John az ajtót kinyitotta annyira, hogy ki tudjon férni azon és a riporternek, aki feltette neki a kérdéseket, egy akkorát behúzott, hogy a földre esett. A riporter orrából ömlött a vér. John rávetette magát és tovább ütötte.
-Mit képzelsz te magadról?-még erősebben megütötte-Ki vagy te, hogy meg mond nekem kivel legyek?
Egyre erősebben ütötte, míg nem közbe nem avatkoztam.
-John!-húztam vissza a karját, de ő visszarántotta-John állj már le! Hagyd!
-Én szeretem őt és ő is szeret engem-újra behúzott neki-Nem érdekel a korkülönbség! Ha ez nem tetszik, akkor menjen a jó, büdös francba!
-John!-végre le tudtam venni a riporterről-Elég lesz! Nem látod, hogy mit csináltál?
Rámutattam a vérző orral a földön fekvő emberre.
-Menjünk be!-most ő ragadta meg a kezem és behúzott a házba-Menjenek el! Nyomás! Hagyjanak minket békén!
Becsapta az ajtót és már csak azt lehetett hallani, hogy a kocsikkal elmennek.
John elengedte a karom és elment a konyhába. Megengedte a csapot és alátette a kezét. Közelebb mentem és a vért mosta le a kezéről.
-Ez mi volt?-kérdeztem kicsit idegesen. Nem válaszolt.-Kérdeztem valamit! Ez mi volt?
-Nem nagy dolog-mondta és a konyhai törölközőben megtörölte a kezét.
-Igaz, nem nagy dolog. De majd az lesz, ha megjelenik a rendőrség súlyos testi sértés vádjával és elvisznek. Nem csak a forgatáson nem leszel ott, hanem még itthon sem.
-A forgatás nem érdekel. Annál inkább te-megfogta a két kezem és a szájához emelte, hogy megcsókolja azokat, de én elvettem.
-Ha érdekelnélek, akkor nem tetted volna ezt.
-Ezt azért tettem, mert megsértettek téged és, ha megsértenek, akkor engem is.
-De ez még akkor sem indok arra, hogy félholtra üsd az embert.
-Figyelj!-a vállaimra tette a kezét, de én levettem magamról.
-Nem, te figyelj! Téged bántottak meg és nem engem. Magadat védted és nem engem. Tőled kérdezték, hogy miért jársz egy nálad kisebbel.
-De, Édesem...
-Most nem velem kéne foglalkoznod, hanem azzal az emberrel, akit megvertél. Menj el és kérj bocsánatot tőle. Talán nem tesz akkor feljelentést-otthagytam és elmentem az archívumba, ahol leültem az egyik kanapéra. Hallottam, ahogy az ajtó nyitódik és záródik. De nem a könyvtár ajtaja volt az. A bejáraté. Gondolom elment bocsánatot kérni.
Egy órával később, hatalmas vihar kerekedett. Dörgött, villámlott és hatalmas esőcseppek kopogtak az ablakon. Kezdtem fázni, ezért begyújtottam a kandallót. Először ott guggoltam előtte, hogy felmelegedjek, de később már annyira melegem volt, hogy le kellett vegyem a farmerem. Az egyik fotel a kandalló elé toltam és beleültem. A lábaimat felhúztam, a térdeimre raktam az állam és úgy figyeltem, hogy milyen nagy lánggal ég a tűz. Dörgött egyet az ég. Egy kicsit megijedtem, de amikor villámlott és bevilágította a helyiséget, akkor már kezdtem kicsit aggódni. John még mindig nem jött vissza. Eddig nem tart egy bocsánatkérés. Kivettem a nadrágom zsebéből a telefonom és már hívtam is. Nem vette fel. Csörgött, de nem vette fel. Csak arra tudtam gondolni, hogy balesetet szenvedett. De ez az egész aggodalom és félelem hamar elszállt, mert hallottam, ahogyan nyitódik a bejárati ajtó és becsukódik.
Egy kis idő múlva John jött be a könyvtárba egy törölközővel a fején és két kávéval a kezében.
-Hoztam kávét-mondta, mellém jött és felém nyújtotta. Elvettem tőle.
-Köszönöm!
-Szívesen-ő is odahúzott egy fotelt a tűz elé-Beszéltem a riporterrel.
-És?-beleittam a forró, koffeines italba.
-Nem tesz feljelentést.
-Hogy van?
-Szilánkosra tört az orra.
-Hogy ezen miért nem lepődőm meg?-ittam egy újabb korty cappuccinot.
أنت تقرأ
𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•
عاطفية𝔼𝕘𝕪 𝕥𝕚𝕟𝕚 é𝕤 𝕖𝕘𝕪 𝕤𝕫í𝕟é𝕤𝕫 𝕖𝕘𝕪𝕞á𝕤𝕓𝕒 𝕤𝕫𝕖𝕣𝕖𝕥𝕟𝕖𝕜. ℂ𝕤𝕒𝕜 𝕖𝕘𝕪 𝕒 𝕓𝕒𝕛: 𝕄𝕚𝕟𝕕 𝕒 𝕜𝕖𝕥𝕥𝕖𝕟 𝕗𝕚ú𝕜. 𝔻𝕖 𝕒𝕫 é𝕣𝕫é𝕤𝕖𝕚𝕜 𝕦𝕘𝕪𝕒𝕟𝕒𝕫𝕠𝕜. 𝔸𝕕𝕒𝕞𝕥 𝕓𝕖𝕧á𝕝𝕠𝕘𝕒𝕥𝕛á𝕜 𝕖𝕘𝕪 𝕤𝕠𝕣𝕠𝕫𝕒𝕥𝕓𝕒, 𝕞𝕒𝕛�...
