Álarc Mögött |JK ff|

◈Negyvennegyedik◈

Összesen három pihenő napunk volt, amit nem nevezénk teljesen annak, ugyanis ezekben a napokban is a Máltával kapcsolatos dolgokat kellett teljes mértkében lefixálni. Mi, a szervező csapat és néhány kamerás, már hamarabb kiutaztunk Máltára, hogy teljesen elő tudjuk készíteni a terepet a srácoknak, akik csak utánuk jöttek.

Jungkook-kal minden nap beszéltünk, többet is, ami már egyáltalán nem tűnt furcsának. Nem voltam ellene, és én is szívesen kerestem a társaságát, és írtam neki. Felhítuk egymást, jó reggelt üzenetekkel köszöntöttük egymást és jó éjtekkel búcsúztuk. Olyanok voltunk, mint két közeli barát, azzal a különbséggel, hogy én nem csak barátként tekintettem rá. Próbáltam magamnak megparancsolni, hogy fejezzem be a hülyeségeimet és hogy hagyjam abba a férfi kedvelését, de természetesen ez lehetetlen küldetés volt. Nem tudtam megmondani az étzéseimnek, hogy mit tegyenek és mit ne, főleg ezzel kapcsolatban. Ismét hiányzott a nevetése, a néhai érintése, az ölelése és a tekintete. Durva, hogy mostanra így érzek, mikor találkozásunk legelején még azt sem tudtam elképzelni, hogy barátok legyünk. De az élet tele van meglepetésekkel és nem várt fordulatokkal.

Már szinte tűkön ülve vártam, hogy meghalljam a srácok nevetését, és hangos beszélgetését, hogy ismét üdvözölni tudjam Jungkook-ot. A szobánkban ültem, SunBin társaságában, aki jól szórakozott az idegességemen.

- Úgy nézel ki, mint aki legalább egy éve nem látta a pasiját - közölte velem visszafojtott nevetéssel, mire csak megforgattam szemeimet.

- Nem a barátom! - motyogtam az orrom alatt.

- Sajnos - vágta rá, mire halványan elmosolyodtam.

- Ugye tudod, hogy én nem vagyok hozzá való? - pillantottam rá komolyan, mire a lány lebiggyesztette ajkait. Nem mondott semmit, csak sóhajtott, majd a kívülről beszűrődő hang irányába kapta a fejét. Megjöttek a srácok.

Azonnal felpattantam, és az ablakhoz siettem. A kamerák forogtak, így eszem ágában sem volt lemenni, hogy köszöntsem őket. Vissza huppantam az ágyamra, és elkezdtem a plafont bámulni.

- Mikor fejezik be? - biggyesztettem la alsó ajkamat.

- Hát - sóhajtott barátnőm - Nem mostanában - rázta meg a fejét.

Türelmesen vártam, lebonyoíltottam egy telefonbeszélgetést Marcos-sal, és néhány amerikai haverommal is, akikkel már legalább ezer éve nem dumáltam. Ezzel viszonylag elrepült az idő, de így sem volt alkalmam lemenni hozzájuk, mert szinte mindig lógott valaki a nyakukon. Aztán összehívott minket a kis főnökünk, hogy megbeszéljük a holnap teendőit, így sikerült lemennem. A srácok is ott voltak, de értelemszerűen nem rohanhattam oda csak úgy a magyarázat közben, azonban Jungkook-kal össze találkozott a tekintetünk. A kis nyuszi hatalmas vigyorral az arcán intett egyet nekem, amit természetesen viszonoztam, ezzel pedig magunkra vonva a többi bandatag és YuRi figyelmét is, aki az irigységtől elsárgulva pillantgatott hol rám, hol pedig Kook-ra.

A megbeszélés legalább ezer évnek tűnt, mire végeztünk már beesteledett, és a kamerák is leálltak egy kicsit, ami tökéletes lehetőséget nyújtott arra, hogy oda siessek a fiúkhoz, és üdvözöljem őket.

Mosolyogva oda szaladtam, még mieőtt ismét elkezdték volna a forgatást. Egyedül voltak a kinti asztalonál ücsörögtek és beszélgettek. Jungkook háttal volt nekem, így vigyorogva osontam a háta mögé. Jimin és Tae azonnal kiszúrtak, de szerenécsre nem szóltak a társuknak, így sikeresen mögé kerültem. Kezeimet előre nyújtottam, hogy eltakarjam szemeiet, melyekkel a telefonját bámulta. A hirtelen érzésre és sötétségre kicsit összerezzent, majd balját kacsóimra vezette, és finoman ellökte őket íriszei elől. Kicsit lehajoltam, hogy egy vonalban legyek a fejével, így mikore felém fordult szembe találta magát velem. Lélektükrei felcsillantak, és azonnal felpattant, hogy egy szoros ölelésbe vonjon, ezzel pedig még a széke is felborult. Hiába próbáltam tagadni, imádtam erős karjait derekam körül, és azt, ahogy úgy szorít magához, mintha nem lenne holnap, úgy ölel, mintha többet nem találkoznánk. Halkan felnevettem a reakciójára, majd én is nyaka köré fontam karjaimat, és beszívtam finom illatát, ami mindig megbabonáz. Láttam, ahogy Namjoon és Yoongi összesúgnak, miközben folyamatosan minket néznek, ezzel elég egyértelművé téve, hogy rólunk diskurálnak. Jimin, Taehyung és Hoseok kuncogva pillantgattak ránk, Jin pedig csak mosolyogva figyelte a történéseket.