt. Átnéztem mindent, hogy megbizonyosodjak róla, hogy semmit sem hagyok itt, majd a bőröndömmel és a táskámmal együtt kisétáltam a kisbuszhoz.
- Manó - szólított meg hirtelen valaki a hátam mögül, amitől össze rezzentem. Mosolyogva fordultam meg, és néztem rá Jungkook-ra, kinek vörös haja szemeibe lógott, amiket eltakart a stílusos napszemüvege.
- Nyuszi - öleltem át gyorsan. A szívem reagált közelségére; hevesen kezdett el dobogni, félő volt, hogy kiszakad a helyéről és hazáig meg sem áll.
- Fontos kérdés - csettintett egyet, mire bólintottam egyet - A halak tudnak beszélni a víz alatt? - gondolkodott el az ég felé pillantva, mire hangosan felröhögtem.
- Te tudsz beszélni a víz alatt? - vontam fel fél szemöldököm.
- Jogos - kezdett el egyetértően bólogatni - Yoongi hyung azt mondta, hogy ha nem hagyom békén a hülyeségeimmel, akkor belefojt a vízbe, és én sem leszek képes többet beszélni - mesélte, mire csak mégjobban kitört belőlem a nevetés.
- Ne vedd magadra - simítottam rá bal karjára, ami... te jószagú Hold... Hogy lehet ilyen izmos? Mármint, nem volt rettentően kigyúrva, csak éppen hogy, de ez is rohadt jól állt neki.
- Kész vagytok? - termett mellettünk hirtelen SeJin, mir emind a ketten rá vezettük a tekintetünket.
- Igen, hyung - bólintott egyet Kook.
- Ja - biccentettem én is.
- Akkor indulunk - csapta össze tenyerét a nagybátyám, majd a többi staff taghoz fordult.
Nem sokkal később már a repülő téren voltunk, ahol miután becsekkoltunk, egy bő óra múlva már a gépen ültünk. Természetesen SunBin mellett ültem, aki még felszállás előtt elaludt, így nekem maradt a zene, és az ablakon való kifelé bámulás, amit tulajdonképpen imádtam. A szabadság felemő érzése, amit annyi éven át kerestem, a mostani időszakban végre rám talált, így nem is lehetnék hálásabb.
Az idő elrepült (szó szerint), így szinte észre sem vettem, hogy megérkeztünk. Kicsit fáradt voltam, de minden pillanatát élveztem a kiruccanásnak, főleg, mivel sok szerepem volt a szervezésben, szóval még különlegesebb és érdekesebb volt.
Otthon fáradtan heveredtem le a kanapéra miután felvittem a cuccomat a szobámba, majd pedig a nap további részében lazsáltam. SeJin eltűnt a szobájában, amit hirtelen nem értettem, bár letudtam annyival, hogy bizotsan fáradt. Aztán besétált a nappaliba, tökéletesen felöltözve. Felvontam a szemöldököm, ahogy végig néztem rajta. Kicsípte magát, az biztos.
- Hát te? - kérdeztem össze ráncolt szömdökkel.
- Lesz egy találkozóm - pillantott órájára türelmetleül, miközben a konyhába sietett.
- Nocsak - ültem fel kiváncsian - Szabad tudnom kivel? - mosolyodtam el.
- Egy hölgyeménnyel - dörzsölte össze tenyereit boldogan, mire nagyjából leesett az állam.
YOU ARE READING
Álarc Mögött |JK ff|
Fanfiction|A múlt fájdalmai, a jelen gyötrelmei| JiAhn próbál elmenekülni a múltja elől, hogy megtalálja a boldogságot az életében. Nagybátyja, SeJin, a világhírű fiú banda, a BTS menedzsere. A lány nehezen nyit mások felé, összetört lelke aligha fogad be új...
