Álarc Mögött |JK ff|

◈Hatodik◈

Reggel idegesen keltem, és készültem el. Sokáig gondolkdotam, hogy mit vegyek fel, de végül egy fekete-fehér kockás szoknyát válaszottam, ami egy kicsit feljebb ér, mint a combom közepe, felülre pedig egy fehér rövidujjú felsőt, amit betűrtem a szoknyámba. Néhány kiegészítő, és már kész is voltam. 
Felkaptam a táskámat, majd leszaladtam a lépcsőn. Nem akartam megvárakoztatni SeJint, elkésni meg végképp nem, úgyhogy egy kicsit hamarabb keltem, hogy legyen időm kényelmesen elkészülni.

- Mehetünk? - lépett mellém a nagybátyám, mire bólintottam egyet - Ügyes leszel - moslygott rám, már amikor kint voltunk. 

- Remélem - bólintottam egyet, miközben beszálltam a kocsiba. 

A térdemen dobolva vizsgáltam a mellettünk elhaladó tájat, és azon gondolkodtam, hogy mennyire fog tetszeni az állás, és hogy mennyire lesz hozzám való.

- Jól el voltál tegnap a srácokkal - jegyezte meg SeJin mosolyogva, mire felé kaptam a fejemet.

- Ja, nem volt rossz - vontam vállat - De ne szokj hozzá, ebből nem lesz rendszer - tettem hozzá gyorsan.

- Gondoltam - sóhajtott egyet - Pedig ha megismernéd őket rájönnél, hogy jó fejek.

- Nem szeretek embereket megismerni - ráztam meg a fejemet.

- Igen, tudom. Nem bízol meg senkiben. Még bennem sem - bólintott egyet. Ismét rá néztem, és megpróbáltam leolvasni az arcáról valamit, de nem sokra mentem. Szerintem rosszul esik neki, hogy nem nagyon nyílok meg, és az esetek nagy részében be vagyok zárkózva.

- Nem erről van szó - sóhajtottam egyet - Ha nem bíznék benned, nem hívtalak volna fel, és kértem volna segítséget - jegyeztem meg.

- Ez igaz - bólintott egyet, egy fokkal megkönnyebbülten.

- A fiúk pedig egyszerűen csak nem szimpatikusak - vontam vállat.

- Pedig rendesek - pillantott rám - Legalább próbáld meg őket megismerni egy kicsit. Majdnem annyi idős vagy, mint ők - magyarázta.

- Hogy érted, hogy majdnem? - vontam fel fél szemöldököm.

- Úgy, hogy még Jungkook, a legfiatalabb tag is idősebb nálad - mosolyodott el.

- Micsoda? - kerekedtek ki szemeim. Egész idáig én abban a hitben voltam, hogy legalább négy tagnál idősebb vagyok.

- Bizony - nevette el magát a nagybátyám.

- Pedig azt hittem, hogy van köztünk vagy öt év - csóváltam a fejem hitetlenül.

- Látod, alig tudsz róluk valamit - mondta, miközben leparkolt a kávézó előtt.

- És ez jobb, ha így is marad - zártam le a témát.

- Vigyázz magadra, és sok sikert - biccentett egyet.

- Kösz - bólintottam, ahogy kiszálltam, és becsaptam az ajtót. A nagybátyám elhajtott, én pedig a telefonomon ellenőriztem az időt. Kicsit hamarabb jöttem, mint kellett volna, de inkább, mint, hogy késsek.

☆☆☆

Szerncsémre már sok mindent tudtam, mivel már dolgoztam kávézóban korábban is. Volt benne tapasztalatom, ezért nem kellett mindent az alapoktól kezdeni, ami nekem is, és a kis főnökömnek is megkönnyítette a dolgát. 
Az első napom hamar eltelt, bár kicsit az agyamra ment, hogy annyit kellett jópofiznom az emberekkel, így eldöntöttem, hogy a nap további részében meg sem mozdítom az arcizmaimat. A fasznak van ennyi ereje mosolyogni.
Még borravalót is kaptam, ami mondjuk jól jön, úgyhogy örömmel tettem el. Igaz, hogy a nagy részét férfiak adták, de kit érdekel? Lényeg, hogy a külsőm vonzza a vendégeket, ami több bevételt jelent.