𝚃𝚒𝚗𝚍𝚎𝚛 - [𝙻𝚊𝚗𝚍𝚘 𝙽𝚘𝚛𝚛𝚒𝚜] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

2.7 || a sértettség

        Dagmar a saját kis világában járt, miközben próbált túllendülni az első barátjával történő szakítás fájdalmán. Pedig ez nem is volt egy komoly, veszekedős szakítás. Ez volt a legjobb döntés mindkettőjük számára, de mégsem tűnt el a keserűség, amelyet érzett. Mindenben igaza volt Landonak, azonban a "Szerintem szakítanunk kell" mondat sokkal jobban fájt, mint azt valaha gondolta volna. Dagmar napi rutint állított össze magának, virtuális jógaórákba kezdett, hogy mindenre gondoljon és tudjon lazítani. Korán ébredt, majd az egyetemi dolgait csinálta, nem hagyta, hogy az egész helyzet elterelje a figyelmét a tanulmányairól, ami sokat jelentett neki. Dagmar a vizsgaidőszak után visszatért az óráihoz. Megcsinálhatta volna a pótvizsgáit, de végül nem vett részt rajtuk, mivel Lando versenyeire utazott volna, de aztán mégis csak otthon maradt. Arra gondolt, hogy visszarepül Norvégiába, azonban inkább úgy érezte, hogy egy ideig egyedül marad.

Azt mondta magának, hogy minden rendben lesz, meg hogy ez csak jó neki. Ha hamar túljutna Landon, nem érezné a fájdalmat, mert nagyon hiányzik neki. Dagmar nagyon szeretett volna ezen dolgozni. Végig gondolta, még mindig láthatják egymást, esetleg ebédre vagy vacsorára, talán benéz Carlos-al a hamburgerezőben. A szakítás utáni hónapban egyáltalán nem tartották a kapcsolatot. Figyelte az eredményeit, és a versenyeit, támogatta. Dagmar úgy érezte, érettek voltak a szakításra, annak ellenére, hogy fiatalok voltak, és valahol büszke volt erre. Talán túl tapasztalatlanok voltak egy kapcsolatra. Lehet, hogy csak a 'megfelelő ember, rossz pillanat' típusú helyzet volt. Dagmar visszatért a valóságba, amikor a metró bemondta, hogy megáll a londoni egyetemnél. Megfogta táskáját a fogantyúinál fogva, felállt az ülésről és az ajtó felé tartott. Kipréselte magát, majd kissé hangosabbra tekerte a zenét, miközben felment a lépcsőn a kijárathoz.

Friss levegő keringett körülötte, amikor átment az úton, aztán az utolsó háztömbön át az egyetem felé ment. Sarah-val egyáltalán nem beszélt erről, és máris összerezzen a gondolaton, hogy el kell magyaráznia a Landoval való szakítást. Remélte, hogy Sarah úgy döntött, ma kihagyja az előadást. Dagmar besétált az egyetem épületébe, aztán felment a lépcsőn, hogy a terembe érhessen. Sajnos Sarah már a szokásos helyükön ült, és Dagmar nem tehetett mást, minthogy leül mellé. "Szia csajszi". Örült meg Sarah, és felnézett a telefonjáról. "Hűha, nyúzottnak látszol, ennyire belemerültetek a...". "Szakítottunk, Sarah". Vágott a szavába Dagmar, mielőtt újra viccelődött volna azon, hogy sokat szexelnek a hétvégén. "Az elmúlt négy hétben nem beszéltem vele". Mondta Dagmar anélkül, hogy a barátnőjére nézett volna, miközben laptopját az asztalra rakta. "Sajnálom". Motyogta Sarah. "Szeretnél beszélni róla?". Kérdezte, érezve, hogy Dagmar nehezen viseli. "Nem igazán". Rázta meg fejét a lány. "De köszönöm". Mondta, és a lányok az órára figyeltek.

Sarah nem igazán tudta, hogyan vigasztalhatná meg a lányt, Dagmar pedig egyértelműen kimutatta, hogy egyáltalán nem akar társaságban lenni. Sarah-nak soha nem volt olyan kapcsolata, mint Dagmar-é és Landoé. Azt sem tudta, milyen befejezni egy kapcsolatot. Úgy döntött, megadja neki a szükséges teret és időt, hogy jobban érezze magát. Remélte, hogy így könnyebb lesz neki.

        A személy, aki megértette őt, az Jessie volt, a kollégája. Jessie barátja a hadseregben szolgált, és gyakran küldték missziókra, így egyedül maradt. Dagmar megérthette, hogy még többet veszített el, mint saját maga. Kellemesen elbeszélgetett erről Jessie-vel, így Dagmar azt remélte, hogy ez segít neki abban, hogy gyorsabban feldolgozza a szakításukat. Ma elmentek ebédelni, és egymással szemben ültek. "Szóval, még mindig követed őt az Instagram-on?". Kérdezte Jessie, kortyolgatva egy csésze teát. "Igen, és megvan a száma." Vont vállat Dagmar. "Úgy gondolom, gyerekes lenne az összes képet törölni". Hozzá tette. "Az az egy hátránya van, hogy minden nap 'látod az arcát'". Idézte munkatársát. "Nos, igen". Kuncogott Dagmar. "Nem mintha ki akarnám őt törölni az életemből, csupán annyi, hogy kiszerettünk egymásból. Soha nem veszekedtünk vagy vitatkoztunk, csak az életünk miatt kellett szakítanunk".