𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•

🎬👬36. fejezet-John🎬👬

-Nagyra nyisd a szád!
-Nem.
-Kérlek!-kérleltem Adamt, hogy én etessem meg pudinggal.
-Na, jó! De csak azért, mert aranyos a tekinteted-nyitotta száját és beleraktam. A kanalat. Nem azt-Mondd csak! Miért nem ehetnék egyedül? A székemben?
-Mert nem.
-De miért nem?
-Nagyra nyisd!-és egy újabb kanál pudingot raktam a szájába.
-Akkor inkább erre válaszolj! Miért hívott engem a rendőr, hogy Mr. Wend?
-A kapcsolatunk miatt.
-De akkor sem vagyok Wend. Csak az Instagram-fiókomban vagyok úgy.
-De az emberek azt hiszik, hogy te is Wend lettél.
-De nem vagyok az.
-Még.
-Mi az, hogy „Még.”?
-Úgy döntöttem, hogy a nevemre veszlek. Persze, csak akkor, hogyha te ezt akarod. Megértem, ha ...
Közbe vágott.
-Akarom.
-Tényleg?-egy kicsit meglepődtem.
-Tényleg.
-Ez biztos?
-Biztos.
-Így egyből?
-Igen. Mi van? Azt hitted nehéz lesz meggyőzned, hogy legyek én is Wend?
-Őszintén, igen.
-Tudod, vannak dolgok, amiért nem szeretek Lewis lenni.
-Igen, tudom. Akkor ezt megbeszéltük. Holnap elmegyünk egy anyakönyv vezetőhöz és elintézünk mindent.
-Rendben. De mikor is megyünk holnap?
-Reggel.
-Hány órakkor?
-8-kor.
-Olyan korán?
-Az korán van?
-Igen. Legyen inkább 9.
-És miért 9?
-Mert annyira jó a mellkasodon feküdni. Egyszerre izmos és puha.
-Szóval a kényelmedért...
-Igen. Kérlek!-egy újabb kanál pudingot tettem a szájába.
-És az én kényelmem hol van?
-Nem tudom. Keresd elő!
-Keressem elő?-elkezdtem nevetni.
-Nem, nem kell. Holnap reggel 8-kor megyünk.
-Akkor most mikor.
-8-kor. Mindig úgy volt, ahogyan én szerettem volna, de most nem.
-Ó, köszönöm!-egy kanál pudingot tettem a szája felé. Kinyitotta, de én a saját számba tettem.
-Te! Szemét!-leraktam a tálkát az asztalra, a számmal betapasztottam az övét és a szájába engedtem a pudingot-Ez egy kicsit undorító volt szerintem.
-Szerintem az volt az undorító, amikor egymás vérét lenyeltük.
-Az igaz. Akkor maradjunk annyiban, hogy ez volt a legjobb és legfinomabb undorító dolog.
-Rendben-tovább csókoltam és a seggére tettem a kezem.
-De csak óvatosan-mondta, amikor elengedett-Még mindig fáj.
-Orvosoljuk a problémát-felálltam vele és elvittem a könyvtárba.
-Kérem, Dr. Wend! Gyógyítson meg!
-Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy jobban érezze magát-letettem a földre, háttal fordult nekem, nekidőlt a szekrénysornak és hagyta, hogy levegyem a nadrágját. Egy puszit adtam a fenekére. És még egyet-Érzi a változást?
-Nem eléggé-tovább csókolgattam-Ez... Olyan...
-Olyan jó?-kérdeztem, mikor a testemmel hozzásimultam.
-Az-magam felé fordítottam és megcsókoltam. Erősen nekilöktem a szekrénynek.
-Mire készül, Dr. Wend?-kérdezte, mikor levettem a pólóját.
-Jó dologra. Nagyon jó dologra-levettem a pólóm.
-Szeretném látni azt.
-Azt érezni kell-kicsatoltam a szíjam, majd lehúztam a sliccemet. Letoltam a nadrágom és egy alsóban álltam mögötte. A seggéhez dörgöltem a merev farkam-Érzed?
-Nem eléggé.
-Akkor fogd meg-a kezét a péniszemre tettem. Az alsón keresztül húzogatni kezdte. Felül benyúlt és simogatta. A boxerem lehúztam és Adam teljesen a markába vette. Fel s le húzogatta. Elkezdte kiverni. Először csak lassan, majd gyorsított.
Szembe fordult velem és leguggolt. A makkomra csókot adott és bekapta. Egész a torkáig benyelte. Olyan jól tudja csinálni. Amikor kivette a szájából, csupa nyál volt a dákóm. Az egyik oldalon csókolgatta, míg a másikon gyengéden simogatta az ujjaival. Oldalt váltott, de most nem csókokat lehelt rá, hanem a nyelvével nyalogatni kezdte.
-De jó vagy-mondtam élvezkedve.
-Tudom-mondta és bekapta. Leengedte a torkába és ismét szopni kezdte vad tempóban. Imádom a vadságát. Kivette a szájából-De Te sem vagy rossz.
