𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•

🎬👬12. 𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥-𝕁𝕠𝕙𝕟🎬👬

Reggel meggyűlt a bajom a felkeléssel. Nem csak azért, mert tegnap annyi bort ittam, hogy most egy kicsit kómásan érzem magam. Valahogyan ki kellett másznom Adam alól. Mindig, amikor egy centivel arrébb csúsztam, akkor Ő egy centivel közelebb jött.

Sajnos a durvább módszerhez kellett folyamodnom. A kezemmel letoltam magamról. Gyorsan kiugrottam az ágyból és ezzel egy idővel Adam visszafeküdt. Hogy ne ébredjen fel megint, megemeltem és egy párnát raktam a feje alá, hogy azt higgye, hogy a mellkasomon fekszik. Felkaptam magamra valamit és már indultam is.

Elmentem egy drogériába és a kedvenc samponjaimat, tusfürdőimet és illatjaimat vettem neki. Törölközőt is vettem neki, mert szerintem azt is elégettem. Hazának beugrottam egy telefonboltnál. Vettem neki egy iPhone-t. A legdrágábbat és a legjobbat. Nem biztos, hogy el fog férni a zsebében, de attól még megveszem neki. A kártyát online azonnal aktiváltam és már töltöttem is rá némi pénzt. A névjegyekbe már be is írtam az én számom.

Amikor hazaértem, Adam még mindig aludt. Leültem mellé az ágyra és a szatyrokat letettem földre. A szatyrok zörgésére sajnos felkelt.

-Bocsi. Nem akartalak felébreszteni.

-Nem ébresztettél fel. Csak észrevettem, hogy a mellkasod már nem kemény, hanem puha. Túlságosan is puha-mondta és a párnát az arcomba dobta.

-Alig akartál elengedni.

-És nem is foglak-az ölembe ült és megcsókolt.

-Ne is!-mondtam és a szatyrokért nyúltam. Kivettem belőle a telefont-Ez a tiéd.

-Ezt nem fogadhatom el-ellenkezett.

-Dehogynem. Így legalább tudod, hogy hol vagyok vagy éppenséggel fordítva.

-De akkor sem.

-De-a kezébe nyomtam-Ez már a tiéd és kész. Nem nyitok vitát. Most pedig lemegyek reggelit készíteni, te addig rakd rendbe magad.

-Nem-az ágyra dobta a telefont-Nem engedlek.

-És miért nem?

-Mert nem-mondta és megcsókolt. Nem tudtam neki ellenállni. Hátra dőltem vele, de átfordítottam a másik oldalra és adtam neki egy utolsó csókot, mielőtt felálltam

-Megint nyertem.

-Nem érdekel.

-Fürödj le és öltözz fel!

-Igenis!-mondta és már fel is kelt én pedig lementem a konyhába. Úgy döntöttem, hogy tükörtojást csinálok mellé pedig egy kevés zöldséget eszünk.

Már a tojások elkészültek, amikor Adam lejött. Nem ismertem rá. Olyan menő volt és helyes.

-Jól nézel ki-dicsértem meg az öltözékét.

-Hála neked.

-Van benne valami-kivittem az asztalra a tálakat és leült a helyére-Mindjárt hozok egy kis zöldséget és kenyeret.

Gyorsan felaprítottam 3 darab paradicsomot és szeltem egy kevés uborkát. A kenyeret pedig kivettem a kenyértartóból.

-És így már tökéletes is-mondtam, amikor leraktam az asztalra ezeket-Jó étvágyat!

-Jó étvágyat!-mondta és elindult a konyhába. Az egyik fiókot kihúzta, kivett belőle két villát és hozott két poharat-Nem eszünk kézzel!

-Igaz-elvettem tőle az egyik villát és egy poharat.

-Ma igazán át kéne olvasni a forgatókönyvet-mondta, miután bekapott egy paradicsomot.

-Igen. Bár mondjuk nincs nagyon kedvem hozzá.

-A szövegtanulást sosem szerettem. Egyrészt azért, mert gyakran hosszú szövegeket kell megtanulni. Másrészt, azért, mert ha valamit valaki elront, akkor kezdhetjük előröl.

-Ez rossz része. De mondjuk van jó. Nem tudom mennyire az, de szerintem az.

-És mi az?

-Az, hogy van amikor elneveted magad. Vagy akkor, amikor megbotlik a nyelved egy szóban, vagy amikor valaki úgy néz rád. De szimplán akkor is, amikor rád jön-elkezdtünk nevetni.

-Ez rám nagyon jellemző. Képes vagyok akár a semmin is nevetni, olyan pozitív személyiség vagyok. De te amúgy milyen vagy? Mármint milyennek gondolod magad?-tette fel a kérdést.

-Ha mondanék valamit, akkor egoista lennék.

-Ugyan! Az, hogy elismered magadról, hogy kedves vagy, gyengéd, és izmos az nem egoista viselkedés.

-Dehogynem.

-Na jó. Talán egy picit. De amikor egy barátkozásnál megkérdezik tőled, hogy milyen személyiség vagy, akkor te mit válaszolsz?

-Nézzük csak. Kedves vagyok, őszinte, barátságos személyiség és érzékeny.

-Ez mind igaz.

-De most te jössz! Te milyen személyiség vagy?