𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•

🎬👬22. 𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥-𝕁𝕠𝕙𝕟🎬👬

Ledobtam a törölközőt a földre. Ránéztem Adamre, de ő csak a tüzet figyelte.

-Sajnálom.

-Mit?-kérdezte.

-Amit tettem. Mindent.

-Értem.

-Kérlek ne beszélj már így!-kezdtem kicsit kiborulni.

-Hogy?

-Hát így. Csak egy szót mondasz, semmi többet.

-Kéne többet mondanom? Most örülsz? Többet is mondtam.

-Nem erről van itt a szó.

-Akkor miről?

-Tudom, hogy hibát követtem el és sajnálom-letérdeltem elé-De kérlek! Nagyon szépen kérlek, bocsáss meg! Ígérem, hogy soha többet nem fog előfordulni.

A fejét oldalra fordította.

-Kérlek, ne tedd ezt velem!-mikor visszafordult, az arca könnyektől csillogott.

-Akkor te se velem-áttette az italát a másik fotelbe, lehajolt hozzám és megölelt. Visszaöleltem és Adam elkezdett lejjebb csúszni a székről. Lábaimat kinyújtottam és hagytam, hogy ráüljön. A lábait széttárta én pedig közelebb csúsztam hozzá. Erősen magamhoz húztam és egy könnycseppet éreztem lefolyni az arcomon-Kérlek, soha többé ne csináld ezt!

-Nem fogom. Ígérem-mondtam.

-Ha téged elvisznek a rendőrök és elítélnek mit tudjam én hány évre, akkor én nem tudom mit csinálok magammal.

-De nem fognak. Mondtam már, hogy nem tesz feljelentést.

-Én veled akarok lenni. Mindig. Nem akarok egy percre sem magányos lenni.

-Nem leszel az-kicsit elengedtem, ameddig megpuszilom, de utána már visszahúztam a keblemre.

-Szeretlek-mondta ki sírva.

-Én is szeretlek.

Még egy óráig a földön ölelkeztünk és ittuk a kávénkat. Annyi változás történt az ülő helyzeten, hogy fordítva ültünk. Adam volt a tűznek háttal, én pedig a fotelnek dőltem. Adam a fejét a mellkasomon pihentette.

-Mit tennél, akkor ha megtiltanák azt, hogy mi együtt legyünk?-tette fel a kérdést.

-Bármit megtennék, hogy velem legyél, de ezt a mai nap után inkább hagyjuk.

-Rendben-sokáig csak némán ültünk, de Adam megtörte a csendet-Félek.

-Mitől?

-Jobb kérdés lenne, hogy kitől.

-Akkor kitől?

-Az apámtól. Félek, ha egy kettesért annyira megvert, akkor mit tesz, ha ezt megtudja. Talán megöl-felemeltem a az állát, hogy a szemembe nézzen.

-Ez soha nem fog megtörténni. Ne is gondolj rá! Én megvédelek-megcsókoltam, de nem éreztem azt, hogy viszonozza. Nem éreztem azt a szenvedélyt-Ha hozzád mer nyúlni, akár egy ujjal is, én ölöm meg. Láttad, hogy mire vagyok képes, nem?

Válasz helyett bólintott, majd lehajtotta a fejét a mellkasomra. Újra felemeltem a fejét.

-Ha kell, a testemmel védelek meg. Az életem árán is védeni foglak. Szembe megyek a világgal érted-most ő csókolt meg engem.

-Köszönöm-mondta és visszatette a fejét a mellemre-Miért nem viszonoztad a csókom?

-Egyrészt azért, mert te se az enyémet. Másrészt pedig azért, mert túl rövid volt. És a minimum az...

-... egy perc-fejezte be helyettem a mondatot-Tudom.

Felült és az arcomra tette két kezét.

-De ez mostantól változni fog, okés?

-Okés-közelebb hajolt, de még nem csókolt meg.

-A minimum az 2 perc és a maximum pedig legyen...

Kicsit elgondolkozott.

-Örökké. Meddig bírod, Drágám?

-Nem is tudom. Megpróbállak örökké csókolni.

-Ide határozott döntés kell, nem egy megpróbálom. Újra felteszem a kérdést. Meddig bírod, Drágám?

-Örökké...

Az ajkait az enyémhez érintette és már kezdetét vette az örökké tartó, vad csókolózás. Adam kicsit fölém emelkedett én pedig a fenekére tettem a két hatalmas kezem. A feneke pont akkora volt, mint a kezem. Elkezdtem masszírozni és csapkodni. A jobb mutató ujjammal alulról felfelé végig húztam azt a mélyedést, ahol a segge ketté válik. Fent, a derekánál, az alsóba csúsztattam a kezem és az ujjammal elkezdtem körkörösen masszírozni a végbélnyílását.

-Mit akarsz tenni?-kérdezte, amikor elengedte a számat és a gatyájában lévő kezemre rakta az övét.

-Hát...

Nem hagyta, hogy befejezzem.

-Miket beszélek én itt!?-elkezdte a nyakamat csókolgatni, de hamar visszatért a számra-Tegyél velem azt, amit akarsz. A tiéd vagyok.

-Te mondtad...

Az ujjam mellé raktam még egyet és behatoltam. Adam megemelkedett és a teste egyre jobban megfeszült, ahogyan egyre mélyebbre nyomom az ujjaim.

-Jó nagy ujjaid vannak-mondta Adam és visszatért a számra. Én eközben az ujjamat húztam ki és be. Hol fájt neki, hol nem.