𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•

🎬👬39. fejezet-Adam🎬👬

Lábaimat még mindig a derekán pihentettem. Az ajkait sem tudtam elengedni. A csókja még 3 év után is mámorító. A testével egyre jobban rám hanyatlott. Már éreztem a péniszét, ami lelankadva is óriási volt. Sima, frissen borotvált. Merevedni kezdett.
-Ebből reggeli szex lesz-jegyeztem meg.
-Talán nem akarod?
-Nem.
-És miért nem?
-Fáradt vagyok-a nyakamat csókolgatta.
-Pár perce még azt mondtad, hogy nem tudsz aludni.
-Az akkor van és most...
-Most van-fejezte be helyettem a mondatot.
-Pontosan-felkelt rólam-Ki engedte meg ezt?
Visszahúztam és minden egyes csókkal közelebb húztam magamhoz.
-Nem azt mondtad, hogy nem akarod?
-Ugye most nem gondoltad komolyan, hogy veszni hagyok egy szexet? Veled? John Wend-del?
-Azt gondoltam.
-Akkor jobb színész vagyok, mint gondoltam. Szerintem még nálad is jobb.
-Azért ne ess túlzásokba!-felemelkedett.
-Az utolsó az nem igaz, de attól még elhitted-nevetettem és erősen lerántottam-És most csókolj!
-Nem kell kétszer mondani-lehajolt, de az a mutató ujjammal megállítottam.
-És persze nem kell mondanom, hogy...
-Basszalak meg?-mosolyogva bólogattam.
-De...
-Nagyon durván?
-Te aztán tudod, hogy mire gondolok.
-Nem tudom. Csak én akartam ezt, de ha te is...
Mindketten nevettünk, de nem sokáig, mert már csókcsatába kezdtünk.
-Szeretlek, John!-mondtam, mikor megálltunk egy levegővétel erejéig.
-Én is szeretlek, Adam!

-Mit reggelizünk?-kérdezte John tőlem. Pedig ezt én szoktam.
-Nem tudom-kinyitottam a hűtőt és megláttam egy vödör joghurtot. Ezt még egy hete vettem. Az utóbbi időben nagyon ráálltam a joghurtra-Joghurt? Megfelel?
-Igen, de...
-Én etetlek meg-fejeztem be helyette, levettem a tetejét, a fóliát leszedtem és kivettem egy kis kanalat a fiókból-Ülj le valahova.
Mikor felnéztem a joghurtról, John már egy széken ült felém fordulva. És még mindig nem volt rajta póló. Csak egy fekete farmer. Majdnem kiejtettem a joghurtot a kezemből.
-Óvatosan! Azzal akarsz megetetni, nem?
-De-elé álltam és egy kanállal beleraktam a szájába.
-Ez így nem lesz jó-széttárta a lábaim és az ölébe húzott-Most már igen.
Újabb adag joghurtot adtam neki.
-Miért nem akartál leülni az ölembe? Ahogyan szoktad?
-Semmi, csak egy kicsit lefagytam.
-Mitől?
-Még kérded?-mosolyogva a felsőtestére néztem.
-Szóval emiatt-elkezdte a kocka mellkasát simogatni.
-John! Kérlek állj le!
-Jól van-abbahagyta, elvette tőlem a joghurtot és egy keveset a mellbimbójára rakott-Most te jössz!
Habozás nélkül lenyaltam. Akkor is nyaltam, amikor már nem volt mit.
-Nagyon élvezed-mondta élvezkedve.
-Igen, de most inkább együnk.
-Okés-egyszer az én számba rakta a joghurtot és egyszer az övébe-Mit akarsz csinálni ma?
-Tanulni.
-Fuj...
-Mi az? Amikor te ennyi idős voltál, te is tanultál.
-Igen, de csak ritkán.
-Miért csak ritkán?
-Tudod, akkor kezdődött igazán az élet. Számomra. Akkor hagytam el a családom.
-Igaz, mesélted. De attól még tanulhatok, vagy nem?
-Nem, mert ma szórakozunk.
-De hiszen mindig azt csináljuk-kaptam egy kis joghurtot. Finom barackos joghurt.
-De most nem úgy fogunk szórakozni.
-Hanem?
-Azt majd meglátod.
-Meg fogom bánni?
-Egyáltalán nem.
-Hát jó. De nincsen több berúgás!
-De az lett volna a legvégén.
-De csak volna.
-Csak egy kicsit, kérlek!-bedobta az egyszerre szexi és aranyos tekintetét. Nem tudok ennek ellenállni.
-Csak egy kicsit.
-Csak egy kicsit.
-Tényleg! Csak egy kicsit.
-Csak egy kicsit.
-Ígérd meg!-kisujjamat adtam.
-Ígérem-megvolt a kisujj-eskü.