-Köszönöm-lehajoltam hozzá és megcsókoltam. A száján lévő nyálból nekem is jutott-Kérlek, folytasd!
-Máris!-bekapta és újra úgy viselkedett, mint egy vadmacska. Egyre őrültebben szopta. Bárcsak tovább tarthatna ez az érzés, de most el kell, hogy menjek.
-Adam...
-Igen-kérdezte mikor elengedte.
-Vedd vissza! Rögtön! Már jön.
-Alig várom-bekapta és leengedte a torkáig. Az ajka a farkam tövénél volt. Ennyi elég is volt. Egymás után spricceltem bele Adam torkába. Ez most négy spriccelés volt. Az utolsónál, szokásosan még mélyebbre nyomtam a torkában, de már nem tudtam lejjebb, mert már tövig bekapta.
-Fhú... De jól esett-mondtam megkönnyebbülten.
-Fhú... De finom volt-mondta Adam, és amikor felállt a nyelvével megnyalta a felső ajkát.
-Az ajkaidat csak én nyalogathatom-mondtam és megcsókoltam. A nyelvemmel nyalogattam az ajkait, de egyszer a nyelvével találkoztam. Csak még jobban csináltam. Megfogtam a két vállánál, erőteljesen megfordítottam, törzsét előre döntöttem a könyvespolcnak és a farkamat a segglyukához igazítottam. Megkezdtem a behatolást. Már félig bent voltam, amikor Adam felnyögött.
-Jól vagy?
-Igen. Csak elfelejtettem, hogy milyen nagy a farkad.
-Nem akarom azt, hogy ugyan az legyen, mint legutóbb, azt ugye tudod?
-Igen.
-Én kiveszem, ha már nem bírod.
-Nehogy! Én szeretném, hogy bennem legyél-felém fordította egy kicsit a fejét, amennyire persze tudta-Szeretlek, John!
-Én is szeretlek, Adam!-a fejét még egy kicsit megfordítottam és csókolni kezdtem-Mehet? Közben a számon kitöltheted a fájdalmat.
-Menjen!-megcsókoltam, a kezeim a derekára helyeztem és betoltam neki a hátralévő 10 centit. Az ajkamba ugyan úgy harapott bele, mint amikor megujjaztam. Gyorsítottam a tempón. Az egyik kezemmel a nyakát körbe fogtam és durva szexbe kezdtem. Adamnak nagyon fájt. Üvöltötte a nevem.
-JOHN!
-Nyugalom, Édesem!-a nyakát csókolgattam, miközben egyre jobban döfködtem a seggét. Hirtelen kicsúszott és félre ment a farkam.
-Tedd vissza! Nagyon gyorsan!-erőszakoskodott.
-Nyugi! Mindjárt-ismét belenyomtam, de most nem álltam meg és már nem is fájt Adamnak. A seggének az egyik felét megcsapkodtam, hogy puhább legyen. Gyors tempóval kezdtem most. A segge csak úgy csattogott.
Sajnos lassítanom kellett, mert már jött az ondó. Egy mély döfést adtam neki és el is élveztem.
-Egyre több mennyiséget engedsz belém, ugye tudod?
-Igen-mondtam kicsit gyengén.
-Ha most képes lennék teherbe esni, már réges-régen terhes lehettem volna.
-De nem tudsz-mondtam nevetve.
-Nem is akarok-ekkor kivettem belőle a péniszem-Volna erőd még egy körre? Bírja még a dákód.
Simogatni kezdte és közeledett felém.
-Még kérded?-felkaptam és lábaival átkulcsolta a derekam.
-Nagyon vörös a fejed-jegyezte meg-Biztos bírod?
-Miattam ne aggódj!
-De ha veled lesz az, ami velem én megpofozlak és az lesz a gyógyszered.
-Megpofoznál engem?
-Csak hülyéskedtem. Ha az életemen múlna, akkor sem. A világ összes pénzéért sem, annyira szeretlek-az arcomra tette két kezét-Te vagy számomra az élet.
Megcsókolt és a bal keze a bicepszemre, a jobb keze pedig a nyakamra csúszott. Megfogtam a farkam és felemeltem Adam seggéhez. Kicsit lejjebb nyomtam Adamt, és benyomtam neki. Csak tovább csókolt. Semmit sem csinált. Nem üvöltött, nem feszült meg és még csak az ajkamat sem harapta meg.
-Nem fáj?-kérdeztem, amikor elengedtem ajkait.
-Már megszoktam-mosolyogtunk és újra egymást faltuk, közben pedig le és fel húztam a dákómon, míg el nem élveztem.
Adam az én lelki társam, a mindenem. Neki köszönhetem azt, hogy nem érzem magam egyedül. És ha eljön az ideje, megkérem a kezét, azután pedig addig baszom, ameddig bírom erővel. És szerintem ő is élvezni fogja a szexünket, akárcsak most.