𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•

🎬👬27. 𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥-𝔸𝕕𝕒𝕞🎬👬

-Végre!-átültem John ölébe és csókolózni kezdtünk-Ez egy örökkévalóság volt nélküled.

-Olyan volt ez számomra, mint-mondta két csók között-az éhség. Meghalok nélküled.

-De most itt vagyok-a nyelveink csatákat vívtak. Hol az ő szájában, hol az enyémben-Gyere csak!

Felálltam és ő is. A pólójánál fogva húztam és hol meg csókoltam, hol nem.

-Mire készülsz, Édesem?

-Felkészülök-amikor odaértünk az ajtóhoz, a kulcsot elfordítottam a zárban.

-De okos vagy-mondta és az ajtónak nyomott.

-Csak elővigyázatos-felkapott és fel akart vinni a lépcsőn-Ne, most ne a szobában!

-Akkor hol, Édesem?-elkezdte csókolni a nyakamat.

-Mondjuk a könyvtárban? Az íróasztalon?

-Benne vagyok!-elindultunk a könyvtár felé. John a lábával belökte az ajtót és az egyik kezével elengedte a combom. Bezárta az ajtót-Csak, hogy ne menekülj el.

-Előled? Soha!-a nyelvemet a szájába tettem és John ráharapott. Erre nem számítottam. Mosolygott közben. Egy újabb vad kaland következik.

Az asztalra fektetett, ahol legelőször haraptam meg az ajkát, és felmászott hozzám. Nem feküdt rám, hanem a kezével kétoldalt megtámasztotta magát. Az egyik lábamat feltettem a derekába, ő pedig a tenyerével megfogta a combom, majd egyre lejjebb csúszott a fenekemre. Ott megállt és jól megmarkolta.

-Eszméletlenül jó segged van-jegyezte meg.

-Akkor vedd is majd hasznát-elkezdtem lehúzni a pólóját. Amikor már levettem, eldobtam és a felsőtestét kezdtem puszilgatni. Az ujjaim az övéhez vándoroltak és kicsatoltam azt-Tedd, amit tenned kell!

Rólam is levette a pólót és eldobta. Leszállt az asztalról és lehúzta a rövidnadrágom, az alsómmal együtt. Letolta a nadrágját és gatyáját, közelebb húzott magához, széttártam lábaim, azokat John még jobban széthúzta, majd a farkával már meg is találta a behatolási pontot. Nem használta hozzá a kezét. A farkával olyan pontosan belém hatolt, hogy az már fájt.

-Készen állsz, Édesem?-a tenyereit lecsúsztatta a derekamra és jó erősen megfogta.

-Csináld!-a derekamnál fogva lassan ráhúzott a 20 centis dákójára-Juj!

Nagyon fájt. Olyan hosszú volt és olyan sokáig tartott, hogy már egy könnycsepp folyt le az arcomon, amikor megéreztem az ő derekát. Tövig belém nyomta.

-Jól vagy?-kérdezte-Ha nem, akkor most azonnal abbahagyjuk.

-Múltkor is kibírtam, most is ki fogom bírni.

-De ez nem arról szól, hogy most bírod-e vagy sem. Hanem arról, hogy tudnunk kell, hogy kell leállni.

-Ezt miért mondod?

-Én felnőtt vagyok. Ez nekem nem megerőltető, de neked igen.

-Engem nem érdekel a korkülönbség! Engem csakis te érdekelsz! Szeretlek, John!

-Én is szeretlek, Adam!-megpuszilta a hasam.

-Kérlek! Folytasd!-elkezdte lassan kihúzni a farkát, majd óvatosan visszatolta, közben pedig engem nézett, hogy hogyan bírom a fájdalmat.

-Mehet gyorsabban?

-Menjen!-elmosolyodott és eszméletlenül gyorsan kezdett baszni. A seggem csak úgy csattogott. Megmarkoltam az asztal két szélét és hátra szorítottam a fejem, hogy nehogy ordítsak, de nem bírtam ki-JOHN!

-Mindjárt! Csak egy kicsit!-még erősebben nyomta, majd lelassult. Az utolsót jó mélyen belém nyomta és bennhagyta. Lüktetett a dákója. Belém élvezett. Forró testével rám hanyatlott.

-Jól vagy?-kérdeztem.

-Igen. És te?

-Én is, csak kicsit-levegőt vettem-elfáradtam.

-Ez érthető, mert én is.

-Szerintem én megyek és lefekszem aludni.

-Megyek veled-felkapott és felvitt a szobába. Együtt lefeküdtünk az ágyba és betakaróztunk, mert nem volt rajtunk semmi ruha.