𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•

🎬👬38. fejezet-John 🎬👬

-De nem értem, hogy miért most akarsz szexelni. Lenne rá egy egész hétvégénk-mondta és én felültem. Ő is felült.
-Mert én most akarlak-magamhoz húztam és megcsókoltam. A karjait a bicepszemre tette.
-Mázlid van-mondta, mikor elengedte az ajkaim.
-Miért is?
-Mert, ha még akarnék is, sem tudnék elmenni-az izmaimat nézte és az ajkát harapdálta.
-Tetszenek az izmaim?-befeszítettem a karom és az izmomra tette a kezét.
-Igen. Sőt. Imádom őket-közel hajolt és megpuszilta. Sok apró csókokat adogatott rá, majd a nyakamat kezdte szívni. Amikor már fájt, elhúztam a fejét és most én szívtam neki-De jó vagy.
-Te sem mondhatsz mást-elengedtem a nyakát és megcsókoltam. Lejjebb csúszott és a hasamat kezdte csókolgatni. Mikor végzett, lefeküdt és kicsatolta az övem, közben pedig ártatlanul nézett rám.
-Szabad?-kérdezte.
-Neked igen-kigombolta a nadrágom és lehúzta a sliccem. Egy kis ideig felálltam, hogy lehúzzam a nadrágom és már vissza is térdeltem elé. A fogával vakarta a makkom. Ezután a péniszem fel s le nyalogatta. Kivette az alsóból és a nyelvére kezdte veregetni. Utána habozás nélkül bekapta és már szopta is. Nagyon erősen és mélyen szopott, miközben én végigsimítottam a hátán, majd benyúltam a nadrágjába. A pihe puha segge pihent bent, amit pontosan 24 órája nem vettem igénybe. De most fogom.
Közeledtem ahhoz a ponthoz, amit Adam elmondása szerint imád. Elélvezek. A szájába irtózatos mennyiségű sperma jutott. Élvezettel nyelte le mindet.
-Ez finom volt.
-Ez még csak az előétel volt, Édesem-hátra löktem, levettem a nadrágját az alsójával együtt. Lábait a nyakamba tettem és a dákómmal már kerestem is a behatolási pontot-Jöhet a fő étel?
-Jöhet. Tudja, nagyon éhes vagyok-mosolyogtunk és egy hirtelen döféssel bent is voltam-JOHN!
Fájdalmában a nevemet üvöltötte.
-Nyugi, Adam! Bízz bennem!-a lábait jobban előre hajtottam-amennyire persze tudtam-és mint a fekvőtámasznál, olyan pózba álltam. Kezeimet kétoldalt tettem, és a lábaimat pedig kinyújtottam. Elkezdtem mélyebbre ereszkedni. Vagyis lenyomni egy fekvőt-Készen állsz?
-IGEN-üvöltötte, amikor teljesen bent voltam. Egyik fekvőt nyomtam a másik után és egyre mélyebb döféseket adtam neki. Közben pedig minden egyes nyomásért egy apró csók volt a jutalmam-Annyira szexi vagy ezzel a sok izommal.
-Köszönöm-és amikor meg kellett volna csókolnom, akkor helyette egy mélyebb döfést adtam neki, mert már jött is az ondó-Ízlett a fő étel, Édesem?
Kivettem a farkam és Adam még mindig ugyan abban a pózban maradt. A végbélnyílásából még egy kevés ondó is kibukkant. Odahajoltam és a nyelvemmel kinyaltam. Később úgy döntöttem, hogy egy kicsit még fúrok is.
Behelyeztem a nyelvem a nyílásba és közben Adamra néztem, aki csillogó szemekkel nézte, hogy mit csinálok.
-John, kérlek ne! Ne csináld! Már így is...
Nem volt ideje befejezni, mert már fúrtam is. Egyre mélyebbre és mélyebbre. Adam hátra szorította eközben a fejét és a kezeivel belemarkolt a lepedőbe. Kivettem a nyelvem, mikor megláttam, hogy Adam nyaka vörösödni kezd.
-Milyen volt?-fölé hajoltam.
-Nagyon jó-mondta csukott szemmel. Megcsókoltam-Van desszert?
