𝚃𝚒𝚗𝚍𝚎𝚛 - [𝙻𝚊𝚗𝚍𝚘 𝙽𝚘𝚛𝚛𝚒𝚜] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

3.0 || a diplomaosztó ünnepség

Dagmar a tükörbe nézett ruháját igazítva. Jelenleg Sarah-nál volt, mivel készültek a diploma osztóra. Kár érte, hogy ma este az egyetemi ruhát és a kalapot kell viselniük. Dagmar-nak sikerült egy lenyűgöző, kéket kapnia, és alig várta, hogy megmutassa. Visszaült a székére, miközben Sarah még mindig a sminkjével volt elfoglalva, és folyamatosan korrigált, miután észrevett pár apró hibát vagy valami mást. Természetesen a barátnőjének extrának kellett mutatnia, mert bérelt egy limuzint, ami hamarosan felveszi őket, hogy az egyetem épületéhez vihesse őket. Mielőtt elhagyná Sarah lakását, Skype-olt a szüleivel, hogy lássák a ruháját. Több mint büszkék voltak, és alig várták, hogy lányuk Norvégiában legyen. A karácsonyi ünnepek után nem tudott visszautazni az otthonába, ezért nagyon hiányzott már nekik. Volt egy másik ember, akit nagyon hiányolt, de mivel a múlt hétvégén Silverstone-ban versenyzett, és valószínűleg Hockenheim-re készül, amúgy sem vehette fel vele a kapcsolatot.

Dagmar nagyot nyelt, amikor rájött, hogy két hónap telt el azóta, hogy utoljára látták egymást. El hesegette az ilyesfajta gondolatokat. Ma van életének egyik legnagyobb napja, és jól akarta érezni magát Sarah-val és a többi osztálytársával. "Oké, hogy nézek ki?". Kérdezte Sarah felpattanva a székről, és Dagmar felé fordult. "Gyönyörű vagy, Sarah". Mosolygott. "Akárcsak te". Sóhajtott fel a lány, majd a kezébe fogta az övét, miközben egymásra mosolyogtak. Hallották, ahogy dudálnak odakint, így Dagmar felvette a táskáját. Megbizonyosodott róla, hogy telefonja és néhány más alapvető dolog benne van, mielőtt a folyosóra mennének, hogy távozzanak. Szinte olyan érzés volt, mintha egy amerikai tini filmben lennének, egy klasszikusban, aminek a végén van az évzáró buli. Dagmar valahogy mindig is szerette volna, ha ilyen ballagása lenne, és örült, hogy együtt lehet Sarah-val. A limuzin megállt az út szélén, közel a járdához, így be tudnak szállni. A sofőr barátságosan üdvözölte őket, és kinyitotta nekik az ajtót.

Dagmar hallotta, ahogy Sarah felsikoltott a látványtól, fényes diszkófények voltak és mennyezet olyan volt, mintha az éjszakai eget látnák. A pezsgő egy vödör jégben pihent, Sarah már nyúlt is érte. Dagmar azonban nőttek az idegei, mert ma lesz az a nap, amikor felmegy arra a porondra, és átveszi a diplomáját, és még isten tudja, mit. Nagy nehezék került a mellkasára, Sarah megfogta a csuklóját. "Hé, ez most nem az a pillanat, amikor a jövőre gondolunk. Ma élsz a mának!". Mondta szigorúan Sarah, Dagmar határozottan bólintott, tudva, hogy a barátjának igaza van. "Add ide". Motyogta, és elvette tőle a pezsgőspoharat, pár kortyot ivott, hogy lenyugodjon. "Gyerünk csajszi". Mondta Sarah, leutánozva Dagmar-t. A limuzin megállt az egyetemnél. A nagy járművel felhívták magukra a figyelmet, azonban nem csak ők érkeztek stílusosan. Sarah és Dagmar együtt pózolt a fotósnak, majd egymásra néztek, megfogták egymás kezét, hogy bemenjenek a terembe.

