A kis sétánk után nagyjából még egy óráig nem tudtam aludni. Egyszerűen nem jött rám a fáradtság annak ellenére sem, hogy kisétáltuk magunkat. Kook pulcsiját öleltem magamhoz, aminek még mindig olyan illata volt, mint neki. Egész éjjel azt szagoltam, és egy pillanatra sem engedtem el. Lehunyva szemeimet olyan érzés volt, mintha ő is ott lenne mellettem, így ennek tudatában vele is álmodtam.
Reggel magától kipattant a szemem, és hiába próbáltam már nem tudtam vissza aludni. Fáradtan a hajamba túrtam, és sóhajtottam egyet. A tegnapi nap olyannak tűnt, mint egy álom. Nem akartam elhinni, hogy valóban kedvelem Jungkook-ot, hisz egy pár nappal ezelőtt ez még csak meg sem fordult a fejemben. Lehet, hogy csak így akartam elnyomni az igaz érzelmeimet? Áh, ez hülyeség, hisz én is nagyon jól tudom, hogy köztünk nem lehet semmi. Nem szabad, hogy bármi is kialakuljon közöttünk. Kook egy idol, én pedig csak egy egyszerű szervező vagyok, akinek semmi keresnivalója egy ekkora tehetség mellett. Ennek tetejében pedig még csak nem is illünk össze. Nem akarom elrontani a kis nyuszit a hülye attitűdömmel és a személyiségemmel. Ráadásul megismerkedésünk kezdete óta tulajdonképpen folyékonyan hazudok neki is, és a banda többi tagjának is. Magamról is és úgy ergo az életemről is, amit egyikük sem érdemel meg, főleg nem Kook.
Idegesen, két kézzel bele túrtam a hajamba, mert tényleg nem tudtam mire vélni a bennem kavargó érzelmeket. Próbáltam bemesélni magamnak, hogy csak egy fellángolás, de ez nem teljesen az volt.
Fel keltem az ágyból, hogy lassan össze készüljek, és rendbe szedjem magamat a gondolataimmal együtt. Felvettem a bikinimet, ami ma ismét egy fekete darab volt, amin annyi volt az extra, hogy a melleim között is húzódott egy pánt, ami tulajdonképpen csak még jobban oda vonzza a figyelmet. Értelemszerűen ez volt a lényeg.
Alulra vettem egy short-ot, hogy azért legyen is rajtam valami, majd a kezembe fogtam a fehér nyári kardigánom, hogy majd felvegyem.
Hajamat kifésültem és hagytam, hogy vállaimra omoljon, arcomra nem került smink, a melegben úgy is leolvadna rólam.
- Jó reggelt - köszönt nekem mosolyogva SunBin, aki arra várt, hogy kimenjek a fürdőből.
- Neked is, eonnie - biccentettem egyet, ahogy lehuppantam az ágyra.
- Merre voltál tegnap este? - pillantott rám, miközben a bőröndjében paolászott.
- Sétálni - mondtam rá sem nézve.
- Egyedül? - vonta fel szemöldökét meglepődve.
- Aha - bólintottam, miközben felvettem a fehér ruhadarabot.
- És mikor jöttél vissza?
- Olyan éjfél körül - emlékeztem vissza a pillanatra, mikor elváltunk Kook-kal az udvaron.
- Ma is mész?
- Nem tudom - vontam vállat, majd megragadtam a telefonom, és Jungkook pulcsiját, hogy kimenjek az erkélyre. Beszippantottam a reggeli friss levegőt, és az orromra toltam a napszemüvegemet, hogy valamelyest blokkolni tudjam a nap vakító sugarait.
Beléptem a telefonomba, figylemen kívül hagytam az értesítéseket, és tárcsáztam Marcos számát, akivel tegnap nem nagyon sikerült beszélnem.
- Hát eszedbe jutottam? - szólt bele köszönés nélkül, miután felvette.
- Mondtam, hogy nem lesz időm, nem? - forgattam szemeimet csípősen.
- Oké, oké - nevette el magát - Miújság van ott?
- Semmi - vontam vállat.
- Jó az idő?
- Csodás - biccentettem - Nálatok mi a helyzet?
- Oh, képzeld... - és Marcos bele is kezdett a mesélésbe. Majdnem húsz percig nyomta a szövegeletést, amit nemi is bántam volna, csak valahogy abban a pillanatban nem volt hozzá kedvem. A roppant érdekes sztorija végére érve végül benyögtem, hogy lassan mennem kell, így kénytelen volt befogni.
أنت تقرأ
Álarc Mögött |JK ff|
أدب الهواة|A múlt fájdalmai, a jelen gyötrelmei| JiAhn próbál elmenekülni a múltja elől, hogy megtalálja a boldogságot az életében. Nagybátyja, SeJin, a világhírű fiú banda, a BTS menedzsere. A lány nehezen nyit mások felé, összetört lelke aligha fogad be új...
