𝚃𝚒𝚗𝚍𝚎𝚛 - [𝙻𝚊𝚗𝚍𝚘 𝙽𝚘𝚛𝚛𝚒𝚜] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

1.5 || a valentin

"Valami történt veled". Jelentette ki Sarah, amikor Dagmar mellett sétált át az egyetemen abba az épületbe, ahol az órát fogják tartani. "Hogy?" Dagmar felvonta a szemöldökét. Ma reggel húsz perce volt arra, hogy kimásszon az ágyból, reggelit a metrón ette meg, nem nézhetett ki másként, mint csak a szokásos. "Csajszi!". Dagmar felnevetett, amikor Sarah közelebb jött, hogy megszagolja. "Igen, határozottan. Olyan az illatod, mint egy férfi tusfürdőjének". Mondta Sarah széles vigyorral. "Elmentél bulizni és találkoztál valakivel?". Azonnal tudni akarta. "Aludtál nála...?". Megbökte az oldalát, és Dagmar azt kívánta, bárcsak el tudná takarni a vörös arcát. "Oké, Sarah. Állj le". Dagmar felsóhajtott, és Sarah mosolya eltűnt. "Nézd, sajnálom-...". "Landoval voltam". Bökte ki Dagmar. "Voltál... Mi?". Sarah felsikoltott, és a lány rácsapott a karjára. "Az igazival match-eltem". Mondta csendesen Dagmar.

"Tehát párszor összefutottunk". Tette hozzá. "És nem mondtad el?" Gúnyolódott Sarah. "Az, hogy látjuk egymást, még nem jelenti azt, hogy kapcsolatban vagyunk, Sarah". Dagmar megforgatta a szemét. "Emellett nem akartam, hogy a lelkesedésed elvegye az eszed, és elmondod mindenkinek, akit ismersz." Mondta. "Most már tudod, ezért tartsd a szádat. Úgy értem, hogy szó szerint levágom a fejed, ha..." "Értettem!". Sarah védekezően felemelte a kezét. "Nem mondom ki a nevét, ha beszélünk róla, és nem említem senkinek, hogy tudok erről". Esküdött meg. "Csak egyelőre, rendben? Ha tovább találkozgatunk, amikor elkezdődik a szezonja, akkor nem bánom, hogy ki tudja". Mondta Dagmar, és tovább mentek a teremig. Kinyitotta az ajtót, és a két lány bejutott, hogy meginduljanak a terem felé.

"Szóval olyan az illatod, mint a tusfürdője?". Kérdezte Sarah, miután beléptek az előadóterembe, és félúton leültek, kihúzva laptopjaikat a táskájukból, hogy később jegyzeteket írhassanak. "Múlt csütörtökön elmentünk egy klubba néhány barátjával, felajánlotta, hogy maradjak éjszakára, és így ott voltam. Zuhanyoztam, míg ő reggelit csinált". Röviden összefoglalta Dagmar. "Semmi... szaftosabb?". Sarah húzogatta a szemöldökét, aztán kuncogott, amikor Dagmar mérges pillantást vetett rá. "Ő húsz éves én meg tizenkilenc, nincs sok tapasztalatunk, mint neked". Hozzátette. "Mindig jó felfedezni!". Barátnője vállat vont. "Csak megcsókolóztunk". Mondta Dagmar. "És ő... jól csókol?". Sarah röviden elgondolkodott a kérdésén, majd fejét a kezére tette, miközben Dagmar-t hallgatta. "Jól". Erősítette meg Dagmar. "És jó hallgatók vagyunk". Mondta, utána megnyitotta a Word fájlt a jegyzetek megkezdéséhez. "Tehát elhallgatsz, és figyelünk". Sarah gyengéden gúnyos fejet vágott, miközben felkészültek az óra kezdetére.

