𝚃𝚒𝚗𝚍𝚎𝚛 - [𝙻𝚊𝚗𝚍𝚘 𝙽𝚘𝚛𝚛𝚒𝚜] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

2.8 || a hangposta

        Dagmar dél körül ébredt, felnyögött, amikor érezte, hogy a feje kótyagos. Éhes volt, és vágyott egy pohár vízre. Felkelt az ágyból, majd egy pillanatra egy helyben állt, utálta, hogy a teste és az agya még mindig nem józanodott ki a pár óra alvástól. Dagmar bejutott a fürdőszobába, utána megmosta az arcát, lemosta a sminket, amit a szempillájára tett. Ásított, tele öntött egy pohár vizet majd elővett két aszpirint, remélve, hogy hamarosan kicsit jobban fogja érezni magát. Dagmar visszament a szobájába, és az éjjeliszekrényén töltetlenül hagyott telefonjáért nyúlt. A képernyő felvillant, amikor megnyomta. Szívverése a torkában dobogott, amikor meglátta az értesítéseket.

[Lando]: Egy nem fogadott hívás (reggel 9:12)

[Lando]: Szia Dagmar. Hagytál ma este egy hangpostát...

Oh, nem, nem, nem. Nem tette meg. Ugye? Dagmar nagyot nyelt, és a híváslistájára ment, ellenőrizve, hogy tegnap este valóban megpróbálta elérni őt. "Bassza meg". Felnyögött, meglátva a nevét a nemrégiben hívottak névsorán, tegnap este hajnali 3 után történt. "Miért csináltam ezt". Sóhajtott fel magában. Dagmar megnyitotta a Whatsapp beszélgetést, majd ránézett az üzenetre, amit küldött.

[Lando]: Holnap szabadnapom van, esetleg beülünk ebédelni?

Dagmar vett egy mély lélegzetet, visszaült az ágyra, miközben a képernyőjére nézett. Idegesen rágcsálta alsó ajkát. Azt akarta válaszolni, hogy "Szerintem, nem kellene" vagy "Csak részeg voltam, sajnálom", és annyiban hagyni, de a szíve tele volt vággyal, amikor arra gondolt, hogy találkozhatnak egy ebédre. Dagmar nem tudta, mit írjon, így a konyhapulton hagyta a mobilját, miközben reggelit készített. Feltörte a tojást egy serpenyőben, nézte, ahogy lassan készül, közben kávét főzött magának majd kortyolt a bögréjéből. Dagmar a pultra dőlt, és fejben azon vívódott, hogy felelősségteljes döntés lenne-e elfogadni Lando ajánlatát. A lányak azonnal eszébe jutott, amikor Lando azt mondta, még mindig találkozhatnak és barátok maradhatnak. A baj az volt, hogy nem akart csak barátkozni vele és hébe-hóba látni őt. Legalábbis most így érzett, és több időre volt szüksége a tovább lépéshez. Megfogta a telefonját, és visszatért az üzeneteikhez.

Megnyomta a képernyőt, és előjött a billentyűzet. Hüvelykujjai azon voltak, hogy nemet írjanak. NEM. De nem tudta megtenni. Megrázta a fejét, amikor beírta a választ, hogy elfogadja.

[Landonak]: Rendben. Hány órára gondoltál?

Mindent figyelmen kívül hagyott a hangüzenettel kapcsolatban. Nem tudott nem emlékezni rá, mennyire kínosat hagyott neki az éjszaka közepén, és biztos volt benne, hogy nem is akarja felidézni. Dagmar, ha nagyon mélyre ásott az emlékeibe, visszaemlékezett arra, hogy hívta, de ennyi volt. Visszatért a valóságba, miután letette a készüléket, majdnem megégette a reggelijét. Fáradtnak és kissé kótyagosnak érezte magát, örült, hogy nem émelygett vagy fájt a feje. Dagmar befejezte a reggelijét, kicsit jobban lett. Még piszkosnak érezte magát, így elment lezuhanyozni, miközben telefonját a töltőre rakta. Hosszú és forró zuhanyt vett, megmosta a haját és jól bekente hajkondicionálóval, egy bőrradírt használt abban a reményben, hogy mindent leradíroz, ami az életében történt. Dagmar hideg vízzel öblítette le a kondicionálót, majd rakott egy hajpakolást, és hagyta megszáradni, miközben megtörölte magát, utána felvett egy kényelmes ruhát. Dagmar kitakarította a konyháját és megágyazott, mielőtt leült volna.

Ismét a kezébe vette a mobilját, és feloldotta a képernyőt, hogy megnézze Lando üzenetét.

[Lando]: 13 óra körül? Felveszlek, ha akarod.