𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•

🎬👬17. 𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥-𝔸𝕕𝕒𝕞🎬👬

Mielőtt még felemeltem a fejem, gyorsan lenyeltem a spermát. John a fejét a párnába süllyesztette és becsukta a szemét.

-Csak adj egy percet-mondta.

-Okés-mellé feküdtem és a mellkasára helyeztem a fejem-Lehetne egy kérdésem?

-Már meg volt-mondta ezúttal nevetve-Csak viccelek. Mondd! Vagyis kérdezz.

-Fogok suliba járni?

-Akarsz suliba járni?

-Hát igen. Tudod, mint az összes többi, velem egykorú gyerek. Nem hagyhatom abba a tanulmányaimat.

-Én nem járnék, de most rólad van szó. Meglátom mit tehetek ezügyben, okés?

-Okés.

-De most-velem együtt felkelt és maga alá gyűrt-Velem vagy és senki mással.

-Szeretlek, John!-simogattam az arcát.

-Szeretlek, Adam!-megcsókolt és ránk húzta a takarót.

Reggel már a madarak csicsergése hallatszott. John mellettem feküdt és aludt. Egész pontosan alattam feküdt, mert rajta aludtam, szokás szerint. John ébredezni kezdett.

-Jó reggelt!-pusziltam meg az arcát, ami kezdett borosdás lenni.

-Jó reggelt!-maga alá gyűrt és hosszan megcsókolt. Mikor elengedett, mosolygott.

-Na jó! Hol van?

-Ki?

-Hát John. Mit csináltál vele?

-Én vagyok az és nem csináltam vele semmit.

-Hazudsz! Te nem az igazi John vagy.

-És ezt miből gondolod?

-Az igazi John biztos nem aludt volna velem eddig.

-Most, hogy mondod... Tényleg elment, mert dolga akadt.

-És mégis milyen dolga, ha szabadna kérdeznem?

-A szerelmével kell romantikáznia.

-Ezt vegyem úgy, hogy megcsal?

-Igen. De nem Ő, hanem a szemed-ismét megcsókolt és én pedig a nyaka köré fontam a kezeim. Hamar elengedett-Volna kedved úszni?

-Miért is ne!-mondtam és kipattantunk az ágyból. John odaadta az egyik fürdőgatyáját és a hátán levitt a medencéhez.

Mikor kiértünk leugrottam róla és a medence széléhez álltam.

-Milyen mély?-kérdeztem.

-Másfél méter.

-Az jó-háttal fordultam és készülődtem, hogy hátra dőljek, de John megfogta a kezem.

-Te meg mit csinálsz?

-Beesek a vízbe.

-Én ezt még soha nem csináltam. Ugrani beleugrottam, de háttal még nem estem bele.

-Akkor csináljuk együtt!-magam mellé húztam.

-Nem is tudom.

-Akkor állj ide!-most elém húztam. Az arcára tettem a kezem.

-Most mit akarsz?

-Csak fogj meg valahol! A derekamnál, vagy ahol akarsz-a seggemre tette a kezét-Na a kis Rómeó!

-Te mondtad, hogy ott, ahol én akarom.

-Igaz. Bízol bennem?

-Hát persze-megcsókoltam és elkezdtünk dőlni. Amikor a vízbe értünk, elengedtük egymást és felmentünk a felszínre-Te Úristen!

-Jól vagy?

-Igen. Nagyon.

-Ugye nem ijedtél meg nagyon?

-Én ugyan nem-közelebb mentem hozzá és megcsókoltam.

-Legközelebb egyedül csinálod.

-Nem.

-De miért nem?

-Mert veled sokkal jobb-a víz alatt is fel tudott emelni és a lábammal átkulcsoltam a derekát.

-Neked leér a lábad?

-Igen. De most ezzel ne foglalkozzunk-megcsókolt és feljebb emelt. Már a derekam kint volt a vízből, a kezeimmel pedig a hajába túrtam.

-Egy tökéletes ember vagy ebben a tökéletlen világban-mondtam, mikor elszakadtam tőle.

-Köszi, de miért?

-A tulajdonságaid és még sok minden más is jó benned. Egy tökéletes ember vagy. Legalábbis számomra.

-Mi az a „sok minden más"?-válasz helyett a szemébe néztem és mosolyogtam-Mik azok?

Nem értette.

-Na vajon mik azok?

-Nem tudom.

-Dehogynem! Gondolkozz már! Bár mondjuk nem is kellene-kacsintottam egyet.

-És még én vagyok perverz egyesek szerint-végre megértette-Ezek szerint téged még nem ismernek. De majd fognak.

-Nem, nem kell. Elég, ha te ismersz-elengedtem és hátra dőltem, bele a vízbe. Megfordultam a víz alatt és John hasához úsztam az ajkaimmal megérintettem őket, mintha megcsókoltam volna a kockáit, majd elúsztam a medence másik végébe. Ott jöttem csak fel a víz alól. Kimásztam és a medence szélére kiültem-Itt vagyok!

John engem keresgélt körbe-körbe, hogy hova úsztam. Mikor meglátott elmosolyodott és elmerült a vízben. Láttam, ahogy felém úszik, majd kiemelkedett a vízből.

-Talán megijesztettelek?

-Nem. Csak kerestelek, hogy amikor legközelebb jössz, akkor felkapjalak-feljebb emelkedett, én pedig lejjebb és adtunk egymásnak egy apró csókot-Úszok még pár hosszt és mehetünk, okés?

-Okés-már a vízbe is vetette magát. Miközben ő úszott eszembe jutott, hogy én még egész életemben, soha senkitől nem kaptam ennyi szeretetet, mint tőle. Na, meg persze csókokat.