Álarc Mögött |JK ff|

◈Negyvenedik◈

- Nem hittem volna, hogy ilyen helyet foglaltál - pillantott felém Kook, amikor már a parton sétáltunk. Hűvös volt, de nem bántam, legalább nem éreztem magam annyira fáradtnak. Az ölelésünk után csak úgy random elindultunk valamerre, és végül a homokos parton kötöttünk ki, ahogy lassan, egymás mellett ballagva beszélgettünk olyan dolgokról, amik éppen eszünkbe jutottak. Talán még soha nem csináltam ilyet senkivel, és nem is voltak ilyen őszinte diskurációim még Marcos-sal sem, pedig őt mondhatom a legközelebbi barátomnak.

- Nem tetszik? - vontam fel szemöldököm.

- Dehogynem - vágta rá azonnal - Nagyon jól néz ki - bólintott egyet.

- Ja - értettem egyet - De maga a sziget is gyönyörű - sóhajtottam egyet.

- Csodás - bólintott egyet - Csináltam is egy csomó képet, meg videót - mosolyodott el.

- Én is fotóztam - biccentettem egyet.

- Megmutatod majd? - kérdezte hirtelen, mire pislogni is elfelejtettem.

- Persze - álltam meg, hogy kivegyem a zsebemből a telefonomat. Feloldottam, és előkerestem a gelériában az eddig készített képeket, majd Kook kezébe adtam a készüléket, aki el is vette tőlem és egy kicsit közelebb lépve hozzám el is kezdte nézegetni.

Egy darabig csendben lapozgatta a fotókat, néha elmosolyodott, vagy bólintott egyet.

- Ügyes vagy - nézett fel rám egy pillanatra, mire elmosolyodtam.

- Kösz - vontam vállat. A következő fotón én voltam, a medence szélén ültem bikiniben. A tetkóim jól látszódtak, bár nem voltak teljesen kivehetőek. SunBin készítette rólam, és viszonylg jól is sikerült, így ki is akarom majd posztolni valahova.
Kook nyelt egyet, én viszont úgy csináltam, mintha észre sem vettem volna, hogy kicsit tovább időzött ezen az egy fotón.

- Van hozzá tehetséged - adta végül vissza a telefonom, amit el is vettem, és a zsebembe süllyesztettem.

- Köszi - mosolyodtam el - Majd én is megnézhetem amiket te csináltál?

- Hogyne, csak a gépemen vannak, holnap estefele majd kihozom - bólintott egyet. Szóval ez azt jelenti, hogy holnap is sétálni szeretne? Velem?

Beállt közöttünk a csend, mely meglepetésszerűen nem volt kínos. Inkább olyas fajta csönd, mint amikor hagyjuk, hogy a történések magukért beszéljenek. Nem mondtunk semmit, csak némán sétáltunk egymás mellett, ahogy karjaink néha összeértek, a homokos parton, ahogy az óceán morajló hullámainak hangját hallgattuk. Jól esett ez a kis séta, és az is, hogy Jungkook volt mellettem. Megismerkedésünk pillanatában nem gonodoltam volna, hogy lesz ilyen pillanatunk, és hogy pont ő lesz az, akinek... Akinek hiányzik majd az ölelése. Nem akartam belegondolni abba, hogy én tényleg az érintését, közelségét, és jelenlétét hiányoltam. Össze szorult a gyomrom, mert tudtam, hogy hülyeség, és, hogy nem helyes, de nem tudtam megváltozatni a bennem rejlő érzelmeket.

- Nem vagy fáradt? - néztem fel rá hirtelen, ami még engem is meglepett. Nem szokásom ilyneket kérdezni emberektől, főleg nem csak úgy, a semmiből. De ez őszintén érdekelt.

- Egy kicsit - vont vállat mosolyogva - De most nem - rázta meg a fejét szemeimbe nézve, mire bólintottam egyet. Azok a nagy barna szemei aranyosan ugráltak két íriszem között, amitől sóhajtanom kellett egyet. Mit tesz velem ez a nyuszi?

- Oh, van banán tejem, majd viszek át - jutott hirtelen eszembe a tény, hogy a kis kiruccanásunk alkalmával az egyik közeli kisboltban találtam a finomságból.

- Tényleg? - csillantak fel szemei - Köszi - jelent meg egy hatalmas vigyor az arcán, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.
Vörös haja, melyet a szél néha megmozdított, lazán hullt homlokába. Szürke melegítője jól állt neki, csak mégjobban kiemelte tincseinek vad színét. Ajka szélét harapdálva pásztázta a maga előtt húzódó hosszú homokos területet, miközben kezeit zsebre dugta.