Sikerült minden egyes maradék dolgomat elintézni, ami még Saipan-nel kapcsolatban fennmaradt. A szállásra rábólintottak a cég fejesei, így azt szinte azonnal le is tudtam, és még kedvezményt is kaptam, ami egy nagy plusz pont.
Dicséretet is kaptam a csoportvezetőnktől, és azt mondta, hogy megemlíti majd Bang PD-nek, hogy jól dolgozom, úgyhogy minden sínen van.
Apámról azóta semmit nem hallottam, de nyitott szemekkel járok az utcán, mert őszintén félek. Már elkezdtem apartmanokat nézni, de az a gondom, hogy mindegyik marha messze esik a cégtől, így egy csomó idő lenne beérnem. Ezen kívül a fele rohadt drága, és még csak véletlenül sem biztonságos környéken van, szóval egyelőre maradok SeJin-nél.
- Szóval, mikor is indultok? - pillantott felém a nagybátyám a kocsiban. A kávékkal az ölemben úton voltunk a cég felé, mint minden hétköznap.
- Jövő héten - emlékeztem vissza a dátumra, amit email-ben kaptam. Nem sokára indul a szervező csapat Saipan-re, hogy minden kész legyen a fiúk érkezéséig.
- Büszke vagyok rád - mosolyodott el elégedetten.
- Miért is? - pislogtam kiváncsian.
- Csak úgy szimplán - vont vállat, mire halványan elmosolyodtam.
Kifelé bámulva az ablakon a számhoz emeltem a kávémat, hogy belekortyoljak. Napszemüvegem mögül kémleltem az utcákat, ahogy elhaladtunk az épületek mellett. Imádtam Szöül forgalmas utcáit, főleg reggelente. Mindenki munkába, vagy éppen iskolába siet, nehogy lekésse a tömegközlekedést, amin tulajdonképpen hatezren vannak, és csoda, hogy van egyáltalán levegő a járműben. Áldottam az eget, hogy midnen nap SeJin-nel járhattam, így nem kellett tűrnöm, ahogy mások a nyakamba másznak.
A nagybátyám leparkolt a már megszokott helyünkön, és mind a ketten elindultunk felfelé a szokásos becsekkolás után.
A srácok ott ácsorogtak az egyik próbaterem előtt, és ahogy elnéztem eléggé fáradtak voltak. Néha iszonyatosan fel tudtak mérgelni az emberek, amiért ennyire túlhajták őket, és amiért szinte alig volt szabad idejük. Megértem, hogy sokat kell gyakorolniuk, de ezt már túlzásnak gondoltam.
- Jó reggelt - köszöntem nekik, amikor oda értünk hozzájuk, majd kiosztottam nekik a reggeli frissítőiket, mivel már megjegyeztem, hogy kinek melyik kellett.
- Hogy lehetsz ilyen friss? - ásított egy nagyot Taehyung rám nézve, mire csak megvontam a vállamat.
- Passz - adtam oda közben Jungkook-nak is a banán turmixot, amit mosolyogva el is vett tőlem.
- Köszi - bólintott egyet.
- Van szállás? - pillantott rám Yoongi kómás fejjel, feltételezem még aludt volna, ha lehet.
- Igen - biccentettem egyet büszkén - Ráadásul egy nagyon szép szállás, úgyhogy nagyon remélem, hogy tetszeni fog.
- Ha nem, akkor a híd alatt alszunk - legyintett egyet Jimin.
- Ez jobb, mint a híd, ne aggódj - nyugtattam meg - Én viszont lépek - pillantottam a telefonomra - Jó próbát - intettem egyet,a hogy elindultam.
- Szia manó - szólt utánam Jungkook szórakozottan, mire hangosan felnevettem.
- Szia nyuszi - mosolyodtam el.
A srácok kérdőn kapkodták a fejüket közöttünk, és még SeJin is értetlenül meredt hol rám, hol pedig Kook-ra. Megértem őkete, gyarkan még én sem értettem sem a férfit, sem pedig magamat, úgyhogy nem hibáztatom őket ezért.
Egy halvány mosollyal az arcomon indultam meg az irodám felé, de nem is én lennék, ha nem ütköztem volna bele valkaibe.
- Bocsánat - emeltem fel a fejemet, hogy megnézzem, kinek rohantam neki.
- Semmi baj - nevette el magát DongHyun, akibe a legelső találkozásunk alkalmával is ugyanígy neki mentem - Sikerült már beilleszkedni? - kérdezte zöld szemeivel engem pásztázva.
