𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•

🎬👬34. fejezet-John🎬👬

Valaki piszkálta a mellbimbóm. Kinyitottam a szemem és Adam volt a mellkasomon. Mint mindig. Az ujjaival az egyik mellbimbómat piszkálta.
-Jó reggelt!-mondtam nyújtózkodva és a bal kezemet a derekára tettem.
-Jó reggelt!-nagyon lehangolt volt.
-Mi a baj?
-Miből gondolod, hogy baj lenne?
-A hangod alapján és, hogy soha nem keltél fel még előttem. Szóval? Mi a baj?
-A tegnap-nem kellett többet mondania.
-Az már a múlt, Édesem.
-A fájdalmas múlt.
-De hátra kell hagynod.
-Én próbálom, de nem megy. Tegnap este, amikor megcsókoltalak, felszakadtak azok az emlékek. Egymás után. Minden egyes tettemnél, tettednél. Most is rémálmom volt.
-Mit álmodtál?
-Hogy én szexeltem vele és te pont akkor jöttél haza. Megláttál minket és kiindultál a házból. Felkaptam magamra egy alsót és utánad mentem. Az ajtónál elkaptalak, de te azt mondtad, hogy nem szeretsz, utálsz. És ekkor te bevágtad magad után az ajtót. Ekkor minden sötétségbe borult, majd úgy éreztem, mintha kiszakadt volna alattam a padló. Zuhantam, zuhantam és csak zuhantam, majd felriadtam. Ennek kb. 2 órája.
-Egy biztos. Ez csak egy álom volt.
-Pedig olyan valóságosnak tűnt.
-De csak tűnt-felültünk-Ez nem a valóság. Csak félsz, hogy elveszítesz, mert azt hiszed, hogy én most ezért téged utállak. De nem. Én igenis szeretlek. Teljes szívemből.
-Én is téged-adtam neki egy csókot a homlokára.
-Elmegyek fürödni. Aztán te is, okés?
-Okés.
-És végül megnézzük, hogy maradt-e még a tegnapi pudingból.
-Rendben.

