𝚃𝚒𝚗𝚍𝚎𝚛 - [𝙻𝚊𝚗𝚍𝚘 𝙽𝚘𝚛𝚛𝚒𝚜] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

2.5 || a csalódás

Hullámvölgyei voltak Landonak az év első hétvégéjén. Látták, hogy az autójuk tele van potenciállal. Még maga Lando is, csak fel kell fedezniük, hogy hogyan hozhatják ki belőle a maximumot. Carlos néhány dolog miatt nem ért célba, Lando pedig a tizenkettedik helyet szerezte meg. Legalább néhány pontot szeretett volna, de mérnöke elárulta, hogy meghatározó adatokat kaptak a verseny során, és ahogy halad a szezon úgy képesek lesznek javítani ezeken. Egyáltalán nem volt rossz autójuk. Lando nem búslakodott, mivel ez volt az éra első versenye. Behozta az autót, és ez nagyon fontos volt. A verseny után izzadt és felhevült volt, így egy kicsit pihent, miután a mediapen-ben tölti időt, ahol meginterjúvolják. Lando a masszázságyra feküdt a pihenőszobájában, fejét a kezén támasztotta, miközben Jon nyomta, meg húzta a végtagjait, és ez időnként eléggé fájhatott. "Még nem mondtam el, de úgy gondolom, hogy jobb, ha a következő hétre Ausztráliában maradunk". Kezdte Jon.

"Itt akarsz maradni?". Kérdezte Lando felkapva a fejét, válla fölött az edzőjére nézett. "Igen. Az edzés ebben a hőségben jó, mivel a következő célállomásunk Bahrein. Carlos is marad, és még sok más versenyző. Ezen kívül nem kell oda-vissza utazni a jetlag miatt". Magyarázta Jon. Nagyon ésszerűen hangzott, de Lando inkább kibírja az időeltolódást, mint hogy három hétig ne lássa Dagmar-t. "Ez a legjobb döntés?". Motyogta Lando. "Attól tartok, hogy igen". Válaszolta Jon. "Rendben, akkor itt maradunk a jövő héten". Mondta, majd összeszorította az állát. El tudta képzelni, ahogy Dagmar csalódott lesz. Megígérte, hogy a jövő héten hazajön, hogy együtt tölthessenek egy kis időt, mielőtt Bahreinbe repülne. "Hé, srácok". Jött be Lucinda szobába. "Tíz perc múlva tartjuk az eligazítást, jó nektek?" Kérdezte, és a fiúk bólintottak. "Gyorsan felhívom a barátnőmet". Mondta Lando, majd elvette telefonját az íróasztaról. "Magadra hagylak". Jon kissé elmosolyodott, aztán kiment a helyiségből.

Lando felült és tárcsázta a számát. "Szia, Lando". Melegség öntötte el a testét a hangja hallatán. "Szia szerelmem". Mondta. "Ügyes voltál". Dicsérte meg Dagmar, és egy pillanatra elhalványultak azok a elképzelések, amiket korábban gondolt, mint például, hogy nem lenne neki elég jó. "Köszönöm". Mosolygott, pedig nem látta. "Minden rendben?". Kérdezte a lány, mire a fiú nagyot nyelt. "Az edzőm bejelentette, hogy a jövő héten Melbourne-ben maradunk. Szeretne velem edzeni a kánikulában, hogy jobban fel tudjak készülni Bahreinre." Magyarázta, és ajkát a szájába szívta. "Kedden nem jössz vissza Londonba?" Kérdezte Dagmar. "Nem fogok, kicsim. Sajnálom". Mondta Lando. "Rendben van, megértem." Válaszolt halkan a lány. "Jon valószínűleg tudja, mi a legjobb neked". Tette hozzá. "Igen". Erősítette meg Lando. "Két hét múlva térek vissza az Egyesült Királyságba". Lando folytatta a beszélgetést. "Mozgalmas pár hét lesz, de megpróbálok legalább minden nap felhívni, szerelmem". Mondta. "Alig várom, hogy újra láthassalak". Mondta Dagmar következőként, és a szíve felgyorsult a mellkasában.

"Én is várom, szeretlek". Szólalt meg Lando. Kicsit beszélgettek még, mielőtt be kellett fejeznie a hívást. Mélyet sóhajtott, és visszafeküdt a masszázságyra. Ez nehéz néhány hét lesz, és utálta, hogy ilyen pasinak kell lennie a kapcsolatuk ezen szakaszában. De Dagmar-nak meg kellett értenie, hogy nem lesz képes olyan barát lenni, aki minden reggel együtt ébrednek, vagy minden szabad idejét vele tölti. Mivel az idő nagy részét szimulátoros edzéssel, kondi termi edzéssel vagy találkozókkal a wokingi MTC-n tölti. Lando ismét felemelte magát, emlékezve arra, hogy a lány azt mondta, megérti, és hogy semmi baj. Hamarosan megszokják, hogy ilyen kapcsolatuk van, és jók lesznek, akárcsak Pierre és a barátnője, Caterina, akik gyakran együtt jönnek. Alig várta, hogy elhozza a versenyekre, és remélte, hogy ez nemsokára lehetséges lesz.

