𝚃𝚒𝚗𝚍𝚎𝚛 - [𝙻𝚊𝚗𝚍𝚘 𝙽𝚘𝚛𝚛𝚒𝚜] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

1.1 || az ebéd

"Wow, örülök, hogy vége". Sóhajtott fel Sarah, amikor kinyitotta a vizsgaterem ajtaját. A két óra letétele után mindannyian távozhattak, Dagmar és Sarah pedig a lépcső felé vették az irányt, hogy leérjenek a földszintre. "Én is". Válaszolta mosolyogva Dagmar, fejben már Landoval volt. "Megkérdezhetném, szeretnél-e valami csinálni, de feltételezem, azonnal visszatérsz a tanuláshoz". Forgatta meg a szemét játékosan Sarah, Dagmar pedig kissé elpirult. "Ne támadj le így". Motyogta. "Semmi baj, ünneplünk, amikor megkapjuk az osztályzatokat. Bár nem hiszem, hogy sokat fogok". Válaszolta Sarah. "Megint kezdi!". Kiáltott nevetve Dagmar a válla fölött, miközben átment az egyetem épületén, hogy eljusson a földszint másik oldalára. Dagmar még nem akart Sarah-nak mesélni Landoról. Rosszul érezte magát, amiért néhány másodperccel ezelőtt hazudott barátnőjének. Dagmar nem fog újra magolni, a fiú elviszi ebédre.

Lando felajánlotta, hogy felveszi az egyetemnél vagy a lakásánál, ha ez neki kényelmesebb, de Dagmar-nak jó volt, ha a sulinál találkoznak. Csak egy másik bejáratot használ, amit a diákok nem gyakran, így úgysem fogják észrevenni őket. De ha mégis, figyelmen kívül hagyná. Senki sem hinné el, ha azt mondaná, Lando Norris-al jár. Emellett, hivatalosan még nem 'járnak'. Dagmar kinyitotta a nehéz ajtókat, majd lement a lépcsőn, hogy a szürke járdához érjen. A papaya McLarenjét nem volt nehéz kivenni, mivel a járda közelében parkolt le ő pedig nekidőlt, miközben telefonált. Szemével felé pillantott, amikor a lány odajött hozzá, így a telefonját a zsebébe süllyesztette. Mosoly került az arcára, amint Dagmar közel került hozzá, és a lány érezte, hogy a szívverése felgyorsul a csillogó szemétől. "Szia, Dagmar". Lando elmosolyodott, és feléje hajolt, majd finoman megpuszilta az arcát, pirosság borította az arcát, amikor elhúzódott.

"Hogyan sikerült a vizsga?". Kérdezte, miközben a kocsi jobb oldalához sétált, hogy kinyissa neki a szárnyas ajtót. "Jól. Remélem, hogy jó jegyet kapok, sokat tanultam rá". Magyarázta Dagmar, amikor beült. Lando ismét körbe ment az autó körül, hogy a volán mögé kerüljön. "Nem is számítottam másra". Mosolygott rá. "Úgy látom, rajtad van a nyaklánc". Mutatott rá Lando. "Igen". Csak úgy sugárzott Dagmar, és ujjbegyével finoman megsimogatta a medált. "Szépen áll rajtad, gyönyörűen nézel ki". Dicsérte meg Lando, csodálva, ahogy a farmer illeszkedik lábán, és meleg pulóvere körül öleli a farmer anyagot, bőrcsizmája pedig a végtagja köré fonódott. "Köszönöm". Mosolygott rá Dagmar, aztán szemével a középső ujja körüli gyűrűre nézett, meg a fürtjeire, ahogy a homlokára hullottak. Az autó könnyedén fordult az út kanyarulatain. "Egyébként nem választottam semmi különöset az ebédhez, ez nem egy divatos étterem, mint legutóbb". Kuncogott Lando.