A programterv elég hosszú volt. Először elmentünk egy Gucci üzletbe, utána egy Tommy Hilfiger ruhaboltba, fodrászhoz, étterembe, kávézóba-mint minden nap- és a legvégén pedig a parkban sétálgattunk.
-Honnan jöttek neked ezek?
-Mármint?
-Hogy ma ide menjünk, oda menjünk, együnk étteremben, menjünk fodrászhoz.
-Csak úgy kipattant-mondta nevetve.
-Na, persze! És este hova megyünk „berúgni”?
-Majd meglátod.
-De akarom tudni, hogy mibe megyek be. Sztriptíz bár?
-Hát...
-Konkrétabb válasz?
-Mondom, hogy majd meglátod.
-De akkor is kíváncsi vagyok-hirtelen a ruhámhoz kapott és egy fának lökött.
-Majd meglátod, okés?
-Okés, de most mi a baj? Miért vagy ilyen ingerült?
-Nem vagyok az, csak most nincs itt senki. Szóval...
Megcsókolt.

Hosszas csókolózás után-ami 2 órát vett igénybe, mert még haza is vitt, hogy jobban tudjon „élvezkedni”-elindultunk abba a bárba, amiről semmit sem tudtam.
Mikor megérkeztünk, egy neon felirat volt a bejárat fölött, de nem tudtam elolvasni, olyan halványan égett.
-Nem látom a nevét.
-Nem baj-kiszálltunk és már be is mentünk.
Fények villogtak mindenhol. Lila, kék, zöld és piros. Bömbölt a hangfalakon a zene. Mindenki őrülten bulizott és voltak, akik inkább a párjukat falták. John elindult egy pult fele. Követtem.
-Kaphatnánk 2 vodkát?-kérdezte a pultostól.
-Persze-és már töltötte is.
-Egyik a tiéd, másik az enyém-elém csúsztatta a poharat.
-Okés-félve, de lehúztam. Az íze mondhatni jó volt, de egy idő után már kezdett undorítóvá válni.
-Milyen?
-Elmegy-mondtam lazán.
-Jöhet még?
-Igen.
-Még 6-ot legyen szíves-és már töltötte is.
-Szabad megkérdezni, hogy mire iszunk?
-Kettőnkre-mondta és hármat oda is adott a hatból-Fenékig!
Habozás nélkül megittuk.
-Én most elmennék a mosdóba, ha nem gond.
-Nem-és már el is indult.
De vajon honnan ismerheti ezt a helyet? Első ránézésre nem rossz hely, csak azért mégis van bennem egy olyan érzés, hogy itt nem jó dolgok szoktak történni. Oldalra vitt a tekintetem egy párra. Egy átlagos párra. A férfi a lány nyakát szívta egy fotelen a sarokban. A lány csak élvezkedett. Amikor a férfi felemelte a fejét, akkor láttam meg a hatalmas szívás nyomát. Lila és fekete árnyalatú volt. Ennyire még mi sem szívtuk ki egymás nyakát. Ez a hely nekem nem valami jó. Úgy döntöttem, hogy megkérdezem John-t, hogy hol vagyunk és ha egy rossz helyen, azonnal elmegyünk.
Bementem az óriási tömegbe és egy kis idő elteltével valahol kilyukadtam. Egy ajtó fölött egy férfi alak volt egy táblán. Biztos ez a fiú mosdó.
Benyitottam és benéztem minden fülke alá. Senki nem volt bent. Kimentem és körbenéztem. Egy vörös, gyöngyfüzér szerű függöny mögött mintha John láttam volna meg. Elindultam arra és akkor láttam meg, hogy egy fiú lelöki az egyik kanapéra és ráveti magát. Gyorsabb tempóval bementem, a ruhájánál fogva levettem Johnról és behúztam neki.
-Mit képzelsz magadról? Ki ő neked?-az utolsó kérdést John-nak szántam.
-Senkim. Esküszöm senkim-mentegetőzött.
-A francokat senkid. Az előbb smároltál vele a szemem láttára és tudom, hogy élvezted-könnyek buggyantak ki a szememben.
-Kérlek, Édesem! Higgy nekem! Nem ismerem ezt a gyereket. Hirtelen rám vetette magát és...
-Nem érdekelnek a hazugságaid. Inkább csókold tovább az új párodat-és már ki is mentem a bárból. Sírva hívtam magamnak egy taxit, ami azt mondták pár perc és itt lesz.