Dagmar teljesen megértette a helyzetet, de ez nem vette el az unalmát, amikor nem volt képes legalább heti egy napot Landoval tölteni. Nem akarta zavarni, ezért sem próbált SMS-t küldeni neki, vagy felhívni, amikor úgy gondolta, hogy elfoglalt lehet. Kicsit nehéz volt, még nem tudott igazán belenyugodni az érzésbe, azonban úgy gondolta, hogy egy kicsit igazodnia kell, és akkor rendben lesz. Mialatt Lando Ausztráliából Bahreinbe utazott, a beadandóin dolgozott. Örült, hogy a vizsgaidőszak hamarosan közeleg, meg hogy erre kellett koncentrálnia. Dagmar el akarta rejteni a csalódottságát, ugyanakkor emlékezett arra, hogy fiatalok, és nem szabad 'követelniük' egymást. Tuti nem követelheti azt Landotól, hogy mindig együtt legyenek. Jó volt ez így nekik, és sokkal többet ér majd az egymással töltött idő.

Dagmar napjai nagyjából ugyanúgy néztek ki, mint ahogy az előadás nélküliek, lépést kell tartani és készülni a vizsgaidőszakra. Esténként dolgozni ment, és több kapcsolatot tartott az ottani kollégáival. Szerette Sarah-t, de jó érzés volt új barátságokat kötni. Sarah nem igazán értette, hogy hiányozhat neki Lando. Nyilvánvalóan azért, mert Sarah-nak két hónapnál tovább nem volt kapcsolata, és amúgy sem akart jelenleg senkit az életében. Úgy döntött, hogy beszél legközelebbi kollégájának, Jessie-nek a barátjáról és arról, hogy ki is ő valójában. Jessie-nek is volt pasija, így el tudta képzelni, mennyire hiányzik Dagmar-nak Lando. Jó, hogy volt valaki, aki megértette az érzéseit, és megnyugtatta, hogy ez teljesen normális és egyáltalán nem drámai, amitől Dagmar félt.

Ebben a helyzetben Dagmar azt kívánta, bárcsak lett volna kapcsolata Lando előtt, csak hogy megszokja a 'párnak lenni' helyzetet. Ennek ellenére nem is kívánna egy másik első barátot, mint Landot. Számolta a napokat, amíg a fiú visszajön Londonba. Azt mondta, hogy elmehet a lakásába tanulni, ha ott jobban érzi magát. Kicsit furcsa érzés volt belépni a házba, ami üres volt, de a lány úgy döntött, hogy így tesz. Jobban érezte magát, amikor egy környezetben tartózkodik a fiúval. Lando tudatta vele, hogy nem szabad rá várnia, amíg haza utazik, Dagmar azonban mégis megpróbálta. Munka után a nála volt, összegömbölyödve a kanapén a könyv egyik fejezetével, amelyet meg kellett tanulnia a vizsgájához, és megjelölte a fontos dolgokat, összpontosítva dolgozott az összefoglaló írásán, gondolattérképek rajzolásán. Dagmar lezuhanyozott, felvette az egyik kapucnis pulcsit, és a kanapéra telepedett, hogy egy kis tévét nézzen, mielőtt megérkezik Lando.

Lando meglepődött, amikor látta, hogy a nappaliban még mindig világít a villany, ahogy autóját a tornácra fordította. A fényszórók lekapcsolódtak, amikor leállította a motort, és a bejárati ajtó felé tartott, magával cipelve a bőröndjét. Lando kinyitotta az ajtót, hogy a folyosóra lépjen, csomagjait ott hagyta, miközben Dagmar-t kereste a nappaliban. Mosoly görbült ajkaira, amikor meglátta a lányt a kanapén, kapucni a fején volt, már aludt. Leguggolt a dívány mellé, kezét kinyújtotta, hogy megsimogatta az arcát. Aztán a karjába vette, hogy az ágyba vigye. "Lando?". Motyogott álmosan. "Én vagyok, szerelmem". Válaszolta, és érezte, ahogy a lány a mellkasába fúrja a fejét. "Hiányoztál". Hümmögte Dagmar. "Te még jobban hiányoztál". Mondta neki, lassan lerakva az ágyára. Amint a teste hozzáért a matrachoz, újra elaludt. Lando egy pillanatig nézte, még mindig egy kis mosoly ült az arcán, hüvelykujjával ismét megcirógatta az arcát.

Lement a földszintre, hogy igyon egy pohár vizet, és lekapcsolta a villanyt a nappaliban. Nem sokkal később csatlakozott a lányhoz, levette a ruháját, majd bemászott a lepedők alá. Úgy tűnt, a nő észrevette a jelenlétét, amikor halk, álmos nyöszörgést hallatott, ahogy karja a dereka köré került, és magához vonta. Lando felsóhajtott, örülve, hogy újra otthon lehet. Hirtelen Dagmar megfordult ölelésében, és a szeme kissé kinyílt, hogy ránézzen. Nem szólt semmit, csak érezte, ahogy a mellkasa melegséget áraszt. Szemhéja megrebben, amikor ismét megsimogatja az orcáját, érintésétől felforrósodik. Lágyan megcsókolta, és újra teljesnek érezték magukat.

Credit to: curvaparabolica