Már mind a ketten lefürödtünk. Lementünk a konyhába és a földön egy apró, fényes tárgy csillant meg. Felvettem és egy szilánk volt az.
-Ezt nem mondtam. Miután felriadtam, lejöttem meginni egy pohár vizet. Amikor a számhoz vettem a poharat  és inni kezdtem belőle, akkor a kezem elkezdett remegni. Aztán pedig meghallottam Kendall hangját, amint azt mondja, hogy „Még nincs vége a kettőnk kapcsolatának”. Olyan volt, mintha a hátam mögött lett volna. Egy kisebb fuvallatot éreztem. Olyan volt, mintha kifújta volna a levegőt. A kezemben a pohár már olyannyira remegett, hogy már nem bírtam megtartani. Kiesett a kezemből és széttört. Megfordultam és valójában csak azon a kis ablakon jött be egy kevés szellő-mutatott az ablakra-Becsuktam és elkezdtem felszedni a szilánkokat.
-Az a lényeg, hogy nem vágtad meg magad-fogtam a szilánkot és kidobtam a kukába-Nézzük, maradt-e még puding.
Felemeltem a fedőt és még rengeteg maradt. Raktam két tálba, elővettem a tejszínhabot és már ettük is. Hidegen finomabb.
-Ma tényleg el kell kezdenünk tanulni a szöveget.
-Igen, mert már csak pár nap és forgatás-kopogtak az ajtóm-Ki az már megint?
-Nem tudom-válaszoltam és elindultam az ajtó felé. Lassan kinyitottam és hirtelen Trevor rontott be rajta.
-Hogy vagytok? Adam hogy van?-kérdezte felém fordulva, majd Adam felé fordult-Jól vagy?
Ekkor a többiek is berontottak, Katy, Cassandra és Nathan.
-Jól vagytok?-kérdezték egyszerre, majd elindultak Adam felé és leültek az asztalhoz. Nem tisztelik azt a dolgot, hogy „magánélet”? Becsaptam az ajtót és idegesen leültem.
-Jól vagy, Adam?-kérdezte Cassandra. Adam csak bólintott,   felállt az asztaltól és kivitte a konyhába a pudingot. Alig evett belőle pár kanállal. Valami baj lesz.
-Mi történt, John?-kérdezte Nathan, de nem figyeltem rá. Adamt néztem, hogy mit csinál a konyhában. Remegő kézzel egy pohárért nyúlt, csap alá tette, majd szintén remegve a szájához tette. Nathan nem hagyta abba-Mi történt, John?
Adam kiejtette a kezéből a poharat és széttört. Mindannyian megijedtünk és odasiettünk.
-Sajnálom-mondta és elkezdte szedegetni. Az egyik megvágta a kezét.
-Hagyd, mert már megvágtad magad-guggoltam le mellé és elkaptam a kezét, hogy ne folytassa, de kirántotta. Tovább szedegette-Hagyd, Adam! Majd én felszedem.
-Nem kell. Felszedem-ismét elkaptam a karját.
-Adam, hagyd!
-Mondom, hogy felszedem!-ordította sírva és egy kicsit hátra lökött. A tenyerével belemarkolt a széttört üvegbe, amitől a kezét elöntötte a vér. Beledobta a közeli kukába, majd ismét vett egy marokkal, és ekkor a kezén lévő vér belekeveredett a földön pihenő vízbe. A lányok megijedtek.
-Úristen!-szólalt meg Katy.
-Adam, hagyd abba!-kinyitottam a markát és kiszórtam belőle a szilánkokat, de hamar visszahúzta.
-Hagyj! Mondom, hogy felszedem-továbbra is sírt és még erősebben belemarkolt az üvegbe, amitől még jobban vérzett a keze. Kidobta a kukába, felállt, a véres kezével letörölte a könnyeit és átvágott rajtuk, majd kettesével szedve a fokokat, felfutott.
-Megtennétek, hogy most elmentek?-kérdeztem a földön guggolva.
-P-persze-dadogta Trevor-Menjünk!
Amikor meghallottam az ajtó csapódását, felkeltem és feltöröltem a vért. Ezután az egyik szekrényből kivettem egy elsősegély csomagot és felfutottam. Amikor felértem, Adam az erkélyen volt. Egészen pontosan a korláton ült. Véres volt az arca, a keze és a korláton is néhol lefolyt.
-Adam, kérlek szállj le onnan!
-Nem!-ordította.
-De. Azt mondtam szállj le onnan!
-Nem!-zokogott és ordított egyszerre-Nem fogok. Már nem bírom tovább, érted? Tegnap mikor elmentél, akkor széttört szívvel feküdtem le aludni. Felébredtem és konkrétan meg akartak erőszakolni. Amikor este veled voltam az emlékek olyan szinten felszakadtak, hogy belül sírtam. Ha kint is élveztem, belül nem. Amikor felriadtam, akkor nagyon eluralkodott rajtam a pánik. Két poharat is összetörtem. Remegek és félek. Ez nem megy már. Nem akarok élni. Nem akarok így élni.
-Adam, kérlek szállj le onnan!-az én szemembe és könny szökött-Kérlek.
-Nem. Értsd meg, hogy nem akarok élni. Nem akarok tovább élni ezzel-az elsősegélyt az ágyra dobtam és lassan közeledni kezdtem.
-Adam, ne mondd ezt!
-Miért ne? Amióta ez megtörtént, nem bírok úgy a szemedbe nézni, mint azelőtt. Szégyellem magam. És mit tettél volna akkor, hogyha engem álmomban megbasz? Mit tettél volna akkor, hogyha megláttál volna engem egy ágyban vele? Elhitted volna azt, hogy kihasználta a tehetetlenségemet? Mellettem maradtál volna?
-Igen, elhittem volna és veled maradtam volna, mert tudom, hogy te nem vagy ilyen. Te nem vagy olyan, hogy kedvedre baszol. Tudom, hogy neked nem lenne szíved ilyesmihez. Ha ez történt volna, a fickót én magam dobtam volna le az erkélyről és téged ugyan úgy tovább szerettelek volna. Kérlek, most azonnal gyere ide! Gyere ide a karomba és nem lesz semmilyen baj. Elrejtelek, megvédelek a világtól. Ne tedd ezt! Jól tudod, hogy nem éri meg.
-John...
-Tudod, hogy miért mondtam ezeket?-már az erkélyajtónál voltam-Mert szeretlek. Szeretlek, Adam!
-Én is téged és sajnálom-hátra dőlt.