- Igen - bólintottam egyet.
- Hallom tagja vagy a szervező csoportnak - villantott felém egy széles mosolyt - Ügyesen lerendezted Máltát és Saipan-t.
- Kösz - nevettem el magam halkan - Csapatmunka volt - tettem fel védekezően kezeimet.
- Ne szerénykedj - csóválta meg a fejét.
Fekete inget viselt, ami egy kicsit jobban ki volt gombolva, mint kellett volna. Kék farmer fedte lábait, ami ízlésesen ki volt szaggatva, de még így is keltett némi elegáns hatást. Feje tetejére fel volt tolva a napszemüvege, ami így hátra fogott egy kis adagot a hajából.
- Ilyen fiatalon nagyon tehetséges vagy - folytatta a bókolást.
- Honnan tudod, hogy hány éves vagyok? - hunyorítottam mosolyogva.
- Titok - vonta meg a vállát sejtelmesen, mire akaratom ellenére is felnevettem - Nekem viszont rengeteg dolgom van - pillantott órájára.
- Persze, menj csak - bólintottam egyet, ahogy elálltam az útból, majd enyhén meghajoltam.
- Szép napot - biccentett egyet.
- Neked is - intettem utána, ahogy hagytam, hogy kikerüljön.
Roppant jó kiállású férfi, kedvesnek, és udvariasnak tűnik, ráadásul jól is néz ki. Biztos, hogy ő a cég macsója, a helyes csávó, akiért a dolgozók fele odavan. Hát mondtam volna, hogy én nem, de nem szeretek hazudni. Okés volt a férfi, bár nem csorgattam utána a nyálamat. Vonzó volt, de nem egészen az én ízlésem, úgyhogy én személyszerint semmit sem akartam tőle.
- Halihó - léptem be mosolyogva az irodámba, ahol már SunBin ott volt.
- Szia - csillantak fel szemei, ahogy meglátott - Hallod, honnan sikerült olyan jó szállász találnod? - pislogott nagyokat rám.
- Egy barátom segített - vontam vállat - De természetesen nem mondtam el neki, hogy kiknek lesz - előztem meg az esetleges aggódó kérdéseit, miközben kipakoltam a táskámból, és letettem a kávémat az asztalra.
- Nahát - vigyorodott el szélesen, miközben kicsit arrébb lökte magát a gurulós székével, hogy jobban lásson - Miféle barát? - kezdte el húzogatni szépen ívelt szemöldökét feharapott szájjal, mire elröhögtem magam.
- Csak az egyik spanyol barátom - legyintettem egyet, megnyomva az utolsó szót.
- Komolyan? - döbbent le - A spanyolok jók az ágyban - kezdett el bólogatni.
- Tényleg azok - értettem egyet, mire a lány nagyjából felsikoltott.
- Szóval te... - kezdte.
- SunBin eonnie - pillantottam rá formális szavakat használva - Szerintem ezt nem kell megbeszélnünk - csóváltam meg a fejemet.
- Csak annyira vagyok kiváncsi, hogy igaz-e a pletyka - nézett rám visszatartott mosollyal.
- Nos... - gondolkodtam el - Ez ember függő - vontam vállat - De nem rossz - vontam vállat, miközben folytattam a pakolást.
- Hmm - hümmögött válaszképp, majd továbbra is magában bazsajogva visszavezette a tekintetét a képernyőjére.
Igen, volt már dolgom spanyol sráccal, ő vette el a szüzességem. Nem voltunk együtt, csak egy futókaland volt az egész akkor, amikor Amerikában tanultam. Túl fiatal voltam, lelkileg romokban, és így akartam kiengedni a gőzt. Rossz ötlet volt, de már teljesen mindegy, a múlton nem lehet változtatni. Megtörtént, többször is, de lehet nem is baj. Gyűjtöttem egy kis tapasztalatot, amit majd a jövőben hasznosítani is tudok.
________________________
💜
YOU ARE READING
Álarc Mögött |JK ff|
Fanfiction|A múlt fájdalmai, a jelen gyötrelmei| JiAhn próbál elmenekülni a múltja elől, hogy megtalálja a boldogságot az életében. Nagybátyja, SeJin, a világhírű fiú banda, a BTS menedzsere. A lány nehezen nyit mások felé, összetört lelke aligha fogad be új...
