𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•

🎬👬2. 𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥-𝕁𝕠𝕙𝕟🎬👬

A sportkocsimmal megálltam az iskola előtt, ahol felvettem az új színészünket.

– Jó reggelt! – köszönt udvariasan, mikor kiszálltam, hogy segítsek neki a csomagokat berakni a kocsiba.

– Neked is jó reggelt! – köszöntem vissza és egy pillanat alatt beraktuk a csomagokat.

– Nagyon menő autója van – mondta, mikor meglátta, hogy a kocsim ajtaja magától emelkedik felfelé.

– Köszi – mondtam, és beültünk. Gázt adtam neki és kb. 10 perc leforgása alatt, már a reptéren is voltunk.

– Majd én kiveszem a csomagokat – mondtam, amikor kiszálltam és odaadtam az egyik embernek a kocsikulcsot. Vissza kellett szállítani az autómat New Yorkba – Te csak menj a fehér repülő felé.

– Oké – mondta, de mikor kiszállt az autóból, nem indult el, hanem nézelődött.

– Talán valami baj van? – kérdeztem tőle, miközben kivettem a cuccokat.

– Nem. Nincs semmi baj.

– Akkor köszi, hogy megvártál – mondtam nevetve és együtt indultunk el a repülő felé.

– Jó reggelt, fiatalember! – köszönt neki Mr. Miller.

– Jó reggelt, uram! – köszönt vissza és átadtam a poggyászt egy másik embernek.

– Akkor fel is szállhatunk – mondtam és már mentem is.

– Na, kölyök, vár a színészet világa! – mondta Mr. Miller az ifjúnak. Ők is feljöttek és helyet foglaltak. Adam helye mellettem volt. Felszálltunk.

Egész úton Adam kifelé bámult az ablakon. Én addig őt néztem. Eszembe jutott a tegnap, amikor beütöttek neki. Nagyon megsajnáltam. Nem több egy szegény és okos srácnál. Az öltözéke nem pont olyan volt, mint a miénk. Adidas cipő helyett egy egyszerű, olcsó lábbeli volt rajta. A pólója és a nadrágja is a szegénységet tükrözte. De ezen én majd változtatok.

– Elnézést Mr. Miller, de én hol fogok lakni? – tette fel a kérdést Adam.

– Hát... Ezen még nem is gondolkoztam el igazán – felelte Mr. Miller.

– Nálam fogsz lakni – mondtam hirtelen. Nem tudom miért, de azt akartam. Pontosabban őt akartam – Persze, ha megfelel.

– Megfelel – e? – kérdezte vissza nevetve – Ez milyen kérdés? Persze, hogy megfelel.

– Remek – mosolyogtam rá és ő is viszonozta.

Egy óra repülés után már meg is érkeztünk New Yorkba. Adam új otthonába. Mikor leszálltunk, a kocsim már ott is parkolt nem messze tőlünk. Gyorsan átszállították.

– Gondolom nem is kell mondanom, hogy velem jössz – mondtam, amikor elindultunk a poggyásszal a kocsim felé.

– Mivel én nem tudom, hogy hol laksz – jegyezte meg.

Beraktam a csomagokat és már indultunk is. Útközben Adam megannyi épületet megcsodálhatott. Felhőkarcolók, bankok és múzeumok.

– Tetszik? – kérdeztem tőle a város kapcsán.

– Mármint a város? – bólintottam – Nagyon.

– Akkor már csak annyi van vissza, hogy megismerd. És hogy ne tévedj el – mondtam nevetve.

– Nem ígérem, hogy nem fogok eltévedni – mondta nevetve.

– De én ennél sokkal jobb helyen lakok. És ott nem fogsz tudni eltévedni.

– Hol laksz?

– A kertvárosban. Egy teljesen nyugodt helyen. A szomszédjaim a fák és a természet. És az élő szomszédok tőlem kb. 1 km – re laknak.

– Az tök jó lehet.

– Az is – mondtam és sebességet váltottam.

Fél óra múlva már a házam garázsa előtt álltam meg.

– Azta – tátotta el a száját Adam, mikor meglátta a három emeletes házat.

– Ez lesz az otthonod. Gyere! – mondtam és bementünk az ajtón.