0.5 || az érzések

1.2K 70 29
                                    

Dagmar a megfelelő helyre tette a kártyáját, majd átment a kinyílt kapun, hogy eljusson a metróállomásra. Most lépett ki az iskolából, és húsz perc múlva már otthon is lesz. Élvezettel hallgatta a zenét, ami fejhallgatóján keresztül áramlott, miközben a mozgólépcsőn ment lefelé. Pontosan akkor ért le, amikor a metró is begurult, így sikerült elérnie a járatát. Beszállt a nagy szerelvénybe, halkan felsóhajtott, amikor a középen lévő fogódzkodóba kapaszkodott, maga elé húzta a táskáját, majd a mellkasához nyomta. Dagmar még soha nem volt zsebtolvaj áldozata, de azt akarta, hogy ez így is maradjon. Egyébként mindig óvatos volt a metrókon Londonban. Dagmar leszállt az Oxford Circus-nál, és az egyik magas épületben levő lakásához sétált. Belépett a liftbe, megnyomta a hatodik emelet gombját, és várakozott, amíg felér.

Kivette kulcsait a táskájából, és a folyosón át ment be a lakásába, a kulcsot a zárba tette, majd benyomta az ajtót. Dagmar megborzongott, a fűtés egész nap nem volt bekapcsolva, így azonnal a falon lévő termosztáthoz ment, hogy fel tekerje. Dagmar ki cipzározta a kabátját, majd táskáját az asztalára tette. Csend töltötte be a helységet, leült egy pohár vízzel az asztalhoz, miután levette a cipőjét is. Dagmar-nak nem volt szobatársa. Néha magányosnak érezte magát, de nem túl gyakran. Lakótársai kedvesek voltak, és hébe-hóba elment velük, hogy megünnepeljék a vizsgaidőszak végét, de ennyi volt. Alig várta, hogy hazamehessen a karácsonyi szünetben. Dagmar azon gondolkodott, mit kellene enni ma este, a múlt hétvégén bevásárolt, hogy főzni tudjon, mégsem volt nagy kedve hozzá. Lehet, hogy tojást főz, egy szelet kenyérrel, kis sonkával a tetején, és ezzel be is fejezi a napot.

Dagmar elővette zsebéből a telefonját, utána elhelyezkedett az ágyon. Nem volt tervben, hogy ma este kikapcsolódjon, és különben sem kellett semmit sem előkészítenie a holnapi szemináriumára, ami arra késztette, hogy egy nyugodt hétfői Netflix-es estét tartson. Dagmar soha sem fürdött, de hirtelen remek ötletnek tűnt a gondolat, hogy egy órán át a langyos vízben üljön. Egyébként sem érezte magát éhesnek, ezért átment a fürdőszobába, majd hagyta, hogy a víz folyjon, hogy meg töltse a kádat. Dagmar-nak nem volt semmilyen értesítése mobilján, de volt, csak nem az, amit szeretett volna. Nem volt biztos benne, hogy először a pedofillal kellene beszélnie. A fiú azt javasolta, hogy később beszéljenek, így talán meg teszi az első lépést. A lányt nem érdekelte (de igen). Dagmar a fürdő melletti kis zsámolyon lévő törülközőre tette telefonját, közben levetkőzött és beszállt a meleg vízbe. Haja egy kontyban volt, hogy ne legyen vizes, aztán a kezébe vette készülékét remélve, hogy most nem ejti el.

"Oh". Dagmar lágyan engedte ki a levegőt, amikor látta a kijelzőn megjelenő értesítést a Tinder-től, nem akart túl lelkes lenni, így azonnal rábökött (még mindig ezt csinálta). Dagmar figyelmen kívül hagyta, hogy mennyire örül annak, hogy az üzenet a "kamu Lando-tól" származik. Ráment a beszélgetésükre, és megnyitotta az üzenetet, amit neki küldött.

Most már késő van. Befejezted a tanulást, kedves?

Igen. Mozgalmas napod volt?

Dagmar a kád szélének támaszkodott, körmei az iPhone tokjához koppantak, ahogy várta a választ, ami szerencsére eléggé hamar jött.

Elég mozgalmas, ez volt az utolsó nap a McLaren-nél.

Hmm. Dagmar hunyorogva nézte az üzenetet, amelyet küldött, és mielőtt válaszolt volna, maga az F1 versenyző Instagram-jára ment. Elég aranyos képet tett közzé, összehasonlítva őt egy Yoda babával, miközben felnézett. A haja rendetlen volt, és a szeme csillogott. Szövege valóban a McLaren székházában töltött utolsó napról szólt, és halkan hümmögött, amint visszatért a csevegésükre.

𝚃𝚒𝚗𝚍𝚎𝚛 - [𝙻𝚊𝚗𝚍𝚘 𝙽𝚘𝚛𝚛𝚒𝚜] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*Where stories live. Discover now