-Persze, Édesem-megcsókoltam és megfordítottam. Oldalfekvésbe helyezkedtünk, Adam a jobb lábát a magasba emelte, én a farkamat beigazítottam a segglyukához és benyomtam. Őrült tempóban kurtam. Megragadtam a nyakánál és lenyomtam a párnára. Csókolóztunk. Volt, hogy beleharapott a számba és volt, hogy én haraptam bele az övébe.
Már elértem azt a pontot és akkor pont félre csúszott a farkam. Adam a kezével visszahelyezte és folytattam.
-Köszönöm, Édesem!
-Én köszönöm, Drágám!-tovább csókolóztunk és most már el tudtam élvezni benne. Adam gyorsan vette a levegőt.
-Jól vagy?
-Igen. Jól vagyok. Csak...
-Csak mi?
-Hát ez.
-Ezt, hogy érted?-kivettem a péniszem és felültem. Ő is felült.
-Ne értsd félre! Nem arról van szó, hogy nem akarok veled szeretkezni, hanem... Hanem a házim.
-Még mindig nem értem.
-Mondtam, hogy a végén magunkról kell írnunk egy bemutatkozást. Már leírtam azt, hogy honnan származok, mikor és hogyan kerültem ide, de azt még nem írtam le, hogy most mi van. És nem is tudom, hogy leírjam.
-Miért?
-Mert nem hinném, hogy a tanár azt szívesen olvasná, hogy meleg kapcsolatban vagyok és ráadásul egy nálam 20 évnél idősebbel. Nem azért, mert szégyellem, hanem, mert nem tudom, hogy mit fog reagálni.
-Értem. Most már értem. Figyelj!-az ölembe ült-Te döntöd el, hogy leírod-e vagy sem. Nem sértődőm meg, ha nem teszed meg. És a reakcióról szólva. Az osztálytársaid tudják, hogy velem vagy. Minden egyes reggel látnak minket az ablakon keresztül, ahogy csókolózunk és mindig mosolyogva nézik.
-És nem is közösítenek ki-a vállamra dőlt.
-Na látod! Ha a tanárnak nem leszel szimpatikus, akkor fogadd el. Csak egy a sok közül. A többiekre viszont ugyan úgy számíthatsz.
-Igaz. Köszi-megpuszilta a borosdás arcom.
-Nincs mit. De most szerintem aludjunk-hátra döntöttem és magunkra húztam a takarót. Adam szokása szerint a fejét a mellkasomra helyezte.
-Le fogom írni. Le fogom írni, hogy veled vagyok.
-Szuper-mosolyogtam és egy puszit adtam a fejére.
Átfordultam. Túlságosan is könnyedén. Kinyitottam a szemem és egyedül feküdtem az ágyban. Ez sem fordult még elő. Eddig mindig Adam volt az, aki egyedül maradt, de most én. Szerepcsere.
Megnéztem a telefonon az időt. 05:49. Hova mehetett ilyenkor?
Kómásan leindultam a lépcsőn. Nem a konyhában volt. Nem is a hátsó kertben. Benyitottam az archívumba és ott ült a forgó székben. Egy alsóban és egy köntösben volt. Serényen írt. Mögé lopakodtam és néztem, hogy mit ír.
„...Sok zűr után jelenleg párommal, John-nal élek. Boldogok vagyunk és őrülten szerelmesek. A családom után már csak Ő maradt nekem.”
Abbahagyta az írást. A lapokat egybe tette, majd rárakta a tollat. Megfordítottam a széket.
-Úristen!-kapott a szívéhez. Megijedt-Te mégis mióta vagy itt? És ha már lejöttél, miért nem öltöztél fel?
-Nem olyan rég jöttem le és zavar, ha meztelenül vagyok előtted? Az ágyban szeretsz így látni, de azon kívül nem?
-Nem. Mármint az nem zavar, hogy meztelenül vagy és bármikor szívesen látlak így.
-Akkor ez tisztázva. De most felmegyünk és tovább alszunk-fel akartam kapni, de nem engedte.
-De már nem tudok aludni.
-Dehogynem!-felkaptam és már fel is vittem.
-Hogy lehet az, hogy nem tudok neked ellent mondani?
-Nem mersz.
-Nem merek?
-Nem-lefektettem az ágyra.
-Akkor bátor leszek-megcsókolt és átkarolta a nyakam.