Egész délután idegbetegen írkáltam a jegyzetfüzetembe, és úgy ültem az asztalom előtt, mintha megszállt volna valami. Vibráltam a fszültségtől, és nem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel. YuRi miatt még mindig kattogott az agyam, és órákkal később sem tudtam felfogni, hogy mi értelme volt a kis akciójának.
Mint kiderült SunBin sem csípte a nőt, hogy az ő szavaival éljek: ,,Vinnyog, mint valami kényes hiúz". Igen, van benne igazság, pont olyan idegtépő hangja van.
Szegény irodatársam próbált nyugtatgatni, és legalább hatvanszor elmondta, hogy legyek vidám, mert holnap délután indulunk Saipan-re, szóval boldognak kellene lennem. Igaza is volt, és miután jól átgondoltam az egészet a fejemben, én is hasonló belátásra tértem, és kivertem minden negatív gondolatot a fejemből.
Estefelé, amikor végeztem, és SeJin bekopogott hozzánk, hogy ideje indulnunk, már viszonylag nem volt semmi bajom, és nyugodtan indultunk ki az épületből.
- Mi volt az a kis összetűzés közted és YuRi között? - hozta fel a témát végül a kocsiba.
- Beleszólt a beszélgetésünkbe - magyaráztam meg egy válrándítással.
- Ahj, te lány - csóválta fejét rosszallóan.
- Nem mondhatod, hogy rosszul viselkedtem - emeltem fel mutatóujjam - Csak egyszer szóltam be neki - tettem fel kezem védekezőleg.
- Tudom, el is vártam, hogy ne kezdj bele nagyobb vitába - pillantott rám a volán mögül - Nem éri meg ezért kockáztatni az állásod. Amikor idekerültem nekem is voltak hasonló problémáim egy volt kolegával, de fontosabb volt a munka, ezért elengedtem a fülem mellett a megszólalásait - mesélte - Nem akarom, hogy meggondolatlanul cselekedj - sóhajtott egyet.
- Nem fogok senkivel sem összeverekedni, senkit nem fogok elküldeni a kurva anyjába - ígértem meg.
- Helyes - mosolyodott el - Mellesleg ez a lány ilyen - legyintett egyet - Őt ki kell bírni. Engem is idegesít, de benyalta magát a főnöknél - magyarázta lemondóan, mire elnevettem magam.
- Gondoltam - biccentettem egyet - Nagyon nyalis feje van - röhögtem el magam mégjobban, majd hirtelen eszembe jutott valami - Fel tudunk menni a srácokhoz? - kérdeztem.
- Fel - bólintott egyet meglepetten - Miért?
- Megígértem Tae-nek, hogy ha marad a sütiből, akkor viszek - magyaráztam.
- Ja, értem - bólintott egy nagyot, ahogy irányt váltott.
A portással megint volt egy kör leszámolni valónk, de miután a nagybátyám ismét elpofázta neki, hogy vele vagyok, és, hogy nem akarom megerőszakolni a lakókat, végül engem is beengedett. Milyen aranyos nem?
- Csak felugrok, és szerintem jövök is - pillantottam SeJin-re, aki azt mondta, hogy inkább marad a kocsiban.
- Csak nyugodtan - bólintott egyet.
Mivel megjegyeztem, hogy melyik a srácok lakása, így gond nélkül oda találtam, és Jimin be is engedett.
- Oh, JiAhn - mosolyodott el - Hoztál még sütit? - csillantak fel íriszei, ahogy szemei a kezemre tévedtek.
- Igen - bólintottam egyet - Oda adom, és szerintem megyek is - pillantottam az órámra - Még be kell pakolnom.
- Ja, mert te holnap indulsz - kapott fejéhez, ahogy leesett neki.
- Aha - bólintottam egyet.
- Nem jössz be még is egy kicsit? - dobta le elém azt a papucsot, amit a multkor is viseltem.
VOUS LISEZ
Álarc Mögött |JK ff|
Fanfiction|A múlt fájdalmai, a jelen gyötrelmei| JiAhn próbál elmenekülni a múltja elől, hogy megtalálja a boldogságot az életében. Nagybátyja, SeJin, a világhírű fiú banda, a BTS menedzsere. A lány nehezen nyit mások felé, összetört lelke aligha fogad be új...
