𝚃𝚒𝚗𝚍𝚎𝚛 - [𝙻𝚊𝚗𝚍𝚘 𝙽𝚘𝚛𝚛𝚒𝚜] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

2.3 || a felvállalás

        Lando és Dagmar másnap reggel hazarepültek. Nem aludtak sokat, mert úgy döntöttek, hogy a fél éjszakát fent töltik, hogy beszélgessenek, majd három óra körül elaludtak, aztán az ébresztőjük éppen hét előtt szólalt meg. A Londonba tartó rövid repülés nem kínált elegendő időt a megfelelő alvásra, így mindketten zenét hallgattak egymásra borulva. Dagmar még egy éjszakát marad Lando lakásán, majd a hétvége hátralévő részében a fiú meglátogatja a családját Glastonburyben, Dagmar pedig visszatér a saját házába, hogy dolgozzon a jövőheti órákra. Már fájt a feje a ténytől, hogy hétfőre kell megcsinálni a beadandót, de rendben van. Három nap pihenőt kapott az egyetemtől, így arra eszmélt fel, hogy gondolkodhat, miközben a feladatain dolgozik. Még két hét volt hátra, amikor is Lando Ausztráliába utazik.

A gép remegve érkezett meg a brit reptérre, ez mindkettőjüket felriasztotta a kis szunyókálásból vagy az ábrándjaikból. Lando Dagmar-ra nézett, majd levette fejéről a fejhallgatót, így tett a lány is. "Menjünk haza". Mondta, majd ásítással felfelé nyújtotta a karját. "Arra gondoltam, hogy vihetnénk egy kis ebédet, majd amint hazaérünk, kicsomagoljuk és visszabújunk az ágyba". Mondta Dagmar, lelankadt szemekkel nézett rá a fiú, majd kuncogva megsimogatta az arcát. "Különösen egyetértek azzal, hogy befekszünk az ágyba". Hümmögte. Addig maradtak ülve, amíg fel nem kellett állni, és a felső tartóból kiszedték a csomagjaikat, majd követték az embereket, hogy elhagyják a repülőgépet. Lando a fejére húzta a kapucnit, és szabad kezével összekulcsolta a lányéval, amikor a reptér kijárata felé tartottak.

Autója egy hete állt a parkolóban, Lando kikapta hátizsákjából a kulcsokat, hogy kinyissa. Berakták a táskájukat, Dagmar pedig össze gömbölyödött az anyósülésben. Lando kifordította a kocsit a parkolóból, majd az autópálya felé hajtott, hogy London belvárosába érjenek. A rádió halkan szólt a háttérben, Dagmar a fejtámlának támasztotta a fejét, miközben figyelte az elhaladó tájat. Lando ujjai lazán pihentek a kormány alsó részén, nem sokat beszéltek a hazamenet során, de nem is érezték szükségét ennek. Lando befordult London központjába és az út közben számos metró étterem mellett haladtak el. Leállította a járműt az út szélén. "Mit rendeljek neked?". Kérdezte, amikor kikapcsolta a biztonsági övet, és felé fordult. "Ugyanazt, mint te". Mosolygott a lány, ő pedig derülve bólintott.

Lando előrehajolt és puszit nyomott az arcára, majd fáradt alakjára nézett, mielőtt kiszállt volna. Dagmar közben ásított, és zavartan kissé elpirult. Csak néző volt ezen a hétvégén, Lando meg elvégezte a kemény munkát, míg jómaga két másodpercenként ásított. Remélte, hogy pillanatnyilag nem idegesítő, bár Lando bele egyezett, hogy a lehető leghamarabb szundítani fognak. Nem kellett sok idő, mire Lando visszatért az autóhoz, majd átadta neki a szatyrot két friss szendviccsel. "Irány haza". Mosolygott, Dagmar pedig vissza rá. Lando újra beindította a motort, és elindult a lakásáig.

        Lando és Dagmar együtt megebédeltek, majd azt találták ki, hogy valamilyen romantikus vígjátékot kapcsolnak be a Netflix-en, miközben aludnak. Dagmar visszatette a pohár vizet az éjjeliszekrényre, Lando pedig szétnyitotta a lábát, hogy a lány közéjük tudjon ülni. A fiú kényelembe helyezte magukat, aztán karjait a derekára tette, és szorosan a mellkasához húzta. Dagmar felsóhajtott, jól érezte magát az ölelésében. Lando hozzábújt, Dagmar pedig halkan felkuncogott, amikor megpuszilta az arcát. Kezét a csuklóján pihentette, és fejét a vállára hajtotta, miközben a filmet nézték. Az egész eseményt élvezte, barátnőjeként ment vele Barcelonába, találkozott azzal a csapattal, akivel minden nap dolgozik. És megtudta, mennyit jelent számára a sport. Az elmúlt napok minden másodpercében mosolyogva látta. Megtisztelőnek érezte, hogy azt akarja, lássa ezt, és hagyja, hogy részese legyen a felkészülésének, és a várható nehéz heteknek.