Álarc Mögött |JK ff|

◈Harmincnyolcadik◈

Régen utaztam repülővel, ezért enyhén szólva elszoktam tőle. Az ablak mellett foglaltam helyet, és egyszerűen csodálatos volt a kilátás odafentről. Mindig is imádtam, és ezt szerettem az egyik legjobban a repülésben. A szabadságot. Az érzést, amiért egész életemben küzdöttem, és aminek a szimbólumai tetoválásként virítanak testem néhány részén. Az egész utat azzal töltöttem, hogy az eget, a felhőkét és az alattunk lévő területet pásztáztam, miközben zenét hallgattam. Ilyenkor mindig előjönnek a legmélyebb érzelmeim, például a múltammal kapcsolatban is, amiket elég nehéz véka alá rejteni.
Leszállásnál viszont ismét feltettem a képzeletbeli álarcomat, amin egy flegma fej mutatta a külvilág felé a "nem törődömséget", és azt, hogy tuladjonképpen egy érzéktelen dög vagyok. Természetesen ez nem volt igaz, csak egy álca volt, de már annyira megszoktam, hogy nem is fáradoztam azzal, hogy kimutassan a valódi önmagam.

Béreltünk négy kisbuszt, amiből mi csak kettőt vittünk el, mivel nem voltunk annyian, hogy mindet feltöltsük, a srácoknak, a menedzsereknek, sminkeseknek és egyéb stáb tagnak, akik majd négy nap múlva jönnek viszont kellett, így mi előre megrendeltük őket.

A szállást is átvettük, és be is cuccoltunk a dolgozóknak szánt épületbe. Én értelemszerűen SunBin-nel kerültem egy szobába.
Az egész hely bámualtosan szép volt, a kilátás az udvarról pedig valami eszméletlen. Nem hittem volna, hogy vannak ilyen lélegzetelállító helyek a Földön. Rá lehetett látni az óceánra, és le is lehetett menni a partra. Egy bár is volt az udvar kellős közepén, és medencék is. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ilyen szép helyen vagyok, és sokáig sokkos állapotban járkáltam jobbra-balra, ahogy felfedeztem a környéket.

Készítettem egy pár képet is SunBin segítségével, amiket majd posztolok is, hogyha a cég megengedi.
Egy piros-fehér bikinit viseltem esetefelé, amikor már mindennel kész voltunk, ami aznapra szükséges volt.

A csapatunk többi női tagja enyhén furcsán nézett ránk, amiért kiültünk napozni. Engem egyáltalán nem zavart, és a férfiak éhező tekintete is lepergett már rólam. Csak élveztem a meleget, a nap égető sugarait a bőrömön és a firss, nyári szellőt, ami bele kapott a hajamba.

- Nagyon jó ez a hely, JiAhn. Tehetségesen megszervezted- ült le hirtelen hozzám DongHyun, amin őszintén meglepődtem. Tagja a filmeseknek, és néhányan közülük eljöttek, hogy felmérjék a terepet a kamerák lehelyezése szempontjából. Egy ing volt rajta, amit nem gombolt össze, ezért teljes mértékben szabadon hagyta a hasfalát, ami hozzá kell, hogy tegyem; brutál jól nézett ki. Kicsit talán túlságosan is ki volt dolgozva, amit annyira nem szerettem, de nem volt rossz. Lábait egy fehér rövid nadrág fedte, és egy papucs.

- Kösz - mosolyodtam el halványan, ahogy rávezettem tekintetemet.

- Khm - köhintett egyet SunBin.

- Oh, és te is jól dolgoztál - tette hozzá a férfi, mire a lány elégedetten bólintott egyet.

- Nagyon szép ez a hely - sóhajtottam egyet, ahogy megtámaszkodtam a hátam mögött és folytattam az óceán bámulását.

- Valóban - értett egyet DongHyun is.

Ezután már egyiken sem szólaltunk meg. A zene halkan szólt a hátunk mögül a hangfalakból, a medencében néhányan pancsoltak, és a bárpultot is használatba vette néhány munkatársam. Tetszett a csendes környezet, a nyugalom és az egész atmoszféra. Pozitív energiával töltött fel az egész kóceráj, főleg a víz és a part, amire naplementekor le is sétáltunk SunBin-nel.

Vittünk magunkkal egy pokrócot, és a változatosság kedvéért ott is készítettünk néhány fotót, hogy legyen mit kitenni a közösségi oldalakra, és, hogy maradjanak emlékeink is.