        Lando a kocsijában ült, lenézett az órájára, közben megigazította a szmokingját. Nagyot nyelt, tenyere meleg és izzadt, ideges volt. Fogalma sincs, hogyan fog Dagmar reagálni, ha újra látja. Mivel annyira készült erre az estére, hogy túl korán érkezett. Még nem látta, de az egyetem udvara tele volt családtagokkal és barátokkal, akiket be sem engedtek. Sarah mindenről tájékoztatta, hogy mikor kezdődik a buli, amit az egyetem terén fognak tartani. Oda egy színpapot állítottak fel, ahol néhány helyi zenekar fellép, egy DJ-vel, aki beindítja a bulit. Lesz sok ital és étel stand, hogy a diákok egész éjjel bulizhassanak, ha akarnak. Órájára nézett, már majdnem eljött az idő, hogy a hallgatók elárasszák helyet a parti ruhájukkal, és őszintén szólva alig várta, hogy újra lássa. Türelmetlen és ideges volt egyszerre. Lando vett egy mély lélegzetet, megbizonyosodott róla, hogy mindent, amit visel, a helyén van, mielőtt kinyitná az autó ajtaját.

Kiszállt és a járdán sétált, miután lezárta az ajtókat és kétszer ellenőrizte, hogy biztos legyen abban zárva vannak-e. Betette a kulcsokat a zsebébe, és elindult, az emberek elbeszélgettek, észre sem vették. Néhány régebbi diák már ivott és szórakozott a felállított sörkerti részlegen. A várakozástól kissé kiszáradt a szája. Az egyetem ajtajai kinyíltak, majd kisétáltak a végzős hallgatók, néhányuk még mindig az egyetemi ruhát viselte, és a kalapját, az oklevelüket a kezükben fogták. A fotósok készen álltak, Lando távolról figyelt, nem akart az útjukba állni. Egy pillanatra azt hitte, hogy lemaradt, de ahogyan hiányolni kezdte a lányt, megjelent gyönyörű kék ​​ruhában, hosszú lábát körbe ölelte, miközben magabiztosan lépkedett a tűsarkúban. Mosolygott, amitől a fiú szíve összeszorult a mellkasában. A kezében volt a diplomája meg a táskája, és nézte, ahogy Sarah-val az oldalán pózol.

Sarah később találkozott a családjával, és látta, ahogy Dagmar mellette áll, majd tett egy lépést arrébb, hogy barátnője egy kis időt töltsön velük. Majdnem el akart menni Lando, nem akarta elrontani az estéjét. Kicsit remegett, amikor felé ment, megközelítette, miközben a lány háttal volt neki. "Gratulálok, Dagmar". Mondta, a válla fölött nézett rá, mielőtt megfordult. "Lando?". Összevonta a szemöldökét. "Mit csinálsz itt?". Kérdezte, kissé megkönnyebbült, amikor egy lépéssel közelebb lépett hozzá. "Sarah hívott meg". Kuncogott halkan Lando. "Persze, hogy ő volt". Motyogta Dagmar. "Egy képre, gerlepár?". Szakította félbe őket a fotós, már készen állt a fényképezőgépe, így már nem tudtak nemet mondani. Ügyetlenül kerültek közelebb egymáshoz, és Lando úgy döntött, hogy merész lesz, átkarolta a derekát, keze a csípőjén pihent, biztos volt benne, hogy együtt kurva jól néztek ki. "Csodás vagy". Mondta halkan Lando. "És lediplomáztál". Sóhajtott. "Fiatalabb vagy nálam, mégis sokkal érettebbnek látszol". Tette hozzá, ujjaival lágyan cirógatja a csupasz karját.

