𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•

🎬👬35. fejezet-Adam🎬👬

Hátra dőltem, de nem zuhantam sokáig. Egy kéz kapta el az enyémet. Felnéztem és John volt az. Egy kilógó gerendába kapaszkodott. Felhúzott és hagyta, hogy én másszak fel elsőként. Mikor fent voltam a földre ültem és néztem, ahogy John átmászik a korláton. Leguggolt elém.
-Jól vagy?
-John...
-Mi az?
-Te utánam ugrottál.
-Persze, mert szeretlek-magához húzott és megcsókolt-Soha többet ne csinálj ilyen marhaságot. Ne tedd ezt magaddal, de legfőképpen velem ne!
Sírni kezdett és egymás után töröltem le a könnyeit. Az arcán így vérvonalakat húztam.
-Ha meghaltál volna, akkor én abba bele rokkantam volna. És én is ezt csináltam volna. Meghaltam volna, csakhogy veled lehessek. Értsd meg!-megragadta a kezeim-Csak veled tudok élni. Te adod meg nekem minden egyes nap, amióta csak itt vagy, azt a dolgot, amit reménynek hívunk. Amikor rád nézek tudom, akkor tudom, hogy van remény. Egy szebb élethez, egy jobb élethez. Ezért most én kérlek arra, hogy ne hagyj el!
-Nem foglak. Soha többé-magamhoz öleltem a fejét és megpusziltam. Ezt ő szokta nekem csinálni, de most erre neki nagyobb szüksége van-Szeretlek, John és nem hagylak el.

