Álarc Mögött |JK ff|

◈Harmincegyedik◈

Ebédidő volt, én pedig megéheztem, ezért úgy döntöttem kimegyek a közeli kávézóba harapni valamit.

Feltápászkodtam, kinyújtózkodtam, és kiléptem az irodából. Elindultam a folyosón, és már mentem is volna le a lépcsőn, ha nem ütközök bele Jungkook-ba.

- JiAhn - pislogott rám nagyokat.

Cseresznye színű haja most is homlokába hullt, felülről egy szürke pólót viselt, izmos lábait pedig egy fekete melegítő nadrág fedte.

- Szia - mosolyodtam el halványan.

- Hogy vagy? - kérdezte zavartan oldalra nézve.

- Megvagyok - vontam vállat - Te? - biccentettem kicsit jobbra a fejemet.

- Én jól - bólogatott alsó ajkába harapva, ami akaratom ellenére is oda vonzotta a tekintetemet - Mondta SeJin hyung, hogy nem volt jó hétvégéd - bökte ki hirtelen.
Sóhajtottam egyet, ahogy ismét végig gondoltam a történteket, majd Kook szemeibe néztem.

- Valóban nem - ráztam meg a fejemet. És ettől többet nem szándékoztam neki mondani.

- Remélem azért a banán tej segített - vont vállat mosolyogva, amitől halkan felnevettem.

- Az mindig segít - biccentettem.

- Ilyenkor egyébként... - köszörülte meg a torkát - Ha valami rossz történt, szólj nyugodtan és átmegyek, játszhatunk - Dobta fel az ötletet a tarkóját vakarva. Arca felvette a paradicsom színét, aki csak még nyuszisabbá tette - Ha van időm, persze - tette hozzá - Hogy ápoljuk a barátságunkat - egészítette ki, mire halkan kuncognk kezdtem.

- Oké - bólintottam egyet.

- Oké - vigyorodott el ő is.

Így álltunk egymás előtt egy darabig, és őszintén bevallom, kezdett egy kicsit kínossá válni a helyzet. Nem szóltunk, csak ácsorogtunk, miközben magunk elé, tehát egymás mellkasára bámultunk.

- Én most megyek - szólaltam meg előbb végül én.

- Persze - vágta rá Jungkook, ezzel is menekülve a kínos szituációból.

- Szia, nyuszi - intettem neki egyet mosolyogva a tudaton, hogy nem szereti a becenevet. Elröhögte magát, és megrázva a fejét ismét rám nézett.

- Manó - biccentett egyet köszönésképp, amitől halkan én is felnevettem.

Jungkook tényleg képes az egyik pillanatban úgy viselkedni, mint egy cuki, aranyos srác, a másikban pedig úgy, hogy nem tudom eldönteni, hogy úgy hívjam, hogy Jungkook, vagy, hogy apuci. Kezdtem teljes mértékben megérteni, hogy mitől ájulnak el a rajongói.

A kávézóban vágül egy könnyű ebédet rendeltem, mellé pedig egy banán turmixot, csak mert nem akartam kihagyni a napi adagomat. Kicsit fel is dobta a kedvemet ez a kis szünet, bár lehet, hogy a Kook-kal való szóváltásom is rásegített, ezt még nem tudtam eldönteni. 

Volt egy kisebb megbeszélésünk, amin egyeztettük az eddig kigyüjtött anyagokat és infromációkat, és a Máltával kapcsolatos dolgokat is ellenőriztük. Nem volt már sok időnk, nagyjából két hét állt a rendelkezésünkre, ami alatt igazából szinte lehetetlen lett volna szállást és repülőt foglalni, na de nem a Big Hit dolgozóinak. 

Napközben egyszer meg kellett keresnem SeJin-t is, mert szükségem volt egy adatra, ami nekem nem volt meg, így a fél épületet átkutattam érte. Végül az egyik próbateremben találtam meg, ahol a srácok gyakoroltak. A nagybátyám mellett állva egy kis ideg én is néztem, ahogy a fiúk gyakorolnak, feltételezem; egészen reggeltől kezdve. Abban sem voltam biztos, hogy volt egyáltlaán szünetük, vagy, hogy egyáltalán ettek-e bármit is.