"Nekem minden jó". Dagmar elmosolyodott, és figyelte, ahogy az egyik helyen leparkolja az autót. Az ajtók kinyíltak, majd kiszállt, válltáskáját a karjára lendítette, amikor lehúzta az ajtót. Megkerülte a kocsit, hogy csatlakozzon a fiúhoz, miközben az étterem bejáratához sétált. Lando előre engedte, majd keze a derekán pihent, amikor beértek. Sok üres asztal volt, így az ablak mellettihez ültek le. "Szóval, neked is jól teletek az ünnepek?". Kérdezte Dagmar, letéve a táskáját, majd felnézett rá. "Nagyszerű volt, különösen, amikor az újesztendőt ünnepeltük Dubajban". Vigyorodott el Lando. "Teljesen más város, mint Oslo". Mondta a következőképp, mire a lány bólintott. "El tudom képzelni. Valószínűleg egy nyári ruhában ültél a teraszon, míg én téli ruhában pakoltam a hóban". Mindketten felnevettek az extrém ellentéteken. "És a múlt hétvégi edzésed?". Tudakolta, emlékezve arra, hogy a fiú egy másik edzés helyszínéről is mesélt neki, hogy kerékpározni fog, meg ilyesmi.

"Egész hétvégén esett". Lando lesütötte a szemét. "Vizes és hideg volt, és a kezeim megfagytak a kormány körül. Már nem szeretek edzeni". Sóhajtott. "Te sportolsz?". Kérdezte Lando. "Egyáltalán nem". Válaszolta Dagmar, amitől kuncogott. "Néha jógázok, de ennyi." Hozzátette, és szétnyitotta a menükártyát, hogy lássa, mit árulnak ebédre. Lando ránézett, ahogy a szeme az étlapra irányult. "Töröltem a Tinder-t". Fakadt ki, határozottan magára vonva a figyelmét. "Mert szeretném, ha tudnád, nem beszélek más lányokkal a hátad mögött, és hogy egyedül te jársz a fejemben". Folytatta Lando. "Istenem, ez annyira igényesen és mániákusan hangzik, de szerettem volna, ha tudsz róla". Felnyögött, és ettől Dagmar ajka felfelé görbült. "Ez kedves tőled. Nagyra értékelem, Lando" Válaszolta Dagmar ragyogó szemébe nézve. Bólintott, és kissé megrágta alsó ajkát. "A Tinder-t viccként kezdtem, de ezt abszolút nem viccnek gondolom". Tette hozzá Lando. "Ezért is töröltem". Kuncogott.

Visszamosolygott rá, nagyon boldogok, hogy már megvan a kapcsolatuk, és még csak másodszor találkoztak. Megtörték a tekintetüket, amikor a pincérnő az asztalukhoz jött, hogy felvegye a rendeléseket, majd nem sokkal később visszatért az italukkal. Dagmar körbe fogta ujjaival a bögre forró csokoládét, örömmel érezve, ahogy végre felmelegednek. "Sok időbe telik, mire meglesznek a vizsgaeredmények?" Kérdezte Lando. "Ez attól függ, de általában körülbelül két-három hétig tart". Mondta Dagmar. "Elég hosszú, hogy őszinte legyek". A lány nevetett, és a fiú biccentett. "El tudom képzelni. De biztos vagyok benne, hogy átmész." Majd Dagmar-ra vigyorgott, kezébe vette a kávéscsészéjét is, hogy kortyoljon egyet. "Én ehm...". Dagmar szemöldöke összevonódott. "Még nem mondtam el a barátaimnak, hogy találkozunk". Magyarázta. "Mivel nem éppen olyan ember vagy, akivel elvárod, hogy találkozhasson egy hétvégén, és nem akartam őket bármibe beavatni". Mondta, nem tudva, hogyan kellene szavakba foglalni, azonban úgy tűnt, hogy Lando megérti.

"Jah, nem, teljesen rendben van". Lando visszaült a székre. "De úgy gondolom, végül el kell mondanod nekik." Mosolygott, tudva, hogy sokkal gyakrabban fognak találkozni. "Tudom". Sóhajtott fel Dagmar. "A legjobb barátnőm, Sarah, nagyon kíváncsiskodó, és őszintén félek, hogy ez nem tesz jót...". A keze tovább mozgott, miközben beszélt. "Nekünk". Fejezte be Lando, és az arcán enyhe pír jelent meg. "Igen". Elmosolyodott. "Ki fogom találni". Legyintett Dagmar, nem akart erről a komoly dologról beszélni. "Beszéltem Carlossal, hogy szerzek neked munkát a hamburgerezőben". Váltott témát Lando, mintha észrevette volna, hogy valami másról akar beszélni. Dagmar szeme felcsillant. "A jövő hét végén odamegy, meglátja, mit tehet érted". Erősítette meg Lando. "Oh, ez csodálatos". Mondta hálásan. "Kérlek, mond meg neki, hogy nagyon hálás vagyok már a próbálkozásért". Lando bólintott. "Természetesen".