Kb. még fél óráig odakint sírtunk, majd bementünk a szobába. John elkezdte bekötni a kezem és kivenni az apró szilánkokat a kezemből.
-Nagyon megrémültem, amikor megláttam, hogy belemarkoltál az üvegbe. Azt hittem, hogy meg vagy őrülve. Nem fájt?-kérdezte, amikor kihúzta az utolsó szilánkot.
-Ez az utolsó igen.
-Nem ez. Hanem az, amikor belemarkoltál.
-Nem emlékszem. Csak belemarkoltam és kidobtam. Ha fájt is, tudom, hogy hülyén hangzik, de nem éreztem.
-Ezt soha többet ne csináld, okés?
-Okés-megpusziltam a borosdás arcát.
-Ma meg kellene borotválkoznom.
-Szerintem pedig nem kellene. Így csak még vonzóbb vagy-az orromat a borosdáihoz dörgöltem.
-Ezt ne csináld-húzta el a fejét.
-Miért?-közelebb hajoltam és folytattam, amit abbahagytam.
-Mert ilyenkor, tudod be...
-Beindulsz?
-Egy kicsit-befejezte a kötözést és felém fordult. Az orrom a szájához ért. Csak néztük egymás csillogó szemekkel. Olyan szinten elmerültem a szemeiben, hogy észre sem vettem, hogy megcsókolt. Hirtelen elhúzódtam, pedig nem akartam. Lehajtotta a fejét-Bocsi.
-Nem gond-leguggoltam elé, hogy szemébe tudjak nézni-Csak legközelebb figyelmeztess, hogy túl csábítóak a szemeid.
Megcsókoltam és John a fejét feljebb kezdte emelni, én megemelkedtem, majd szépen lassan hátra döntöttem. Én voltam most felül. Most az egyszer. Lejjebb vittem a számat.
-Most én kényeztetlek, okés?
-Okés-mondta és amikor megcsókoltam a nyakát. Éreztem, ahogyan a pulzusa egyre gyorsabb lesz. Kidugtam a nyelvem és elkezdtem nyalogatni a nyakát-Ez csikiz.
-Bírd ki. Ne légy puhány!
-Nem vagyok az-mondta és átfordított. Újra én voltam alul és a bicepszét fogtam, miközben Ő is a nyakamat kezdte nyalogatni.
-Rohadt nagy bicepszed van-jegyeztem meg.
-Köszönöm, Édesem!
-Nincs mit, Drágám!-fogtam és visszafordítottam-Ugyanakkor én sem vagyok puhány.
-De nagy erőre kaptunk.
-Hát igen. Nekem a szereteted adja az erőt. És neked mi adja az erőt?
-Nekem?
-Igen, neked-nyalogattam a nyakát.
-Nekem minden egyes csókod ad erőt. És persze minden egyes közös szexünk.
-Azta! Ennyire tudtok egymásnak bókolni?-kérdezte egy ismerős hang. Oldalra néztünk és Cassandra állt ott, mellette pedig a többiek. Nem jöttek feljebb, csak ott álltak a lépcsőn.
Felpattantunk és elkezdtük összepakolni a kötszereket.
-Egész pontosan mióta is vagytok itt?-tettem fel a kérdést.
-Úgy nagyjából 20 perce. Amikor elkezdtétek a csókolózást és lefektetted John-válaszolt Trevor.
-20 perce?-kérdezte vissza John-Ennyi ideig...
-Kényeztettétek egymást-fejezte be Katy.
Ez azért egy kicsit durva.
-És ki engedett be titeket?-kérdezte John és elindult feléjük.
-Itt hagytam a kabátom-mondta Trevor.
-Nem is volt rajtad kabát. És most sincs nálad. És ahhoz miért kellett a többieknek is jönniük?-kérdezte John úgy, mint aki mindjárt megöli őket.
-Valójában kíváncsiak voltunk, hogy mi van Adammel. Hogy hogyan nyugtatod meg-mondta el az igazságot Nathan.
-Arra vannak módszereim-egy pillanatra felém nézett, mosolygott és kacsintott, amitől szerintem elpirultam, mert lenéztem a földre. Majd visszaszegezte rájuk a mérges tekintetét-De egy kérdésre még mindig válaszoltatok. Ki engedett be titeket?
-Hát...
Trevor belekezdett volna, de John elindult felé, amitől megijedt.
-Ki engedett be titeket?
-Senki-kezdett hátrálni a többiekkel együtt.
-És ki fog titeket kidobni innen, ha nem mentek ki magatoktól 5 másodpercen belül?
Lerohantak a lépcsőn és John elkezdett visszaszámolni.
-Öt... Négy-felém fordult és közeledett-Három... Kettő... Egy...
Az ajtó becsukódott. Elmentek. John felkapott és a falnak nyomott.
-Végre elmentek-mondta és megcsókolt.
-Tudod, néha nagyon félelmetes tudsz lenni.
-Neked nem kell félni. Veled ígérem, hogy megpróbálok kedves lenni.
-Megpróbálsz?
-Igen-mondta és beleharapott a nyakamba.
-Ez fáj-mondtam és kiengedte a bőröm-Ezt miért kaptam?
-Éhes vagyok.
-Ezért?
-Ezért. Kívántam az Édeset.
-Jaj, te! De én nem harapok a nyakadba.
-Miért nem?
-Mert túl Drága lenne az, hogy beleharapjak John Wendbe.
-De attól még belém haraphatsz.
-Nem, mert túl sokat jelentesz a számomra.
-Te annyira cuki vagy, amikor bókolsz.
-Te sem mondhatsz mást-a nyakába haraptam.
-Ez az! Ne hagyd abba!-elengedtem-Ne már!
-Neked ez nem fáj?
-Nem.
-Tényleg nem?
-Tényleg nem.
-Már meg akartam kérdezni, de mindig elfelejtettem. Mi történt a csodaszép arcoddal?
-Nézz balra!-oldalra néztem és széttört üvegek voltak a földön-Kendall végighúzott a szekrényen és némelyik üveg megvágott.
-Csak kerüljön a kezeim közé. Én is megfejelem és egy szikével megvágom az arcát olyan szinten, hogy az anyja sem fog ráismerni.
-Én Hősöm.
-Nem, mert te vagy az én hősöm. Tegnap te mentettél meg. És ezt köszönöm.
-Te is megtetted volna.
-Hát...
-Nem?
-Beszéljük meg egy kis puding mellett. Nem is ettem szinte semmit belőle.
-Én sem ettem. Akkor menjünk!-elindult lefelé a lépcsőn, úgy, hogy még mindig fogott.
-Azt mondtam, hogy menjünk, nem azt, hogy vigyél.
-Azok után, hogy le akartad magad vetni az erkélyről nem raklak le. Sőt. El sem engedlek magamtól egy percre sem-a seggemre csapott a nagy tenyerével.
-Már eleve fáj a seggem a szextől, de még ráteszel egy lapáttal.
-Adjak rá egy gyógy puszit?
-Kérlek!
-Miután megettük a pudingot meg is kapod.
-De a puding után szöveget kellene tanulni.
-Akkor azután-leértünk a földszintre.
-A halogatásban bajnok vagy.
-Vagyunk...
-De szeretlek!
-Én is szeretlek!-megcsókolt és leült velem az egyik székre.