𝚃𝚒𝚗𝚍𝚎𝚛 - [𝙻𝚊𝚗𝚍𝚘 𝙽𝚘𝚛𝚛𝚒𝚜] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

2.2 || a csillagok

"Szia, Dagmar. Még mindig itt vagy?". Kérdezte Dagmar-t Jon, Lando edzője, amikor még mindig Lando boxában ácsorgott. "Nem akarsz a box felsőszintjére menni?". Tette fel megint a kérdést, és a lány összevonta a szemöldökét. "Mehetek?" Tudakolta, mire a férfi felnevetett. "Természetesen. Gyere, hadd mutassam meg." Jon levette a fejhallgatót, majd Dagmar is, aztán a garázs hátsó részének a falára akasztották őket. Dagmar követte a férfit. Épp ebédszünetet tartottak, majd Lando már vissza is ült a kocsiba. Jon felment a csigalépcsőn, és kimentek az erkélyre. Igaza volt, itt jobb volt a kilátás. Dagmar-nak tetszett, hogy közvetlenül láthatta a boxot, így jobban lehetett látni az autókat, és egészen közelről is. "Köszönöm". Mosolygott Jon-ra. "Bármikor". Mondta. A nő a korlátra támaszkodva figyelte az elhaladó kocsikat.

A légkör nyugodt volt, és észrevette, hogy Landonak igaza volt abban, amit ma reggel mondott. A tesztelés sokkal érdekesebbé vált, bár egyáltalán nem volt olyan látványos. Véleménye szerint Barcelona egy gyönyörű pályának adott otthont, de a naptárban mindenképpen voltak jobbak, ahol leshetik az autókat. A lelátók messze voltak az aszfalttól, a rajongók valószínűleg részt vettek a teszteken, hogy kontaktban legyenek kedvenc versenyzőikkel. Dagmar nem hibáztathatta őket, azonban bebizonyosodott, hogy a jegyek miért keltek el. Lenézett a nyakában lógó kártyára, és halkan felnevetett, rajta volt a neve, ami azt jelentette, hogy a ma a McLaren egyik különleges vendége. A boxutca erkélye a rajongók számára is rendelkezésre állt különböző időközönként. Körbejárták, és néha rápillantottak a belépőjére, mintha megpróbálnák kideríteni, ki ő.

Dagmar csak nézte, ahogy Lando egyre több kört tesz meg. Ezt soha sem tudná megunni. Lőtt néhány képet róla, és rövid videókat is készített, amelyeket később megnézhet a fiú, amikor visszajön a boxutcába, és néhány kerékcserét gyakorol ​​a szerelőivel. Elrepült az idő a pályán, és érezte, ahogy a gyomra összeszorul a gondolattól, hogy holnap reggel vissza kell repülnie Londonba. Ugyanakkor nem tehetett róla, de gondolkodni kezdett azon, hogy Lando elmegy Ausztráliába. Kicsit hiányoznia kellene neki. Remélte, hogy az egyetem lehetővé teszi, hogy elmenjen vele egy hétvégére vagy a szezon utolsó harmadára. Jon visszatért hozzá, hogy közölje vele, Lando az utolsó körét teljesíti. Egyike volt azon kevés pilótáknak, akik az aszfaltcsíkon maradtak, majd hamarosan a nap végén összepakolnak. Dagmar lement a boxához, türelmesen várta, hogy jöjjön, a csapattagok pedig a garázsba tolták az autóját.

Lando kiszállt, és mosolygott a nyitott üvegen keresztül. Kicsit beszélnie kellett a mérnökével, mielőtt ma este elmennének a tényleges megbeszélésre. Ők is vacsorázni fognak a pályán, majd elindulnak a tárgyalóba. Dagmar figyelte, ahogy szerelői levették a gumikat az autóról és elviszik őket. Betakarták a kocsit egy lepedővel, hogy védve maradjon, míg a box bezár az éjszaka folyamán. Martin, a PR menedzsere azt javasolta, kövesse őt a motorhome-ig. Lando egy ideig nem fog előkerülni, amúgy sem volt mit tenni vagy látni a garázsban. Dagmar beleegyezett, és követte a férfit, amikor átmentek a paddockon. Landonak is le kellett adnia néhány nyilatkozatot, és utána vacsorázhatnak. Amint Dagmar bement a McLaren hospitality-be, érezte, hogy valami finomat szolgálnak fel ma este, a hasa korgott a gondolattól.

Fáradt volt, de rendkívül elégedettnek érezte magát. Dagmar-nak tetszett, hogy mindent láthatott, ami egy napot tartalmazott Lando Forma-1-es életében. Remélte, hogy ebben a szezonban is láthatja egy verseny erejéig, hogy ezt is megtapasztalja, meg ha Lando is szeretné, hogy ő is jönne. Dagmar körülnézett a helyiségben, annak ellenére, hogy már járt itt, volt még mit látni, valahányszor újra belépett. Zsúfolt volt az újságírók és a csapat tagjaitól, akár a média személyzettől, akár a vendéglátó-ipari szolgálattól, és mindenki más szavakkal említette, hogy a téli teszt, több mint egy "show". Az adatok természetesen hasznosak voltak, de amint azt már sok pilóta elmondta, a versenyzés megkezdése előtt valóban látják, melyik autó a legjobb. "Szia, Dagmar. Hogy telt a napod?". Felnézett, amikor Charlotte, a médiacsapat fejese mellé ült.