"Hiányoztál". Dagmar hangja kissé megtört, nem akart itt sírni, azonban hevesnek és érzelmesnek érezte magát. Amikor a szemébe nézett ugyanazzal a szeretetteljes tekintettel, amelyet mindig is neki szentelt. "És sajnálom". A lány egy lépéssel közelebb került. "Legutóbb csak beszélni akartál, találkozni, én meg zavarba hoztam mindkettőnket az étteremben. Nem értem, miért hívsz érettnek, gyerekes voltam és én...". Lando megcsóválta a fejét, keze a nyakán nyugodott, miközben hüvelykujjával megcirógatta az arcát, és ajkait az övére tette. Határozottan megcsókolta, mintha az első csókot adná, ami napokig, hetekig, hónapokig, sőt évekig is érezheti. A másik keze a derekához simult, és közelebb húzta. Dagmar ujjai az öltöny zakójának gallérja köré fonódtak, orra közben elkapta kölnijének finom illatát. "Hiányzott, hogy megcsókoljalak, hogy szorosan tartsalak" Motyogta Lando az ajkára. "Erősebbek vagyunk, mint a távolság, Dagmar". Mondta, miközben a lány szemébe nézett. "Ígérd meg, hogy még egyszer meg akarod próbálni. Nyári szüneted van, gyere, utazz velem". Foglalta össze Lando, a lány csak bólintani tudott, egyetérteni mindennel, amit mondott.

"Tetszik a dolog, de nem tölthetjük először az estét együtt?" Szakította félbe őket Sarah, Landot még csak nem is bosszantotta, mivel a megjegyzése megnevettette őket. "Ez jól hangzik". Mondta Dagmar halkan kuncogva. "Menjünk be a sörkertbe". Csiripelte Sarah, aki mellett egy új srác volt, Dagmar egészen biztos volt abban, hogy még huszonnégy órája sem találkozott vele. Lando keze a derekára csúszott, kissé maga előtt tartva, míg követte. Rendeltek sört és harapnivalókat, majd letelepedtek egy asztalhoz. Dagmar és Lando nem igazán figyeltek Sarah-ra meg a másik srácra, mivel szorosan egymás mellett ültek. A múltbeli nyomorúság megbocsátott és elfeledett volt, amikor a mostani érzéseikre összpontosítottak. Lando figyelte, ahogy a ceremóniáról beszél. Arca kissé piros volt a sörtől, miközben ő egy egyszerű műanyag pohár vizet tartott maga előtt. Kék ruhája olyan gyönyörűen állt rajta, és alig tudott figyelni kuncogó beszédére. "Ez a diplomád?". Kérdezte, mire a lány bólintott, megmutatva neki a mappát, ami tartalmazza az osztályzatait. "Olyan intelligens vagy, hogy az irreális". Nézte a hivatalos dokumentumban szereplő osztályzatokat.

"Most mit fogsz tenni?" Kérdezte, mire mosolyogva nézett rá. "Először is egy kis időt eltölteni a barátommal, majd meglátom, mit fogok csinálni a jövőben". Válaszolta Dagmar, Lando pedig mosolygott. "Elmehetünk". Javasolta. "Nem akarsz bulizni a barátaiddal?". Kérdezte Lando, de megrázta a fejét. "Többet jelentesz nekem, és erre már korábban rá kellett volna jönnöm". Szemöldökét ismét összevonta, ujjait az álla alá tette, hogy felemelje a fejét. "Hé, ne aggódj miatta. Most már rájöttél, ez elég nekem". Mondta Lando, és a nő lassan biccentett, rövid időre lehunyta a szemét a szájára tett csók miatt. "Még mindig el akarsz menni?". Kérdezte. "Igen". Mosolya visszatért, majd felé nyújtotta a kezét, amikor felállt. Dagmar elbúcsúzott Sarah-tól, majd Lando oldalához lépett, aki szorosan magához húzta, miközben karja a dereka köré fonódott, és az autójához vitte. Nem tudta megállni, hogy a kezével megforgassa a londoni lámpák alatt, elveszve a mosolyában, amit adott neki, ez nagyon hiányzott neki.

Dagmar a nyaka köré fonta a karját, érezte, ahogy kezei a derekát fogta, hogy szorosan tartsa, és megint csókolóztak, míg a háta hozzá nem ért a McLaren-hez, és az autó riasztója hirtelen megszólalt, amitől szétváltak és hangosan felnevettek. Sietett elővenni a kulcsait a zsebéből. Kinyitotta neki az ajtót, Dagmar pedig beszállt, és behúzta ruhája szoknyáját az autóba, mielőtt becsukta volna az ajtót. A fiú beült a volán mögé, és egymásra néztek, hogy utána együtt lelépjenek.

Credit to: curvaparabolica