Dagmar nagyon szerette hallgatni a történelem órákat, és nem bánta, hogy hosszú ideig figyelte a professzort. Sarah mellette meglehetősen unatkozott, néha a telefonján chat-elt, vagy böngészett az Instagram-on. Örült, hogy két óra múlva vége lesz az órának. Dagmar kikapcsolta a laptopját, és visszatette a tokjába. "Még szabad vagy pénteken?" Kérdezte Sarah, miközben átmentek a folyosón a kávézóba. "Természetesen, megtartottam neked ezt a napot, ne aggódj." Dagmar elmosolyodott. "Remek, mert úgy gondolom, hogy ez a te végzeted." Mondta ki Sarah. "Úgy értem, ha nem kényszerítelek a Tinder letöltésére, soha nem találkoztál volna Landoval, akivel most jársz". Hangsúlyozta Sarah. "Oh igaz". Dagmar a barátnőjére pillantott. "Ingyenes pofont is kaphatsz az arcodra". Visszaszólt, ettől Sarah felhorkant. "De igen, azt hiszem, tartozom neked egyel". Adta fel Dagmar, Sarah pedig a karjába akasztotta a sajátját. "A héten újra találkoztok?" Kérdezte, amikor leültek a szokásos helyükre.

"Igen, vasárnap. Át jön egy kis lustálkodásra". Mondta Dagmar, és elfordította a turmixos üveg kupakját. "Elég elfoglalt a barcelonai téli tesztek előkészületeivel, ami két hét múlva lesz". "Hamarosan Valentin-nap lesz. Két nap múlva". Dagmar majdnem kiköpte gyümölcsitalt. "És?". Köhögött, Sarah összeráncolta a homlokát. "Nem kellene együtt csinálnotok valamit?" "Holnap lesz az autóbemutató." Válaszolta Dagmar. "Különben sem vagyunk hivatalosak". Még egyszer hangsúlyozta. "Nem várom el tőle, hogy bármit is tervezzen Valentin-napra". Intette le barátját. "Most ennyi volt rólam. Mi történt Noah-val, életed szerelmével?". Dagmar témát váltott, Sarah pedig felsóhajtott, és ismét a kezébe ejtette a fejét. "Kívánatosnak tartott, ezért szünetet akart tartani, erre mondtam neki, hogy rohadjon meg, ha nem tudja kezelni a ragaszkodásomat". Sarah tompán beszélt, és Dagmar halk kuncogással megrázta a fejét.

"Majd találsz valakit, aki képes lesz kezelni, mennyire vagy kötődő, Sarah". Vigasztalta Dagmar. "Egy randira mész, és megtalálod azt az ember, akihez öt év múlva hozzá mennél, míg én annyi randin voltam már, és soha nem találtam egy olyan fickót, akitől annyira függtem volna". Duzzogott Sarah. "Talán egy időre abbahagyhatnád a randizgatást". Dagmar vállat vont. "A szingli élet is rohadt jó". Tette hozzá, mielőtt beleharapott volna a szendvicsébe. "Gondolkozni fogok rajta". Soha az életben nem gondolna rá. "Ahogy akarod". Válaszolta Dagmar. "Mikor találkozok azzal, akinek nincs neve?" Sóhajtott fel drámai módon Sarah. "Nos, hamarosan. A kapcsolatunk felépítése azt jelenti, hogy egyelőre nem akarom, hogy bárki más részt vegyen benne". Mondta Dagmar, és Sarah ismét fújtatott. "Csak izgatott vagyok, Dagmar. Tudom, hogy soha nem voltál ilyen egy srác közelében, és örülök neked." Dagmar felsóhajtott. "Akkor örülj még egy kicsit, és várd meg, amíg készen állunk".

"Oké". Válaszolt a szőke, és egy ideig csendben maradtak, miközben Dagmar a telefonjára fordította a tekintetét, és feloldotta a képernyőt, hogy megérintse az Instagram ikont. "De mindenképpen tudni akarom, hogy többet csináltok, mint csak alvás-...". "Sarah!".

