𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•

🎬👬19. 𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥-𝔸𝕕𝕒𝕞🎬👬

-Úgy tűnik igen-az én telefonom megnézte a hozzászólásokat-Mindenki azt írja, hogy sok boldogságot és, hogy milyen cukik vagyunk. És már 600 ezer kedvelést kaptam.

-John!-böködni kezdtem.

-700 ezer.

-John!

-Mi az?-előre mutattam. Vagy 100 ember futott felénk.

-Irány a kocsi! Most!-mondtam, John az asztalra tett 10 dollárt és bepattantunk a kocsiba-Siess! Gyorsan!

-Igyekszem-beindította a motort és hihetetlen gyorsasággal tolatni kezdett és a sarkon elfordította a kormányt, amitől megpördült a kocsi. Amerre fordultunk, arra hajtottunk el.

-Te úristen!-kezdtem megnyugodni-Megvan mindened?

-Igen.

-De az én telefonom nem. Basszus! Otthagytam.

-Nem, nálam van. Mindkettő nálam vagy.

-Jó, akkor jó.

-Mondd csak! Neked kezdetben ilyen volt?

-Igen, de akkor a forgatás helyszínét rohanták le.

-Egy biztos. Egy hónapig ki nem teszem a lábam a házból.

-Jövő héten forgatás és akkor márpedig ki kell jönnöd. És ha suliba akarsz járni.

-De jó! Várjunk egy percet! Most akkor érted rajonganak, nem?-nem szólt semmit-John!

-Most főként téged akarnak és nem engem. Azt akarják megtudni, hogy hogyan történt, mikor, mit csináltunk meg ilyenek.

-Szóval az ilyen tabu dolgok.

-Igen. Személyes dolgok-egy telefon csippant meg. John kivette a telefont a zsebéből és odaadta nekem-Ez a tiéd.

-De jó!-nem nagy örömmel vettem át-Közel 800 ezren akarnak követni. Engedélyezzem?

-Te döntöd el.

-Ez időbe fog telni.

-Időd most rengeteg lesz, mert tennünk kell egy óriási kerülőt.

-Miért? Mekkora az a kerülő?

-A miért kérdésedre a válasz ott van az orrod előtt-a fékbe taposott. Felnéztem és megláttam a rengeteg tömeget, amint felénk fut. Mondtam volna, hogy üssük el őket, de mégiscsak emberek. John-nak nem kellett mondani, gyorsan tolatni kezdett, jobbra rántotta a kormányt, amitől megpördültünk és a velünk szembe lévő utcába behajtott. Olyan gyorsan ment, hogy inkább eltettem a telefont és bekötöttem az övemet, amit eddig nem-És a mekkora ez a kerülő kérdésedre a válasz pedig 40 km. Ami jobbik esetben fél óra út.

-Mi az, hogy jobbik esetben?

-Ha nem alakul ki dugó, vagy nem állják utunkat a rajongók-bevett egy éles kanyart, befordult a sarkon, majd még jobban a gázba taposott.

-Tudod, hogy kell irányítani. Nem is kicsit-dicsértem meg.

-Köszi, de nem csak itt irányítok-felém fordult és kacsintott.

-Ilyenkor is erre gondolsz?-elkezdtem nevetni-Egy csorda ember üldöz minket és te erre még mindig...

-Csak az igazat mondtam-ő maga is nevetni kezdett-Mondd, ha hazudok.

-Hazudsz.

-Micsoda?-egy újabb kanyart vett be.

-Igazad van. Igazad van. Csak többet ne vegyél be ilyen kanyart, kérlek!

-Rendben, Édesem!-újabb kanyar élesen.

-John! Ilyenkor egyszerre hozod rám a szívbajt és a hányingert.

-Bocsi, nem áll szándékomba-újra fordultunk.

-Most komolyan nincs egy olyan út, amin nincsenek kanyarok?

-Itt nincs. Ez New York, Édesem. Sok utcával, negyeddel és hatalmas épületekkel.

-Jó, jó! Csak vezess!

-Igenis!-kanyart kanyar követett. Ha hazaérünk, lehetőleg egyben, én úgy elhányom magam, ahogy még senki.

John-nak igaza volt. Fél óra alatt hazaértünk. Ez idő alatt vagy 30 kanyart bevettünk. Nem akartam kiszállni a kocsiból, mert féltem, hogy összeesem.

-Szállj már ki!-nyújtotta kezét John, hogy szálljak ki a kocsiból.

-Én ugyan nem.

-Miért nem?

-Mert, ha kiszállok, akkor 100%, hogy összeesek, vagy ne adj Isten, elhányom magam.

-Szállj ki! Ígérem, hogy nem fogsz összeesni. Elkaplak és fel is viszlek. Ha meg hánysz, akkor rám fog rókázni, okés?-ez aranyos tőle, de ezt akkor sem tehetem meg. Csak három napja ismerem és most rókázzam le. De tudtam, hogy komolyan gondolja.

-Okés-kitettem az egyik lábamat, majd a másikat. Lassan megemelkedtem, el akartam indulni, de elvesztettem az egyensúlyom és John karjaiba estem-Tényleg elkaptál.

-Mondtam, hogy elkaplak. És azt is, hogy felviszlek-felkapott, úgy mint egy mennyasszonyt és bevitt az ajtón.

-Össze sem vagyunk házasodva-jegyeztem meg nevetve.

-Még...