𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•

🎬👬13. 𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥-𝔸𝕕𝕒𝕞🎬👬

-Ez egy kicsit nehéz kérdés. Nem igazán tudom, hogy milyen személyiség vagyok-tettem le a villát-Tényleg nem.

-Biztosan tudod, csak szerénykedsz. Látod, már egy meg is van. Szerény vagy.

-Talán. De tényleg nem tudom.

-Akkor én elmondom azt, amit eddig megtudtam rólad. Szerény vagy, kedves, barátságos, tehetséges és persze romantikus is-kacsintott egyet.

-Nem hinném. Én önmagam vagyok.

-És ezt szeretem benned-mondta és közelebb ült-Az, hogy valaki önmaga, az manapság nagyon ritka. Bármelyik sztárt is veszünk példának, mind azt csinálják, amit a nép akar. De semelyik sztárt nem önmagáért szeretik. De lehetsz te az első. Sőt. Kérlek rá!-megfogta a kezem és megpuszilt.

-De, akkor te nem is vagy önmagad?

-Nem. Mindenki úgy ismer, mint egy híres nőcsábászt, aki már vagy száz nővel lefeküdt, de nem. Tegnap este volt az első alkalom. Veled.

-És mi lenne, ha együtt lennénk önmagunk?-tettem fel a kérdést.

-Én erre még nem állok készen. De ha te igen, akkor tedd.

-Nem. Még én sem állok rá készen. Én csak akkor leszek, ha te is. Nélküled nem fogok csinálni semmit. Soha-egy könnycseppet éreztem lecsordulni, amit John le is törölt.

-Ne sírj!-a fejemet a mellkasához húzta és egy puszit adott a fejemre.

-Tegnap este... Amikor azt mondtad, hogy emiatt tagadott ki a családod egy kicsit megijedtem. Ha ezt én is megteszem, akkor engem is meg fognak vetni.

-De tegnap este azt is mondtad, hogy ha azt hiszem, hogy egyedül vagyok, akkor tévedek. Mert mellettem vagy-elengedett, nagy, erős kezeit az arcomra tette és mélyen a szemembe nézett-És ez kölcsönös.

-Köszönöm!-megfogtam a kezeit és még egy könnycsepp csordult le az arcomon. Egymás után hulltak a könnyeim. John szeme is megcsillant. Ismét magához húzott és csak még erősebben szorított, de nem tudtam megnyugodni.

-Eljön az ideje, hogy egyszer elmondunk mindent. Ne aggódj!

-Szeretlek-mondtam ki.

-Én is szeretlek.

Még fél óráig öleltük egymást és folytattuk az evést. De nem nagyon ettünk.

-Tudod, amiket mondtál, azt a sok jó tulajdonságot-tettem a mosogatógépbe az edényeket-Köszönöm. Még soha senki nem mondott nekem semmi kedveset. Tényleg nem.

-Most már igen-egy csókot adott a homlokomra-De most nézzük át azt a nagy sorozatot, okés?

-Okés-elvettük az ajtó melletti szekrényről, ahová ledobtuk és elmentünk a könyvtárba. Leültünk egy-egy fotelbe és olvasni kezdtünk.

Már dél volt és még mindig olvastunk. Ez a sorozat legalább 3 évados lesz. Kb. egy óra múlva együtt becsaptuk az iratot.

-Ez szar-mondtuk ki egyszerre és elkezdtünk nevetni.

-Akkor én most ki vagyok neked? A testvéred, vagy pedig a párod?-kérdeztem nevetve.

-A sorozatban a testvérem-mondta nevetve, de komolyra váltott-De itt a valóságban a párom vagy.

-Ugyan ezt gondolom. Na, de most mi legyen? Mit csináljunk?

-Nem tudom. Elmegyünk valahova, vagy pedig itthon maradunk és csinálhatunk valamit-közelebb jött, lehajolt hozzám és megcsókolt.

-Nekem mindegy. Te mit akarsz?-kérdeztem, mikor egy pillanatra elengedtem az élettel teli ajkait

-Nem mit, hanem kit-csak tovább csókolt, majd egy idő után feláltam.

-De most komolyan Drágám! Mit csináljunk?

-Nem tudom. Komolyan nem. Vagyis...

-Vagyis, mi?

-Ugyan nem valami nagy program, de mi lenne, ha elmennénk sétálni a Central Parkba? Fagyiznánk és élveznénk a friss levegőt.

-Menjünk!-megfogtam a kezét és magam után húztam.

-Okés-bepattantunk a kocsiba és már mentünk is.