"Szia, drágám". Dagmar melegséget érzett a mellkasában, amikor meghallotta Lando hangját a telefonban. Néhány másodperc múlva felvette, miután a nő ráment a hívásra, hogy elérje. "Szia". Vett egy levegőt, és a takarót magára húzta, miközben laptopja mellette volt, egy sorozat ment. "Úgy gondoltam, fel kell hívnom téged, hogy kérdezzek a bemutatóról" Folytatta Dagmar. "Korábban akartalak felhívni. Nagyon mozgalmas nap volt."  Válaszolta Lando. "Ne aggódj miatta". Mosolygott. "Milyen volt? Láttam a leleplezést, jól néz ki az autó". Beszélt a mobilba Dagmar. "Igen, nagyon állat!". Válaszolt lelkesen. "Az öltönyök is jól mutatnak. A bemutató is csodálatos esemény volt. Imádtam újra részt venni rajta". Hozzátette. "És már alig várom, hogy újra találkozhassunk a hétvégén. Remélem, ébren tudok maradni. Jon kínozni fog a szombati edzés során". Kuncogott Lando. "Rendben leszünk". Kacarászott a lány. "Én ehm...". Kezdte Dagmar. "Meséltem Sarah-nak rólunk. Remélem, nem baj, csak nem tudtam nem elmondani neki és -...".

"Dagmar, semmi baj". Nevetett fel Lando. "Közeli barátom, csak még gyanúsabb lett volna". Hozzátette, és Dagmar szinte megkönnyebbülten sóhajtott fel. "Csak nem akarom semmilyen módon elcseszni". Mondta halkan. "Tetszik, ami most van köztünk, Lando. Szeretek veled lenni, és nem akarom, hogy ezt a legjobb barátom tönkre tegye". Magyarázta. "Nem hiszem, hogy megtenné babe" Dagmar az ajkába harapott, ahogy a fiú kimondta a becenevet. "Ezzel nem fog megváltozni a véleményem veled kapcsolatban. Most rajtad a sor, hogy ne aggódj" Mindketten kacagtak azon, amit mondott. "Egyébként már szerettem volna kérdezni tőled valamit, bár kicsit idő előtt vagyok". Folytatta Lando. "Vasárnap már terveztünk valamit, de a holnap az a nap, amelyet nem akarok kihagyni". Egy kis mosoly görbült az arcára, miközben csendben maradt, hogy hallgassa őt. "Szeretnél holnap a Valentinom lenni?". Dagmar kuncogást engedett ki, és befogta a száját. "Persze".

"Csodálatos". Lando is elmosolyodott. "Holnap este felveszlek és vacsorázhatunk egy aranyos helyen vagy ilyesmi. Benne vagy?". Hümmögött Dagmar. "Nyilván". Nevetve válaszolt. "De egy dolgot szeretnék". Mondta következőnek. "Nem akarok semmilyen Valentin-napi ajándékot. Ha nem terveztél semmit, maradjon is így, de nem akarok drágább cuccokat". Lando drámai módon felsóhajtott, és ez még jobban megnevettette. "Oké, ígérem". Mondta. "Jó". Dagmar elmosolyodott. "El kellene mennem aludni". Követte egy ásítással. "Ahogy nekem is". Válaszolt, de a lány még nem akart aludni. A hangja túl megnyugtató volt a fülében. "Gondolj arra, hogy amikor felébredsz, egész nap a gyönyörű Valentinom leszel, kedves". "Alig várom". Azonnal válaszolt. "Én is, de holnap este újra találkozunk". Hallotta, ahogy lepedők suhognak a háttérben. "Jó éjszakát, Lando". Vigyorodott el Dagmar, füléhez tartva a telefont.

"Aludj szépeket, hercegnő". Ezután mindketten befejezték a hívást, és Dagmar a hasán nyugtatta a telefonját. Megesküdött, hogy sírna, annyira édes. Korábban soha nem volt Valentinja, hacsak nem számolja bele azt, amikor ovis korában egy fiú szívet rajzolt neki, ezért Lando volt az első. És akkor holnap este vacsoráznak, aztán vasárnap visszajön egy filmes napra. Dagmar boldogan felsikoltott magában. A fiú volt a legjobb ember, aki valaha az életébe lépett.

Credit to: curvaparabolica