Álarc Mögött |JK ff|

◈Harminckettedik◈

Kicsit jobb kedvem volt, és próbáltam elfelejteni az őrült apám telefonálását, amit hiába is akartam tagadni; megrázott. Nem voltam rá felkészülve, és hirtelen érintett, ezért is ijedtem meg.

Otthon voltam, már a hétvége felé jártunk, én pedig már az utolsó simításokat intéztem mind a két kiruccanáson. Épp a konyhában állva kiabáltam az egyik Saipan-i szállás tulajával, aki egy köcsög fasz volt velem, annak ellenére is, hogy én megpróbáltam a legkedvesebb énemet előszedni.
SeJin később érkezett meg, és ahogy elnéztem jöttek vele a srácok is, akik hulla fáradtan sétáltak be.

- ...Nem, tulajdonképpen én kurvára leszarom a további ajánlatait... - magyaráztam idegesen a telefonba angolul, miközben a szám elé emelt mutatóujjammal figyelmeztettem a bandát, hogy maradjanak egy kicsit csendben. Fáradtak voltak, így szinte azonnal leheveredtek a nappali különböző pontjaiba.

- Na ide figyeljen - emelte fel a hangját a nő is a vonal másik végén, mire szinte a plafonig szaladt a szemöldököm.

- Nem, maga figyeljen - szakítottam félbe - Rohadtul nem érdekel, hogy ötven százalék kedvezmény van a jégkrémekre, mivel nem fagyizni megyünk, hanem nyaralni, maga féleszű! - forgattam szemeimet, még mindig angolul beszélve. Namjoon halkan elnevette magát, amiből arra következtettem, hogy érti, amiről beszélek.

A lényeg tulajdonképpen az volt, hogy a neten láttam a hirdetést, amiben szinte minden stimmelt. Tökéletes lett volna a dolgozók és a fiúk számára is, és a stáb számára is. Fel is hívtam a megadott számot, hogy megkérdezzem, áll-e még az ajánlat, de a nő bunkó módon leteremtett, hogy korábban kellett volna hívnom, már szezon vége van, nem fog csak az én kedvemért újra kinyitni. Erre kontráztam én, hogy akkor meg még is mi a fészkes fenének van még mindig meghírdetve, ha már egyszer nem érvényes? Erre mondta ő, hogy azért, mert még nem sikerült leszednie. Aztán ajánlott egy hotelt, ahol ingyenes a reggeli, kétcsillagos, és van egy csomó szabad hely, ráadásul féláron van a fagyi egy hónapig. Aztán én elkezdtem neki magyarázni, hogy én egy zárt területet keresek, ahol senki más nem lesz rajtunk kívül, személyes okok miatt, mire ő közölte, hogy további jó álmodozást, mivel olyat nem nagyon fogok találni. Úgyhogy kicsit dühös lettem rá, először csak felemeltem a hangomat, mire ő is, aztán beszóltam neki, mire ő is, és így jutottunk el odáig, hogy végül csak vitatkoztunk az egészen.

- Úgy vélem nem is éri meg, hogy tovább menjen a telefon számlám - szólt bele flegmán a nőci.

- Én hívtam magát, maga szerencsétlen - kerekedtek ki a szemeim.

- Magát nem tanította meg az édesanyja arra, hogy ne feleseljen vissza az idősebbnek? Ezek a pofátlan fiatalak - ciccegett mérgesen. Nem, kedves, engem nem tanított meg senki erre, mivel nem is volt anyám...

- Akkor úgy gondolom itt be is fejezhetjük ezt a roppant érdekfeszítő kommunikációt, mivel a maga tudásával sajnos semmire nem megyek - forgattam szemeimet.

- Még ilyen...

- Oké, most már be foghatja - nyomtam rá a telefont idegbeteg módjára, miközben kihúztam a listámról ezt is. Fejcsóválva vettem ki egy poharat a szekrényből, majd töltöttem magamnak egy pohár banán tejet, hogy egy kicsit lenyugtassam magam.

- Nem gondolod, hogy... - kezdte Namjoon rámnézve, majd megállt, a szavakat keresve - Egy kicsit durva voltál? - húzta el a száját.

- Én? - mutattam magamra felháborodottan - Ez a hülye kurva...

- Khm - köhintett egyet Jin, ezzel arra utalva, hogy ne beszéljek csúnyán.

- Ez a hülye prostituált... - folytattam másképp, mire a társaság halkan felnevetett - Kamu hírdetést tett fel, jó, hogy mérges vagyok. Utána meg jégkrémet kínált - fintorogtam egyet.