A pincérnő visszatért az asztalukhoz, és letette a tányérjaikat. Dagmar felkapta a villáját és a kését, aztán elkezdte felvágni a palacsintát, örülve, hogy enni tudott valamit a kissé feszült reggeli vizsga után. "Mikor van az utolsó vizsgád?". Kérdezte Lando. "Január 21". Válaszolta Dagmar, majd ismét ivott egy korty forró csokoládét. "Néhány barátommal 24-én el akartunk menni. Szeretnél jönni? Előtte felveszlek hamarabb, hogy tölthessünk egy kis időt nálam, hogy aztán elindulhassunk a buliba." Javasolta Lando. "Ez egy csütörtök, igaz?". Kérdezte, mire a férfi válaszul hümmögött. "Rendben van. Ha a barátaidnak okés, hogy csatlakozom". "Ja persze". Mosolygott. "A bátyám is jön, elhozza a barátnőjét. Talán nem leszel egyedül". Mondta. "Az jó lenne". Felelte Dagmar, és felragyogott a gondolatra, hogy új emberekkel ismerkedhet meg. "És ha meggondolod magad, vagy bármi, ne habozz, tudasd velem. Megértem, hogy elfoglalt vagy." Hozzátette, amitől a lány kuncogni kezdett.

"Azt hittem, ezt nekem kellett volna mondanom neked". Nevetett, erre ő is felkacagott. "Időt adok neked, Dagmar". Mondta Lando, és ránézett, miközben szalvétájával megtörölte a száját és az ujjait. Dagmar csak visszamosolygott, és befejezte a palacsintáját. Rendeltek még egy csésze kávét és egy újabb bögre forrócsokit, aztán még egy kis időt töltöttek az étteremben, mielőtt fizetnének és távoznának. Dagmar nem akarta, hogy Lando fizessen, de miután sokáig tiltakozott, máris kihúzta a kártyáját, hogy az ebédjükért inkább ő fizet. Lando visszament vele a kocsijához, majd beszálltak. Nem akarta hazavinni, de egy-két óra múlva újabb edzése lesz, és valószínűleg ő is szeretett volna egy kis időt magának, amit meg is értett. Alig állt a lakása előtt, már alig várta, hogy újra láthassa. Több mint egy hétnek kell eltelnie, és erre a gondolatra egy kis pirosság jelent meg az arcán.

"Erre, igaz?" Kérdezte Lando utalva az útra, ahová be akart fordulni, mire a lány mosolyogva bólintott, amiért jól emlékszik. Sikerült parkolóhelyet találnia a járda mellett álló többi autó között. "Hé, maradj ülve, minden rendben van". Mosolyodott el Dagmar, amikor Lando ki akarta kapcsolni a biztonsági övet, és ki is akart szállni. "A következő héten találkozunk". Mondta, és lazán kioldotta a biztonsági övét. "Értesíts, ha bármilyen eredményt kapnál, rendben?" Kérdezte Lando, mire a lány bólintott. "Úgy lesz". Megragadta a táskáját, majd hozzá hajolt, hogy megpuszilja az arcát, mielőtt kiszállt volna az autóból. Lando ránézett, amikor a járdán állt, hosszú haja gyengéden az arcába fújt a szél miatt, és figyelte, ahogy arrébb tolja, mielőtt integetne neki. Lando visszaintett, majd észhez tért, hogy ideje mennie, ha vissza akar térni a lakásába. Dagmar sóhajtva figyelte, ahogy elhajtott, végül megmozdult, amikor kiment az utcájából.

Kivette kulcsait a táskájából, később bejutott az épületbe. Dagmar megnyomta a lift gombját, és megvárta az ajtók nyitódását. Rá nyomott az emelet gombjára, majd hátradőlt az acélfalnak, mosoly ült az arcára, amikor Landora gondolt.

Credit to: curvaparabolica