Álarc Mögött |JK ff|

◈Tizenegyedik◈

- Tehát - zárta be maga mögött az ajtót a főnök - Azért küldtem el a fiúkat, mert a következő dolgokról egyelőre nem kell tudniuk - szögezte le, miközben a kivetítőhöz sétált, amit be is kapcsolt.

- Így erről egy szót sem szólhat a srácok előtt senki - nézett körbe a szobában, mire mindenki jó kis kutya módjára hevesen bólogatni kezdett - Egy nyaralást szervezünk nekik Máltára - vezette fel - Kiosztom a feladatokat, jelentkezők alapján - hozott be egy képet a kivetítőn keresztül, gondolom Máltáról.
Gyönyörű, kristálytiszta kék víz, és szép épületek.

- Szállás - olvasta fel a papírjáról, mire azonnal lendült is a magasba négy ember karja. Egy darabig mindegyik jelentkezőtől professzori szintű érveket hallhattunk, hogy miért pont neki kéne megkapnia a feladatot, de végül csak sikerült eldönteni.

- A következő kettőt egybe vonom. Látnivalók, és programok - pillantott körbe.

- Tedd fel a kezed! - parancsoltam rá suttogva a nagybátyámra, aki szinte azonnal felemelte a kacsóját, de közben furán nézett rám.

- SeJin - mosolyodott el a férfi boldogoan - Nem csalódtam - írta fel a nevét a papírra, majd felnézett, de a tekintete megakadt rajtam - Hát magácska? - pislogott nagyokat. Szóra nyitottam a számat, hogy ellőjjek valami agyhalatott dumát, de a nagybátyám megelőzött.

- Ő az unokahúgom - mosolyodott el halványan - Tegnap említettem, hogy...

- Jaj igen, most már emlékszem - bólintott egyet - Örülünk, hogy itt vagy - biccentett egyet kedvesen, mire én is egy hamis mosolyt erőltettem az arcomra, aztán amikor elfordult le is olvadt rólam. 

A következő bő fél órában a részletekről pampogott a férfi, és SeJin szorgosan jegyzetelt mindent, részben mondjuk azért, mert helyette én fogadtam el egy nem valami egyszerű feladatot. Oké, lehet nem kellett volna, de biztos, hogy segítek majd benne, suliban is mindig imádtam az ilyen gyűjtő munkákat. 

Megtudtam, hogy ezt a kis kirándulást majd videóra is veszik, és megtekinthető lesz majd a rajongók számára. Ennek az információnak örültem, így volt kiindulási pontom, mivel például ezek szerint sztriptíz bárba nem vihetem őket.

Miután vége lett örömmel hagytam ott a termet a bamba emberekkel együtt, és indultam el valamerre SeJin-nel.

- Most merre? - pillantottam fel rá.

- Megmutatom az irodát, és kicsit körbe vezetlek - mondta.

- Minek? - ráztam meg a fejemet értetlenül.

- Azért, mert ha már egyszer meg kell csinálnom valamit, amit eleinte nem is akartam, a minimum, hogy segítesz benne - sóhajtott egyet.

- Bocs, csak annyira megtetszett - néztem rá izgatottan, mert őszintén érdekelt a téma. Még csak egyszer léptem át Dél-Korea határait, fejben viszont már bejártam az egész világot, így nagyon is szerettem ezt a témát. 

- Komolyan? - vonta fel szemöldökét meglepetten.

- Aha - biccentettem egyet.

A nagybátyám megmutatta az irodát, ami egy kis helyiség volt, és csak négy asztal volt benne. Elmagyarázta, hogy ebben a szobában rajta kívül még hárman vannak. Inkább így oldották meg az irodákat, minthogy egy hatalmas helyiségben legyen mindenki. Az befolyásolná a teljesítő képességet is, és senki nem szeret zajban dolgozni, így felbontották az embereket és csoportokat. 

- Itt a gép, használj amit akarsz, ott a nyomtató, ha találsz jó dolgokat, akkor mentsd el, és nyomtatsd is ki - mutogatta meg sorban, hogy mi hol helyeszkedik el - Én nem tudom még merre leszek, ha kellek, akkor hívj. Elmehetsz, megnézheted a fiúkat is ha akarod - vetette fel.