"Szia". Dagmar mosolyogva válaszolt. "Nagyon jó volt, annyit mindent megfigyelhettem, hogy alig tudom feldolgozni". Elmosolyodott, Charlotte pedig kuncogott. "El tudom képzelni, de a helyedben nem aggódnék emiatt, azt hiszem, gyakrabban fogunk látni." Kacsintott, mire Dagmar felkacagott. "Remélem, de még mindig tanulok a Londoni Egyetemen". Magyarázta a lány. "Lando azzal dicsekedett, hogy milyen okos vagy, mindent tudunk, hidd el". Charlotte játékos mosollyal forgatta a szemét. "Nos, hát". Dagmar megrázta a fejét, arra gondolva, hogy barátja kósza dolgokat mond el, miközben azoknak komolynak kell lenniük. "Sziasztok, itt a vacsora?" Lépett be Lando, Jon a fiút követte sisakjával a kezében. "Majdnem". Válaszolta Charlotte, és Lando körbe ment az asztal körül, hogy barátnője mellé érjen. "Jól érezted magad?". Kérdezte, ajka lágyan az arcára szorult, hogy üdvözölje, Dagmar bólintott. "A legjobb nap, amit valaha átéltem". Válaszolta Dagmar, a fiú pedig vissza mosolygott.

Az overálja még mindig a dereka körül volt, testének melege sugárzott a rajta lévő tűzállón keresztül. "Jon elvitt a VIP részre, hogy fentről is lássam a pitlane-t". Mondta Dagmar, és fejét a kezébe rakta, miközben Lando leült mellé. "Szóval kémkedtem utánad". Hozzátette, ami Landot megnevette. "Hmm, éreztem, hogy valaki bámul". Kuncogott. "Menjünk fel az emeletre a kávézóba, fogadok, hogy eljött a vacsora ideje". Javasolta Lando, kezével finoman végig simított a gerincén, amikor felállt a székről. "Jó volt a kocsiban?". Kérdezte Dagmar, a fiú biccentett, miközben felmentek. "Az biztos, a mérnökök azt mondták, hogy rengeteg hasznos adatot kaptunk. Úgyhogy azt hiszem, ez jó". Ajka lusta vigyort vett fel. "Nagyon vágyom arra, hogy végre elkezdődjön a szezon". Sóhajtott. "Türelem". Kuncogott Dagmar, majd Lando játékosan forgatta a szemét.

Megkapták a tányérjukat, aztán Lando és Dagmar csatlakoztak Carlosékhoz egy asztalhoz. "Eligazítás van vacsora után". Magyarázta Lando, amikor szorosan ültek egymás mellett. "Taxival mész a szállodába, ha nem akarsz várni?". Javasolta, mire a lány megrázta a fejét. "Nem, szívesen megvárlak". Mosolygott, nem akart távozni nélküle. "Rendben, de eltarthat egy ideig". Mondta, miközben az arcát tanulmányozta. "Kitalálok valamit, amivel eltölthetem az időm". Vont vállat Dagmar. "Akkor jó". Válaszolt Lando, a gödröcskék pedig megjelentek az arcán.

"Hát itt vagy". Dagmar a válla fölött nézett, amikor meghallotta Lando hangját maga mögött. Visszajöttek a pályáról, és már viszonylag késő volt. Holnap reggel együtt repülnek haza, Dagmar felsóhajtott a gondolatra, hogy újra kezdődik a normális egyetemi élet, méghozzá úgy, hogy alig három napja volt távól Londontól. Túlságosan élvezte, és kissé fájt a szíve, mert közel két hétig nem lesz a fiú, mert Ausztráliába megy. Dagmar hümmögött válaszul arra, amit pár másodperccel ezelőtt mondott. A szobájuk erkélyének fém korlátján támaszkodott, amely a tengerre és a holdra nézett, tele volt csillaggal az ég, a fénye a vízre és a strandra verődött vissza. Lando félmeztelen teste az övéhez préselődött, érezte, ahogy a hő áramlik a bőréből, nadrágja anyaga puha volt a saját csupasz lábain, csak egy nagy pólót viselt.

A haja is nedves volt, pedig Lando előtt fürdött. Fürtjei a vállán pihentek, majd egy kis mosollyal nézett fel a fiúra, amikor ő is lenézett rá. "Az időjárás soha nem lesz ilyen jó az Egyesült Királyságban". Felnevetett, nem fázott odakint pólóban és fehérneműben. "Igen?". Lando kuncogott. "Furcsa, hogy még nem akarok hazamenni?". Motyogta, miközben érezte, ahogy kezei derekához vándorolnak, ujjai megmozdultak, hogy nyomon kövessék kulcscsontjait. "Inkább itt maradok veled". Tette hozzá Dagmar, szavai miatt a szíve megugrott. "Én is, de haza kell térnünk". Mondta Lando gyengéden. "És az óráidra kell koncentrálnod". Nevetett, amikor a lány felnyögött. "Nem akarom". Duzzogva homlokát a mellkasának ütötte. "Hé, nem mintha hirtelen szétválna az életünk, vagy valami, továbbra is látni fogjuk egymást, igaz?" Kérdezte Lando, és ujjával felemelte az állát. "Persze". Hümmögte Dagmar.

"Akkor nem látok okot arra, hogy ne csaljak mosolyt az arcodra". Lando kiabált, és felhúzta az orrát a gyermeki rímen, ennek ellenére kuncogott. Hüvelykujjával simogatta az arcát, miközben ujjai a nyakára kerültek, majd lehajolt, hogy megcsókolja. Egész nap nem csókolóztak, megtehették volna, de határozottan nem a fényképezőgépek körül. Dagmar lehunyta a szemét, amikor párszor meghúzta az ajkát, mire a csók elmélyült, és megérezte a nyelvét. Pillangók repkedtek a hasában, és azt kívánta, hogy ez az érzés soha ne múljon el.

Credit to: curvaparabolica