𝚃𝚒𝚗𝚍𝚎𝚛 - [𝙻𝚊𝚗𝚍𝚘 𝙽𝚘𝚛𝚛𝚒𝚜] *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

0.8 || a vacsora

Lando attól a pillanattól szótlan lett, amint megfordult. Nagyot nyelt, és a szája kiszáradt, ahogy az előtte álló gyönyörű nőre nézett. Nem tudta elhinni, hogy még szebb, mint a képein. Angyali szemekkel nézett rá, és az arca rózsaszín volt. "Szia". vett egy mély lélegzetet, végre ki tudott valamit mondani. "Sajnálom". Mondta Dagmar ezután, megszabadulva a szúrós tekintettől és a homlokráncolástól, amelyet rá irányított a fiú. "Csak nem számítottam arra, hogy te... te vagy". Halk nevetést hallatott, Lando ezen elmosolyodott. "Tudom". Mondta. "De ez normális és érthető. Manapság senki sem valóságos az interneten, Dagmar". Válaszolta Lando, Dagmar imádta, ahogy kiejtette a nevét. "Akkor hadd mutatkozzak be rendesen". Mondta a fiú, és felé nyújtotta a kezét, Dagmar megrázta. "Lando Norris vagyok". Fiús vigyor görbült ajkaira, erre a lány automatikusan elmosolyodott. "Éhes vagyok a ma esti stressz miatt". Ismerte be Dagmar, és meglepődött, ahogy hallotta nevetni Landot.

"Akkor menjünk be". Mondta, és a lány beleegyezett. Dagmar megborzongott, amikor Lando megérintette a derekát, áthaladva a bejáraton, mert kint elég hideg volt. Az étterem melege az arcába fújt, és előbb a ruhatárba mentek, ahol felakasztották kabátjukat a fogasra. Lando végre megcsodálhatta, milyen gyönyörűen nézett ki Dagmar. A csillogó ruha tökéletesen illett hozzá, megmutatva hosszú lábait. "Csodásan nézel ki". Motyogta a lány fülébe, amikor szorosan egymás mellett sétáltak. "Köszönöm". Dagmar kissé elmosolyodott, majd odamentek egy pincérhez, akinek volt egy listája a foglalásokról. Lando vezetéknevének hallatán kipipálta a névsorban, aztán az ablaknál levő asztalhoz vezette őket. Leültek, így Dagmar-nak végre lehetősége volt megnézni, hogy milyen fessen öltözött a fiú. Fehér inget viselt, fekete nadrággal. Pár karkötő a csuklója körül, a másikján pedig egy óra. Haja rendezetlen volt, mégis érezte, hogy a szíve kihagy egy ütemet, amikor a szemük összekapcsolódik.

"Sajnálom". Szólalt meg újból Dagmar, ami miatt a fiú a homlokát ráncolta. "Azért, hogy annyiszor hazugnak és pedofilnak hívtalak". Tette hozzá a nő, így most már értette Lando. Halkan felkuncogott, miközben lenézett az asztalra. "Semmi baj. Éreztem, mennyire elszántan bizonyítod azt, hogy szatír vagyok". Válaszolta Lando, amitől Dagmar még jobban elpirult. "Nevetséges és gyerekes volt". Nyögött fel. "Mégis beleegyeztél abba, hogy találkozz velem". "Nyilvánvalóan azért, hogy megerősíteni vagy megváltoztatni tudjam a gondolataimat". Válaszolta. "Megváltoztak?". Kérdezte Lando. "Teljesen". Mondta Dagmar. "Nézd, én figyelmesen követem a Forma-1-et. Csak nehéz elképzelni, hogy egy olyan ember legyen fent a Tinder-en, mint te." Magyarázta a lány. "Be kell vallanom, azért töltöttem le az alkalmazást, mert unatkoztam". Kezdte el Lando, kezei előtte pihentek az asztalon. "Nem számítottam rá, hogy...". A szemöldökeit kissé összevonta, mintha keresné a szavakat. "Találkozok olyasvalakivel, mint veled". Tette hozzá, és a lány szeme a férfi szelíd tekintetére esett. "Nem rejtetted véka alá a gyanúdat, és úgy bántál velem, mint bárki mással. Szeretnék önmagam leni, amikor találkozok valakivel, és ezt te azonnal megadtad nekem".

Dagmar egy pillanatra lenézett hosszú körmeire, remélve, hogy a haja és a halvány fények elég jól elfedik rózsás arcát. "A barátnőm kényszerített arra, hogy töltsem le az alkalmazást". Kuncogva kezdte. "Úgy gondolta, itt az ideje, hogy megismerkedjek egy kedves sráccal, és rendbe hozzam ezt a kapcsolatot, de én annyira elfoglalt ember vagyok. És olyan válogatós, hogy az már nem vicces" Folytatta Dagmar, Lando elmosolyodott. "Úgy tűnt, hogy nem bosszant téged a támadónak látszó üzeneteim, meg hogy érdekel bármi, amit mondok neked" Lando érezte, hogy szíve kihagy egy ütemet a mondanivalójától. "Úgy véled, szükséged van a Tinder-re, hogy belefuss olyas valakibe, akibe beleszerethetsz?". Kérdezte tőle Lando. "Mert nem hiszem. Lenyűgöző vagy, Dagmar. Úgy gondolom, hogy minden lehetséges módon". Bókolt neki, meg is lepte a saját bátorsága. "Köszönöm". Mondta halkan Dagmar, fogai pedig az alsó ajkába vájtak. Egy pillanatra egymásra néztek, de csak rövid időre, mivel a felszolgáló odajött az asztalukhoz. "Bocsássanak meg a késésért. Teltház van, és nem szolgálunk olyan gyorsan, mint ahogy azt szerettük volna." Kért bocsánatot, miközben kiosztotta a menükártyákat.