Reggel korán keltem, mivel mindennek készen kellett lennie a fiúk érkezéséig. Leellenőriztük, hogy minden készen áll-e, előkészítettük a kamerákat, és a továbbiakban csak vártunk rájuk.
- Szerinted melyiket vegyem fel? - kérdezte a szobánkban SunBin ebéd után két fürdőruhát tartva kezeiben.
- Hmm... - gondolkodtam el - Legyen a fekete - böktem a bal oldali darabra.
- Szerintem is - értett egyet a lány, majd el is vonult a fürdőbe, hogy átöltözzön.
A mai szettemet nem akartam túl spilázni, egy egyszerű fekete bikini volt rajtam, és hogy ne szúrjam ki minden hímnemű szemét, így amíg nem a medencében voltam, felvettem egy rövidnadrágot, és egy felsőt, hogyha esetleg véletlenül én is a felvételre kerülök, akkor ne a bikinim látszódjon, hanem mondjuk a normális ruhám.
A csapatunk a medencénél beszélgetett, ahogy a napokban az már szokássá vált. Kedveltem a kis csoportot, kedvesek voltak, és jól el lehetett velük társalogni. A lábaimat a vízbe lógatva hallgattam a kommunikációt, miközben a fejemet az ég felé fordítottam, hogy a nap meleg sugarai jobban hozzáférhessenek bőrömhöz.
- Mikor jönnek a srácok? - kérdezte egyikünk.
- Már leszállt a gépük, hamarosan itt lesznek. Fél órára tippelek - válaszolt a munkatársam, aki a medencében úszkált előttünk. Halkan szólt a zene, minimális zsivaj hallatszódott a távolból, és a szél csendes süvítő hangja. Relaxáltnak éreztem magam, nyugodtnak, és kiegyensúlyozottnak, ami ritka volt az én életemben, így ki akartam használni minden egyes percét.
- JiAhn - lépett mellém hirtelen valaki. Felnéztem, hogy arcot is tudjak társítani a lábakhoz, és meglepetten konstaláltam, hogy DongHyun az.
- Hali - mosolyodtam el, ahogy leült mellém.
- Minden kész van? - pillantott rám, ahogy bele mászott a medencébe. Kar izmai kiduzzadtak, ahogy lassan beengedte magát a vízbe, és akaratom ellenére is oda vonzotta tekintetemet.
- Igen - bólintottam egyet.
- Ügyesek vagytok - pillantott körbe egy halvány meghajlással, mire a csoporttagjaim megköszönték a dicséretet, majd folytatták a beszélgetést, a férfi pedig visszafordult hozzám.
- Kamerák? - vontam fel szemöldököm, ezzel rákérdezve arra, hogy ők megcsinálták-e a rájuk eső feladatokat.
- Mindegyik a helyén - biccentett egyet.
- Oké - sóhajtottam egyet, ahogy tekintetem az óceánra tévedt.
Ezután már nem nagyon szóltunk egymáshoz, csak bámultam a gyöngyörű tájat, és éleveztem a napot, mivel egy felhő sem volt az égen.
- A srácok megkapták a pontos címet is, úgyhogy hamarosan ide érnek - jött oda hozzánk a csoport vezetőnk, aki tulajdonképpen egész idő alatt ki sem dugta az orrát a napra. Maradt az árnyékban, a teraszon, a szobában, ott, ahol nem érte meleg, úgyhogy okkal lepődtünk meg, amiért kimerészkedett.
Kikászálódtunk a medencéből, mert azt az utasítást kaptuk, bár én még maraddtam volna. SunBin-nel visszamentünk a szobánkba, és rendeltünk magunknak enni, mert már eltelt egy kis idő reggeli óta.
Az ágyon üldögélve ettem meg a friss kajámat, amit szuper gyorsan kihoztak nekünk, miközben a telefonomat nyomkodtam, és a spanyol barátaimnak küldtem képeket a tájról. SeJin is írt közben, hogy már leszálltak, úgyhogy neki is válaszoltam.
Egyszer csak megjelent Marcos képe a kijelzőmön, ami azt jelentette, hogy hív.
- Nem zavar, ha felveszem? - emeltem fel a telefont SunBin-re nézve.
- Dehogy - legyintett egyet - Nyugodtan - bólintott mosolyogva, mire a fülemhez emeltem a készüléket.
YOU ARE READING
Álarc Mögött |JK ff|
Fanfiction|A múlt fájdalmai, a jelen gyötrelmei| JiAhn próbál elmenekülni a múltja elől, hogy megtalálja a boldogságot az életében. Nagybátyja, SeJin, a világhírű fiú banda, a BTS menedzsere. A lány nehezen nyit mások felé, összetört lelke aligha fogad be új...
