Álarc Mögött |JK ff|

◈Nyolcadik◈

SeJin eszméletlen sokat dolgozott az elmúlt egy hétben. Alapból későn ért haza, és még utána is megállás nélkül a laptopján, vagy a telefonján lógott. Nem is zavartam, inkább hagytam. Segítettem a ház körüli munkákban, hogy azzal már ne kelljen foglalkoznia késő este, amikor befejezi a dolgait. 

A fiúkat már egy ideje nem láttam, de jobb is, mert már nagyjából minden dolgot megtaláltam róluk a neten. Azt mondjuk nem tudtam, hogy igazak-e, de amiben nem voltam biztos óvatosan rákérdeztem SeJin-nél, amikor ráért. Nem is nagyon tűnt fel neki, mert az agya nagy részt nem is figyelt rám, így nem fogott gyanút. 

Ma volt a nap, amikor befejezik a videóklipp készítését, így a nagybátyám szerint most jön egy kis idő, amikor levegőhöz juthatnak. 

Korábban értem be melóba, így én készítettem elő az asztalokat, ami azt jelentette, hogy lepakolom a székeket, és letörlöm a falapokat. 
Már alig maradt egy órám a műszakom végéig, amikor bejött egy csapat férfi. Szinte biztos voltam benne, hogy fiatalabbak nálam, és rohadtul nem is volt kedvem kimenni és felvenni a rendelésüket, de mivel az összes kollégám el volt foglalva, így kénytelen voltam.

- Jó napot, mit hozhatok? - pillantottam rájuk a lehető legkedvesebben, amikor megálltam az asztaluk előtt.

Mind a négyen rám emelték a tekintetüket és egy darabig haboztak, ahogy láthatólag csendben végig mértek engem.

- Négy americanot - biccentett egyikük. Bólintottam egyet, majd megfordultam, hogy visszamenjek a pult mögé.

- Meg a telefonszámod - tette hozzá halkan egyikük, mire mind hangos nevetésben törtek ki. Megforgattam a szemeimet és neki láttam az italok elkészítésének, közben pedig próbáltam nem foglalkozni az engem bámuló agyatlanokkal.

A tálcaval egyensúlyozva vittem nekik ki a rendelést, majd tettem le sorban eléjük. Pechemre szoknya volt rajtam, így amikor kissé előre hajoltam, szinte biztos, hogy jobban fel csúszott, mint kellett volna. Gyorsan felegyenesedtem, és már meg is indultam, hogy ott hagyjam őket, ám megéreztem, hogy az egyik fasszopó hozzá ért a hátsó combomhoz.
Felvont szemöldökkel fordultam meg és néztem rá arra a gyökerre, aki engedély nélkül ért hozzám. A srác beharapott szájjal emelte végül fel a fejét. Habozás nélkül lendült a kezem és kevertem le neki egy rohadt nagy pofont. A csattanásra az egész kávézó felfigyelt, és meglepődve figyelték az eseményeket, mert hát ha balhé van, az mindenkit érdekel.

- Téged nem tanítottak meg a jó modorra? - biccentettem félre a fejem - Bunkó - tettem hozzá dühösen, majd ott hagytam fiút, aki fájdalmas arccal dörzsölte a területet, ahol találkozott a tenyeremmel. A haverjai nem szóltak egy szót sem, csendben lapítottak és kapkodtak a fejüket egymás között.

- JiAhn - szólított meg a főnököm mérgesen, majd nemán a konyha felé biccentett, ezzal jelezve nekem, hogy beszélni akar velem. Na ez meg hogy kerül ide?

Sóhajtva követtem őt hátra, és már előre tudtam, hogy mi vár rám.

- Ezt még is hogy képzelte? - nézett rám felháborodottan.

- Az az állat fogdosni kezdett - kezdtem el azonnal magyarázkodni.

- Akkor sem bántalmazzuk a vendégeinket - tette fel fenyegetőleg mutató ujját.

- Én teszek a vendégre. Vannak jogaim, úgyhogy engem senki ne simogasson - kértem ki magamnak dühösen.

- Ennek ellenére sem...

- Még mindig nem érdekel - szóltam közbe unottan. A nő nyakán kidagadtak az erek, és élesen be szívta a levegőt.

- Úgy tűnik van amiben nem értünk egyet - fonta keresztbe maga előtt karjait.