𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•

🎬👬40. fejezet-John 🎬👬

-Látod, hogy mit csináltál?-kérdeztem attól a gyerektől, aki rám hajtott.
-Ugyan! Nem lesz semmilyen baja. Ahogyan mondta, csókolj tovább.
-Menj a francba!-meglöktem, amitől a földre esett.
Kimentem és Adam még mindig kint volt.
-Adam, kérlek hallgass meg!
-Nem-mondta elcsuklott hangon-Nem érdekelnek a hazugságaid. Menj vissza és élvezkedj tovább. Amire hazaérsz, én már nem leszek otthon.
Megjött egy taxi és beszállt.
-Adam, ne csináld ezt! Mindent megmagyarázok-beszállt, erősen bevágta az ajtót és már ment is az autó.
-A francba!-belerúgtam egy kocsinak a kerekébe.
-Szingli lettél, Cica?-kérdezte a fiú az ajtóban.
-Nem vagyok a „Cicád”!-behúztam neki, amitől beesett az ajtón.
Elindultam a kocsim felé, bepattantam és teljes gázzal Adam után mentem.

Mikor hazaértem, Adam nem volt a szobában. A ruhái még a gardróbban voltak. Ledobtam a pólóm az ágyra, mert melegem, volt és lementem a könyvtárba.
Ott volt az asztalnál és a papírjait szedegette össze.
Hátulról átkaroltam a derekát és puszilgatni kezdtem a nyakát. Ezt mindig is szerette, de most ellökött. Elindult az ajtóhoz és nyitotta volna ki, de én visszalöktem azt. A kezemmel megakadályoztam, hogy újra ki tudja nyitni.
-John, engedj ki!
-Nem.
-De igen-megpróbálta levenni a kezem az ajtóról, de nem engedtem.
-Addig nem, ameddig meg nem hallgattál. Ami történt, arról nem tehetek. Nem én akartam. Az a gyerek hozzám jött, meglökött és lesmárolt. Én nem élveztem belőle semmit.
-Még, hogy nem élvezted. Fenéket.
-Én csak téged tudnálak szenvedélyesen csókolni, nem mást-közelebb hajoltam, hogy megcsókoljam, de elfordította a fejét.
-Nem vagyok hajlandó oda rakni a számat, ahova az a hányinger tette-meglökött a mellkasomnál, amitől elengedtem az ajtót és kiment rajta.
-Adam, kérlek ne menj el!
-Dehogynem-felment a lépcsőn.
-Nem mehetsz el!
-És miért nem?
-Mert ilyenkor hova mennél? Nem tudsz hova menni.
-Kiveszek magamnak egy hotelszobát. Az én pénzemből.
-De akkor se mehetsz el-elővette az utazó táskát és már dobálta is bele a ruhákat.
-Elmegyek és kész. Ezzel befejeztem.
-Édesem...
-Nem. Nincs többé Édesem. Nem vagyok az Édesed és soha többé nem is leszek az-sírva elhúzta a cipzárt és kirohant a lakásból. Ott maradtam egyes egyedül a szobában. Csak meredtem előre az ágyra. Eszembe jutott mindaz, amit itt csináltunk. A sok szex, amikor leöntött forró csokival és amikor az ajkamat törölgette a vértől. Akkor voltunk igazán boldogok. Nem mint most.
Vajon hogyan érthette azt, hogy „soha többé nem lesz”? 3 év kapcsolat után Ő most engem elhagyott? Szakított velem? Vissza akartam folytani a sírásom, de nem tudtam. Egymás után folytak le a könnyek. Földre rogytam.
-Nem lehet. Nem lehet, hogy elhagyott. Nem-mondogattam-Ő szeret. És én is őt. Nagyon. Őrülten.
Letöröltem a könnyeim, felvettem a pólóm és lefutottam. Már nem volt a ház előtt. Bizonyára hívott magának egy taxit. Beültem az autóba és már indultam is.
-Tudom, hogy szeretsz-mondtam előre meredve-De én téged annál is jobban.

Megérkeztem a hotel parkolójába. Amilyen gyorsan csak tudtam, leparkoltam és befutottam.
-Mondja, kérem! Hányas szobában van Adam Wend?-kérdeztem a recepcióstól.
-Sajnálom, de nem adhatok ki ilyen információt-mondta a nő.
-Engem nem érdekel, hogy mit mondhat és mit nem. Azonnal mondja meg, hogy hol van?
-Értse meg, hogy nem tehetem-magam felé fordítottam a számítógép monitorját és már meg is találtam.
-301-es szoba, köszönöm!-a lifthez futottam. Vagy 4x megnyomtam a gombot, mire leérkezett a lift. Beszálltam és megnyomtam a hármas gombot.
Pillanatok alatt fent voltam és már kerestem is a 301-es szobát.
-298... 299... 300... 301. Ez az!-berontottam az ajtón. Adam ott állt az ágy előtt és sírva dobálta ki a ruháit.
-Miért? Miért? Miért?-kivettem a kezéből a ruhát, amit el akart tépni, magam felé fordítottam és megcsókoltam. Mikor elengedtem csak még jobban sírt-John!
-Adam, most én kérlek arra, hogy ne hagyj el-én is sírni kezdtem-Ne hagyj el!
-Nem tudlak. Túlságosan is szeretlek.
-Én annál is jobban szeretlek-mondtam és újból megcsókoltam. A kezeit a vállamra tette, én pedig a derekára-Soha többé nem lesz ilyen.
-Soha többé-tovább csókolt. Hirtelen felkaptam és elindultam vele az ajtó felé. A lábammal belöktem azt és már vittem is az ágyhoz. Leraktam és lesöpörtem onnan mindent.