𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•

🎬👬3. 𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥-𝔸𝕕𝕒𝕞🎬👬

A ház teljesen fehér volt. Három emeletes fehér ház. Nagyon menő ház.

– Azta...

– Ez lesz az otthonod. Gyere! – mondta és bementünk az ajtón. Egy hatalmas előtérben voltunk. De ez nem csak az volt. Előtér, étkező és konyha volt egyben.

A helyiség bal oldalán egy lépcső volt, ami az első emeletre vezetett. Nem volt rajta semmilyen korlát és a lépcsőfokok fából voltak. A falból nyúltak ki.

– Gyere utánam! – mondta és felment a lépcsőn. Egy kis ideig még nézelődtem, de utána eredtem.

Mikor felértem ott állt velem szemben és a cuccaim nem voltak nála.

– A cuccom? – kérdeztem, mikor már „egy szinten" voltunk.

– Itt vannak – elfordult és a mögötte lévő szobába mutatott. Ajtaja nyitva volt és így beláttam – Én egy emelettel feljebb lakom. Ha kell valami, csak szólj. Készítek valami kaját.

– Oké – mondtam, dobott egy enyhe mosolyt és már le is ment. Bementem a szobába és egy hatalmas francia ágy fogadott. Fehér takaró, fehér párna, fehér lepedő. És körülötte minden más is fehér volt. Jobb oldalt volt egy hatalmas gardrób. Kinyitottam az ajtót és akkora hely volt, hogy három ember állva elférne benne. Kinéztem a folyosóra és minden más is fehér volt. Kimentem és jobbra egy hosszú folyosó volt, kétoldalán néhol ajtókkal. Balra pedig 2 – 2 szoba volt egymással szembe. Ez nem folyosó volt. Egy négyzet alakú tér. Középen egy ülőalkalmatossággal.

John azt mondta, hogy ő egy szinttel feljebb lakik. Megnézem, hogy milyen a szobája. A lépcső ugyan olyan volt, mint a másik. Mikor felértem, nem volt ott semmilyen ajtó. Bal oldalon, egy kisebb fal takart el mindent. A szobája hatalmas volt. Akkora volt, mint, az első szint. A jobb felén egy bőrkanapé volt, mellette kétoldalt fotelek. Ez a hely inkább a nappalira emlékeztetti az embert. A másik oldalon pedig maga a szoba volt. A lépcsőhöz közel volt egy francia ágy fehér ágyneművel. A szoba végén egy erkély volt. Kimentem és amikor lenéztem, egy medence volt odalent. Ezt eddig, hogy nem vettem észre?

– Vigyázz, ki ne ess! – egy kéz megragadta a derekamat és felemelve előre nyomott, hogy leesek. De elengedett.

– Maga nor...

Mikor megfordultam, John állt ott. Talán 5 centire tőlem és nevetett.

– Kérlek tegezz. Nem vagyok öreg.

– Normális vagy? A szívbajt hoztad rám.

– Ne haragudj! Nem akartam. Hogy tetszik a ház?

– Elég menő. Főleg a te szobád.

– Köszi.

– Egyedül élsz itt?

– Igen – mondta és elindultunk befelé.

– Miért?

– Mert a családom kitagadott, és nincsen barátnőm.

– Téged kitagadott a családod? – kérdeztem vissza meglepődötten.

– Igen.

– Miért?

– Erre most nem szeretnék válaszolni.

– És miért nincsen barátnőd?

– Mert nem vagyok csajozós típus.

– Na, ne!

– Mi az? – kérdezte.

– Te vagy John Wend. Egy híres színész, aki már számos filmben és sorozatban szerepelt és nincs egy lány se az életedben. Pedig helyes vagy, menő és erős. Nem értem a mai lányokat. Ha lány lennék, őrülten szerelmes lennék beléd. Nem mintha most nem – Úristen! Miket mondok – Mármint... Nem lehet, hogy nincs senki.

– Már pedig nincs – válaszolta és levette a pólóját.

Olyan jó teste volt. Csupa izom. Kockás has, kockás mell, nagy bicepsz és izmos hát. Egy tökéletes férfi egy tökéletlen világban.

– Azta – csúszott ki a számon.

– Mi azta? – kérdezte, felém fordult és közelebb jött hozzám.

– Semmi, semmi – talán 3 centire volt tőlem – Szerintem most elmegyek kipakolni a ruhámat.

– Oké – távolodott el tőlem. Gyorsan elhagytam a szobát és lefutottam a lépcsőn a szobám felé.

„Mégis mi van velem?"

Ez a kérdés zaklatott egész végig, miközben a ruhákat pakoltam ki.