𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•

🎬👬31. fejezet-Adam🎬👬

Kinyitottam a szemem és minden csupa fehér volt. Gép csipogását hallottam. Az egyik karom nagyon fájt. Ránéztem és láttam, hogy csövet vezettek belé. Követtem a csövet és kiderült, hogy infúzióból ered. A másik karomra egy súly nehezedett. John volt az. A kezemet két kezével szorította és a fejét ráhelyezte. Sírt.
-John...
-Adam-felkapta a fejét és könnyes szemekkel rám nézett. Az arca sebekkel volt néhol tarkítva.
-John-sírni kezdtem.
-Adam-magához húzott és erősen ölelt, miközben én csak zokogtam-Mi történt? Mondj el mindent! Az elejétől a végéig.
Nyílt az ajtó és egy rendőr jött be rajta.
-Hogy van, Mr. Wend?-kérdezte a rendőr, de John nem válaszolt-Mr. Wend, talán nem érzi jól magát? Milyen súlyos agyrázkódás érte Önt?
-E-engem?
-Igen, Önt Mr. Wend-Johnra néztem. Ehhez majd még lesz egy két szavam.
-Jól vagyok, köszönöm!
-Ha nem bánná, most kérdéseket tennénk fel Önnek-bejött egy másik rendőr is és húzott valakit maga után. Kendall.
-Most azonnal vigyék ki!-feljebb emelkedtem az ágyon-Nem hallották? Most azonnal vigyék ki!
-Sajnos muszáj lesz eltűrned-mondta John.
-Sajnos muszáj lesz eltűrnie téged-vágott vissza Kendall.
-Én megöllek, te mocsok!-elkaptam John karját-Ne, hagyd!
-Köszönjük, Mr. Wend, hogy leállította a férjét-mondta a Kendallt fogó férfi.
John ismét menni akart, de visszarántottam.
-Azt mondtam, hogy hagyd! Majd én-kitéptem az infúziót a karomból, kipattantam az ágyból és rávetettem magam-Te rohadék! Hogy merted?
John visszahúzott és leültetett az ágyra.
-Szóval így értetted, amikor azt mondtad, hogy vad. Ez tetszik-kacsintott és puszit küldött-Tali az ágyban, Édesem.
-Ne hívd így!-most a rendőr állt kettőjük közé-Csak én hívhatom így.
Ebben igaza volt. Na, meg persze abban, hogy vad vagyok. De persze nem olyan értelemben, hogy nekirontok az embernek. John már tapasztalta és más nem is fogja.
-Ebből elég lesz, uraim! Csak pár kérdést teszünk fel és már vittük is-mondta és John távolodni kezdett-Első kérdés: Mi történt? Kérem, mondja el alaposan és tisztán.
-Aludtam. Lázas voltam és John elment. Amikor felkeltem ez az alak volt rajtam.
-Tudod a nevem, Édes-a rendőr egy sokkolóval kicsit megrázta.
-Köszönöm, biztos úr! Rajtam volt. A kezeimet a falhoz szorította és meg akart csókolni, de nem hagytam. Legurultam vele az ágyról. Amikor elindultam a lépcső felé, akkor elkapott és az ágyra dobott. Meg akart csókolni, de ezt sem hagytam. Tökbe rúgtam. Ezt követően elszabadultam. Legalábbis azt hittem. Felrúgott, felvett a földről és a kezemet a nemiszervére tette és azt mondta, hogy ez csak értem fog lüktetni, amikor... Szóval értik. Egy vázát vágtam a fejéhez és lerohantam a lépcsőn, de megbotlottam. Tovább haladtam és a lépcsőnél...
Nem tudtam befejezni. Ez már nem ment. Sem John előtt, sem pedig a rendőrök előtt.
-A legjobb részt ne hagyd ki, Édes!-mondta Kendall-Én élveztem, és te?
-Ez miről beszél?-kérdezte és lefelé fordítottam a fejem, úgy sírtam-Magunkra hagynának pár percre? Kérem!
A rendőrök kimentek és vitték Kendallt is.
-Aztán ne hagyj ki semmit-mondta, miután kiléptek az ajtón. John becsukta utánuk. Elém állt és magához vette a két kezem. Megcsókolta.
-Mi történt a lépcsőnél?-nem voltam képes rá, hogy elmondjam-Mi történt? Bármi is történt, mondd el!
Felnéztem rá, majd becsuktam a szemem.
-A lépcsőnél a falnak lökött. Olyan erővel, hogy összerogytam. Azt mondta, hogy itt az ideje a büntetésnek, mert egy vázával fejbe vágtam. Kicsatolta az övét, kivette és...
Nem kellett tovább mondani. Kirontott az ajtón, én pedig utána mentem.
-Te rohadék!-ellökte a rendőrt és megfejelte Kendallt.
-John, ne!-odarohantam és visszahúztam-John, kérlek állj le!
Visszament hozzá, felvette és behúzott neki.
-Dögölj meg! Hogy tehetted? Egy nálad sokkal kisebbel?
-Miért? A te korod stimmel az övéhez?-kérdezte vérző arccal Kendall-Te is felnőttként baszod kedvedre.
Be akart húzni neki, de az egyik rendőr egy sokkolót tett a háta közepére.